Ez a mi politikánk
Először egy jó példa Don Boscótól. Ő a 19. század második felében élt - de micsoda kor volt ez! Az olasz egység létrejöttének ideje, egy kifejezetten egyházellenes kor, amikor betiltották a szerzetes rendeket is. A pápát, valamint az egyházi államot az olasz egység ellenségének tekintették (részben jogosan). Don Boscónál is többször házkutatást tartottak, letartóztatták, minden módon vizsgálták őt és az Oratóriumot. Több ízben merénylők törtek az életére. Egyik letartóztatása után két miniszter hívatta kihallgatásra, hogy kifaggassák, végül is mi az ő politikája?
Don Bosco többek között ezt válaszolta: „Az én politikám: Összegyűjteni házamban több száz szegény és elhagyott gyermeket, becsületes pályára állítani őket, együttműködni a kormánnyal sok család és az egész társadalom javára, csökkenteni a csavargók és semmittevők számát, és növelni a szorgalmas, művelt és józan polgárokét. Ez az én politikám, semmit több.” Egy másik alkalommal megerősítette ezt: „A mi munkánk arra irányul, hogy csökkentsük a gazfickók és csavargók számát, a piti bűnözők és tolvajok számát, hogy kiürítsük a börtönöket, egyszóval, hogy jó polgárokat neveljünk… ez a mi politikánk.”
Ezek a mondatok jól összefoglalják Don Bosco missziós hivatásának alapját, amihez mindig tartotta magát. Ugyanakkor ez nem tette őt sem „csendessé”, sem megalkuvóvá akkor sem, amikor tevékenysége már jóval tágabb körűvé vált. Például olyan nagyhatású katolikus keresztény hitvédelmi könyveket adott ki, amik miatt el akarták távolítani az országból, vagy ha másképp nem megy, megölni őt. És bár az olasz kormány szemben állt a pápai állammal – amely akkor a mai Olaszország egy részét még birtokolta -, Don Bosco mindig kiállt a pápa mellett: „Tudatosítsuk a fiatalokban mindig a pápa tekintélyét, aki az igazság középpontja.”
Don Bosco óriási hatást gyakorolt korára, de ezt nem a napi politikában való aktív részvétellel érte el – ámbár ha kérdezték, elmondta határozott és olykor korántsem hízelgő véleményét -, hanem azzal, hogy Isten országát akarta minden általa lehetséges módon megélni és elvinni az emberekhez. Ezért gyűjtött össze rengeteg fiatalt, alapított iskolákat, nyomdát, könyvkiadót, épített templomokat és kollégiumokat és hozott létre munkahelyeket. Ezért írt leveleket, cikkeket, könyveket, imádkozott és prédikált több országon átívelő missziós utakon, ahol betegek gyógyultak és számtalan látványos megtérés történt, s ezért hozta létre az Oratóriumot majd később a szalézi rendet. Ezért vállalt el minden nehézséget, szegénységet, állandó adósságot, megfeszített munkát, üldöztetést… és a munkájának meg is lett a gyümölcse…
Ha megkérdeznék tőlünk, hogy mi a „mi politikánk”, nekünk is hasonló módon kellene erre válaszolni: a mi politikánk Isten országának megélése és megmutatása az embereknek, azon a módon, ahogy az a mi életünkben lehetséges. Ez számomra nyilván jelenti az írást is, meg a gyerekekkel való foglalkozást (ha már iskolában dolgozom), a könyvkiadást, az imát és a közösséget Istennel és egymással, bár sajnálatos módon nagyságrendekkel gyengébb minőségben, mint ahogy azt Don Bosco tette. És jelenti azt is, hogy nem igazodom, igazodunk semmilyen éppen elvárt politikai széljáráshoz, kurzushoz, hanem mindig kitartunk a nekünk adott küldetés mellett. Ahogy Don Bosco egyidőben élt a radikális baloldali „vörös sipkás”, egyházellenes Garibaldival és az ókonzervatív kúriai bíborosokkal – valamint a két szélsőség közötti minden árnyalattal -, úgy élünk mi is együtt hazánk és a világ mai vallási, politikai, gazdasági és kulturális életével. Ahogy ő meglátta és kimondta a problémákat, úgy akarjuk kimondani mi is, és ahogy ő kereste erre a krisztusi megoldásokat, úgy akarjuk mi is.
A mi politikánk – már amennyiben a politika nem a hatalom akarását, hanem a köz szolgálatát jelenti -, Isten országa. Ennek alkotmánya pedig a Szentírásban van lefektetve és a Szentlélek teszi elevenné az Egyházon keresztül. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint ezt valósággá tenni életünkben.
Hogy hazánk a Szeretet földje legyen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
