Létezhet-e keresztény ország?
Szűkebben fogalmazva: létezhet-e keresztény állam, amely Krisztus tanítása szerint rendezi állampolgárai életét? Elvileg ez lehetetlen, amíg a gonosz lélek jelen van és munkálkodik világunkban, legalábbis eddig még semmilyen emberi szerveződés nem tudta tartósan kizárni befolyását.
A széthúzás veszedelme és az osztozás gyógyszere
Mióta ember él a földön felüti a fejét köztünk a vetélkedés, a megnemértés és széthúzás, ami a legszebb kapcsolatokat is tönkre teheti és a legjobb terveket is vakvágányra futtathatja. Hogyan lehet egy ilyen veszélyes konfliktushelyzetet megoldani? Vagy erővel és hatalommal – ennek első, tragikus példája Káin testvérgyilkossága -, vagy párbeszéddel és megértéssel, mint az első apostoli zsinaton, amiről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk. Nehémiás történetében, az ország újjáépítésekor szintén felüti fejét ez a veszedelem.
Rövid Eheti arról, hogy mi a mi keresztünk
Jézus ezt tanítja: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,24-25) De mi a mi keresztünk? Ezzel kapcsolatban sok félreértés van a keresztények között. Néhányan, akiket betegségek gyötörnek, azt mondják, ez az ő keresztjük. Mások a nehéz anyagi helyzetüket, vagy a magányukat tartják annak – és kétségtelen, hogy ezek nehéz helyzetek, de mégsem ez a mi keresztünk.
A fenyegetés és a félelem elhárítása
Amikor a száműzetés utáni években a jeruzsálemi templom újjáépítéséről olvasunk, akkor a saját életünk és Isten országa építésének küzdelmeiről olvasunk. Nézzük most, mi történik, amikor az ellenség nem tudja gúnyolódásával elbizonytalanítani az építőket és megakasztani a munkát:
A világ, Isten országa és a mi szívünk...
Képzeljünk el egy romba dőlt várost: összedőlt házak, szürke por kavarog az úton, elgyötört emberek téblábolnak és próbálják menteni a menthetőt. Nem olyan nehéz elképzelni, hiszen a körülöttünk lévő háborúk képeit elénk hozza a média. De milyen nehéz mégis beleképzelni magunkat egy ilyen nyomorúságos helyzetbe! Pedig - felülről nézve, jelképesen és valóságosan -, ilyen a világ állapota, de ilyen állapotban van a szívünk és Isten országa is.
A gúnyolódás és megkérdőjelezés elhárítása
Amikor a választott nép visszatér a 70 éves száműzetésből és Nehémiás vezetésével elkezdte a jeruzsálemi templom és a város újjáépítését, a környező népek aggódni kezdtek, mert veszélyeztetve érezték saját pozíciójukat, ezért haragudtak a hazatérőkre. Első reakciójuk – amivel magukat is nyugtatgatták -, a gúnyolódás volt, lekicsinyelve az építők tehetségét és kétségbe vonva kitartásukat, lelkesedésüket és hozzáértésüket: ez egy gyámoltalan nép! Ezek semmire sem képesek! Ezek akarják felépíteni a falakat?
Bátorság, bizalom, és határozott kezdés
Milyen módokon megy végbe egy közösség, vagy akár egy egész nemzet megújulása? Példaként álljon előttünk Nehémiás története. Amikor ugyanis ő megszerezte a királytól az engedélyt, rögtön elindult, hogy újjáépítse Jeruzsálem körül a falat és felépítse a várost. Nem rettent vissza a nép kis létszámától, a mesteremberek hiányától, a környező népek ellenségességétől, hanem bátran nekifogott a kitűzött cél megvalósításának.
Isten tervei lépésről lépésre…
Mi szeretnünk nagyban gondolkodni, ha lehetne, egyből százra ugranánk. Nekünk nem nehéz elképzelni, hogy egyszerre tízezren térjenek meg, ezren gyógyuljanak. Mi szeretnénk gyorsan előre haladni és nem is értjük, Isten miért késlekedik. Isten azonban „nem késlekedik, hanem türelmes hozzánk” (2Pét 3,9), mert a szívünket is formálja, ami sokkal tovább tart, mint a külső körülmények megváltoztatása. Isten azonban munkálkodik és lépésről lépésre előre viszi az ügyét.
Szomorú keresztény diagnózis
Sokáig vívódtam, hogy ezt az írást megírjam-e, végül mégis így döntöttem, látva a legújabb fejleményeket, ahogy „a sátán a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), hogy „ha lehet, megtévesszék még a választottakat is” (Mt 24,24). Látjuk, ahogy a „vadállat képmása” megszólal (a médián keresztül) és a „nagyokat mondó száj” a hazugságival elbolondítja még a keresztényeket is.
Isten országának felismerése világunkban
El tudjuk-e képzelni, milyen lehetett az Éden a bukás előtt? Amikor még nem volt se bűn, se betegség, se halál, az állatok sem ölték egymást és minden szép rendben, harmóniában és az élet szeretetében egyesült? Vagy hogy milyen lesz az új ég és föld? Hiszen az apostol is azt írja, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik - igaz, hogy aztán azt is hozzá teszi -, nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.” (1Kor 2,19-20) Talán bepillantást nyerhetünk még olyan dolgokba is, amiket a gonosz lélek sem lát át, nem ért meg, s amiért végül mindig elbukik?
Ki ez az ember?
Egy szinte a semmiből, egy jelentéktelen galileai kis faluból, Názáretből jött egyszerű ember lép a színre a Római Birodalom eldugott, poros provinciájában, és tanításával, tetteivel felforgatja a világot. Nyilvános működése idején a falvak és városok lakói éppúgy, mint az írástudók és a nép vénei tanácstalanul kérdezgették: ki lehet ez az ember? „Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: János támadt föl halottaiból. Mások pedig: Illés jelent meg. Ismét mások: A régi próféták közül támadt föl valamelyik. Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt.” (Lk 9, 7-9)
