Éhezni és szomjazni a Szentlélekre
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2) Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
A teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeit
Most, hogy ha lassan is, de talán túl vagyunk a választások okozta felforduláson, újra visszatérhetünk azokhoz az égetően fontos dolgokhoz, amelyek meghatározzák életünket és egész hazánk életét. Nekünk, keresztényeknek különösen is nagy a felelősségünk, hiszen – ahogy Pál apostol írja -, „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” - „tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8,18, 22) Nézzünk néhány dolgot, amiért „sóhajtoznunk”, imádkoznunk és dolgoznunk kell, együtt vajúdva a szülés fájdalmait:
Néhány megjegyzés a Szűzanya áprilisi medjugorjei üzenetéhez
A szombati lelki napunkon egy Franciaországban élő, de most hazalátogató asszony elmondta, hogy egy iskolában dolgozik, kisgyerekeket tanít. Egyre nehezebb a helyzet, szívesen váltana, de nem tudja, hogy döntsön. Viszont ha elmegy – kérdeztem -, és otthagyja a gyerekeket, akkor ki fogja szeretni őket?
Választások és a csodatévő Úr
Választások után a győztesek örülnek, a vesztesek pedig remélhetőleg elvégzik a szükséges gyászmunkát - így volt ez négy évvel ezelőtt is, csak fordított szereposztásban. Mi azonban, akik imádkoztunk a választások Isten akarata szerint való megvalósulásáért, próbáljuk megérteni, hogy mi történt, mert abból nagyon sok fontos következtetést levonhatunk a jövőre és munkánkra vonatkozóan.
Nézzetek szembe a valósággal
Pál apostol írta ezt az összezavarodott életű korinthusi keresztény közösségnek. Szuperszellemi embereknek gondolták magukat, félreértve a Szentlélek karizmatikus ajándékait, közben pedig olyan bűnöket követtek el, amiket még a pogányok sem. Részekre szakadtak és pártoskodtak és többszörösen botránnyá lettek. Pál segítő szándékkal írja nekik: „Nézzetek szembe a valósággal!” (2Kor 10,7) Nekünk is ezt kell tennünk – itt van néhány példa, hogyan csúszunk félre és mit kellene tennünk:
A bunyós
Az alábbi novellát már régen írtam, kétféle lelkiállapot illusztrálására. A történet két bokszolóról szól. Az egyik Jézust jelképezi, azt a sportolót, aki mindig a „saját játékát” játssza, és abból semmi sem tudja kibillenteni - mindig újra feláll és végül győz. A másik pedig – milyen hervasztó -, én vagyok, mi vagyunk, a mi hozzáállásunk az élet küzdelmeihez, annak minden bátorságával és elcsüggedésével. Jöjjön hát először a történet:
Jót tett-e a magyar egyházaknak a „hét bő esztendő”?
A válasz nem egyértelmű és nem fekete-fehér. A „bőség kora” már a rendszerváltozással kezdődött az egyházi kárpótlással, illetve a Horn Gyula miniszterelnöksége alatt megkötött vatikáni egyezménnyel. Az utóbbi tizenhat évben pedig egymást követték a nagylelkű adományok - mostanra viszont elfogyni látszik a pénz, és jönnek elő a problémák…
Isten nevelő munkájáról
Valószínűleg elképzelni sem tudjuk igazán, milyen óriási sokkot és felfordulást okozott a bűn és a gonosz lélek betörése a teremtett világba a Bukás után. A Teremtés könyve arról tudósít, hogy az első emberpár félelmében elrejtőzött. Ez a félelem a megrettenés és iszonyodás, a „minden idegenné vált” megrendültsége, a szinte teljes belső megsemmisülés élménye volt. Az egész teremtett világ is megrendült, az addig csak növényt evő, szelíd állatok is egymásnak támadtak és folyni kezdett a vér… Ezeknél az eseményeknél megdöbbentőbb azonban csak Isten reakciója volt minderre.
A politizáló Jézus
Ahhoz, hogy megértsük Jézust, meg kell értenünk azt a közeget is, amiben működött. Az országban kettős állami-politikai hatalom épült ki a megszálló rómaiak adminisztrációja és a zsidó „főpapok és vének” uralma alatt, de időről időre felléptek karizmatikus vándortanítók és próféták is a saját megújulási programjaikkal. Vallási társadalom volt, így a társadalmi problémák is vallási köntösben fogalmazódtak meg. Ebben a közegben jelent meg Keresztelő János és a názáreti Jézus karizmatikus mozgalma.
Jézus érzékenyítési programja
Minden kétheti internetes „Élő adás” része az is, amikor elcsendesedünk egy kicsit, és ha ebben a csendben Isten sugall egy gondolatot, mondatot, akkor azt hangosan is elmondom (ezt természetesen mindenki szabadon megítélheti, hogy valóban a Szentlélek által kapott gondolat volt-e). Így volt ez a legutóbbi, 150. adásban is, amikor ezt a kifejezést kaptam: „érzékenyítési program”, azzal a gondolattal, hogy Jézus a nagyböjti időszakban ezt szeretné végig vinni.
„De ti alszotok”
A Szűzanya fogalmazza meg ilyen finoman lelki állapotunkat a legutolsó medjugorjei üzenetében. Jézus keményebben fogalmaz, amikor azt mondja az egyik embernek, aki kifogásokat keres: „hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat…” (Lk 9,60) Súlyos igazság ez: halottak vagyunk, akik a földet is pokoli hellyé tettük, és mégis abban reménykedünk, hogy bejuthatunk a mennyek országába, pedig így azt is csak pokollá tennénk…
