Nézzünk szembe az igazsággal
Szeretjük azt hallani, hogy az Isten szeret minket – és ez igaz -, de azt már nem szeretjük hallani, hogy attól, hogy az Isten szeret minket, még elkárhozhatunk – pedig ez is igaz. Jézus nagyon súlyos szavakat mondott az ítéletről, a kárhozatba vezető széles útról, a megbocsáthatatlan bűnről és Isten haragjáról – most akkor szeret minket az Isten, vagy nem?
Gyökerében orvosolni a bajt
A szombati lelki nap címe az volt, hogy Jézus a megmentő, és többek között arról is beszéltem, hogy a világ mai nagyon súlyos válságait nem tudjuk pusztán világi eszközökkel megoldani, mert minden ilyen megoldás egy újabb problémát generál. (Használhatunk benzines autók helyett akkumulátorosat, de az is szennyezni fogja a környezetet, stb.) Le kell hatolnunk a problémák gyökeréig, feltárni a bajok okát, hogy aztán a megoldás is megszülethessen személyes életünkben, de közösségi és társadalmi méretekben is:
Az Örömhír kezdete
Ha örömöt akarunk szerezni valakinek, nem szoktuk azzal kezdeni, hogy a hibáiról beszélünk. Úgy tűnik azonban, mintha Isten nem értene velünk egyet ebben a dologban, szerinte az Örömhírt a bűnbánattal kell kezdeni… Mielőtt rátérnénk arra, mit is jelent a bűnbánat-tartás, megtérés, érdemes erről a vallások között egyedülálló módszerről és követelésről beszélni néhány szót.
Mózes felemelt karja, Jézusé és a miénk...
A Kivonulás könyvében vagy egy nagyszerű történet az imádság erejéről. Mivel e héten csütörtökön, Árpád-házi Szent Margit ünnepén lesz az Imanap hazánkért – és jelenleg is imakilencedet tartunk hazánkért -, fontosnak érzem ezt a történetet Mózes felemelt karjairól, aztán még inkább Jézus kitárt karjairól és a miénkről is. De először olvassuk el a történetet:
Milyen szándékokra imádkozzunk hazánkért?
Húsz évvel ezelőtt szerveztünk először imanapot hazánkért január 18-ára, Árpád-házi Szent Margit ünnepére – akkor még Nemzeti Imanap néven -, és évek óta imakilencedet is tartunk előtte (ami most szerdán, 10-én kezdődik). A kilenced alatt már megfogalmazunk imaszándékokat – most azonban elbizonytalanodtam, hogy mik legyenek azok, aminek oka egy tapasztalatom, amit a honlappal kapcsolatban és személyes beszélgetésekben is megélek.
A 2024. évi vezérigéről
Minden év elején imádkozunk azért, hogy Isten adjon az életünkbe egy olyan vezérigét, amely azt az évet bevilágítja, mintegy irányt mutatva. Mondhatjuk, hogy a 2024. évre egy „boldogmondást” kaptunk, bár az is igaz, hogy nem az evangéliumból, a hegyi beszédből, hanem a Jelenések könyve elejéről:
Szívünk barlangistállójába beköszön az Isten
Rendhagyó hétfői Eheti, egy kép és egy vers:
Várakozni a váratlanra
Úgy tűnik a Szentírásból, hogy az emberek szinte mindig csak utólag értik meg a próféciát, amikor az már beteljesedik. Így volt ez Jézus idejében is. Hiába várták már évszázadok óta a Messiást, hiába készültek rá, mégsem ismerték fel, mert emberi módon gondolkodtak és várakoztak. Attól tartok, ha mi is így „kutatjuk az idők jeleit”, akkor nem vesszük észre, amikor Isten „épp most”, váratlan módon, belép az életünkbe… Itt egy váratlanul rövid Eheti:
Országot építő törvények
Érdemes megnéznünk, Isten milyen törvényeket ad népének – először még az első emberpárnak és utódainak, aztán a bukás és az özönvíz után Noénak, majd Mózesen keresztül Izraelnek, s végül értelmezésével hogyan teszi ezt újra teljesen világossá Jézus. Végül röviden hasonlítsuk ezt össze a hazai törvénykezési gyakorlattal.
Hová tűnt a remény?
Megboldogult gyerekkorunkban az iskolában az elképzelt jövőről kellett rajzot készítenünk. Az elkészült képek tele voltak robotokkal, repülő autókkal, reménnyel és optimizmussal. Jó irányba haladunk, meghódítjuk még a csillagokat is. Ma épp ellenkezőleg, apokaliptikus víziókkal van tele a jövőnk, minden egyre rosszabb lesz, háborúk, világvége… Hová tűnt a reményünk? Hová tűnt a keresztények reménye, akik elvileg az isteni erények, a hit, remény és szeretet hordozói?
Keresztény politika
A „politika” kifejezés a görög „polisz” szóból származik, ami a görög városállamot jelentette, illetve „a város ügyeinek intézésével kapcsolatos dolgokat”. Magyarul egyszerűen közéletnek fordíthatjuk. Ha a politika célját akarjuk leírni, akkor az ennek megfelelően az a közösség szolgálata minden eszközzel. Egy másik meghatározás szerint viszont a politika célja a hatalom akarása és megragadása minden eszközzel. Ezt tekinthetjük a két végpontnak is, és a közte lévő skálán kellene elhelyeznünk a „keresztény politikát” úgy, ahogy az ma egyházunkban és hazánkban megfigyelhető.
