A gúnyolódás és megkérdőjelezés elhárítása
Amikor a választott nép visszatér a 70 éves száműzetésből és Nehémiás vezetésével elkezdte a jeruzsálemi templom és a város újjáépítését, a környező népek aggódni kezdtek, mert veszélyeztetve érezték saját pozíciójukat, ezért haragudtak a hazatérőkre. Első reakciójuk – amivel magukat is nyugtatgatták -, a gúnyolódás volt, lekicsinyelve az építők tehetségét és kétségbe vonva kitartásukat, lelkesedésüket és hozzáértésüket: ez egy gyámoltalan nép! Ezek semmire sem képesek! Ezek akarják felépíteni a falakat?
Bátorság, bizalom, és határozott kezdés
Milyen módokon megy végbe egy közösség, vagy akár egy egész nemzet megújulása? Példaként álljon előttünk Nehémiás története. Amikor ugyanis ő megszerezte a királytól az engedélyt, rögtön elindult, hogy újjáépítse Jeruzsálem körül a falat és felépítse a várost. Nem rettent vissza a nép kis létszámától, a mesteremberek hiányától, a környező népek ellenségességétől, hanem bátran nekifogott a kitűzött cél megvalósításának.
Isten tervei lépésről lépésre…
Mi szeretnünk nagyban gondolkodni, ha lehetne, egyből százra ugranánk. Nekünk nem nehéz elképzelni, hogy egyszerre tízezren térjenek meg, ezren gyógyuljanak. Mi szeretnénk gyorsan előre haladni és nem is értjük, Isten miért késlekedik. Isten azonban „nem késlekedik, hanem türelmes hozzánk” (2Pét 3,9), mert a szívünket is formálja, ami sokkal tovább tart, mint a külső körülmények megváltoztatása. Isten azonban munkálkodik és lépésről lépésre előre viszi az ügyét.
Isten országának felismerése világunkban
El tudjuk-e képzelni, milyen lehetett az Éden a bukás előtt? Amikor még nem volt se bűn, se betegség, se halál, az állatok sem ölték egymást és minden szép rendben, harmóniában és az élet szeretetében egyesült? Vagy hogy milyen lesz az új ég és föld? Hiszen az apostol is azt írja, hogy „szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik - igaz, hogy aztán azt is hozzá teszi -, nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.” (1Kor 2,19-20) Talán bepillantást nyerhetünk még olyan dolgokba is, amiket a gonosz lélek sem lát át, nem ért meg, s amiért végül mindig elbukik?
Szomorú keresztény diagnózis
Sokáig vívódtam, hogy ezt az írást megírjam-e, végül mégis így döntöttem, látva a legújabb fejleményeket, ahogy „a sátán a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), hogy „ha lehet, megtévesszék még a választottakat is” (Mt 24,24). Látjuk, ahogy a „vadállat képmása” megszólal (a médián keresztül) és a „nagyokat mondó száj” a hazugságival elbolondítja még a keresztényeket is.
Ki ez az ember?
Egy szinte a semmiből, egy jelentéktelen galileai kis faluból, Názáretből jött egyszerű ember lép a színre a Római Birodalom eldugott, poros provinciájában, és tanításával, tetteivel felforgatja a világot. Nyilvános működése idején a falvak és városok lakói éppúgy, mint az írástudók és a nép vénei tanácstalanul kérdezgették: ki lehet ez az ember? „Heródes, a negyedes fejedelem, hallott mindarról, ami történt és nyugtalanság fogta el. Némelyek azt mondták: János támadt föl halottaiból. Mások pedig: Illés jelent meg. Ismét mások: A régi próféták közül támadt föl valamelyik. Heródes így töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt.” (Lk 9, 7-9)
Álom és valóság
Azt mondják, vannak olyan álmok, amit minden ember álmodhat: amikor alig tudsz járni valami iszapos mocsárban, vagy repülsz, vagy épp hirtelen zuhanni kezdesz – ha így van, én biztos közéjük tartozom. Feltehető azonban a kérdés: Isten országa nem csupán egy álom, ami feltör a „kollektív tudattalanból”, és valójában csak pszichés állapotunkat – és korunk állapotát -, jelzi?
Holtpont
Lehet, hogy éppen minden jól ment, amikor egyszer csak úgy érezzük, innen nincs tovább. Vagy évek óta húzzuk az igát, egyre fáradtabban, és most itt a holtpont, amikor minden erő elfogy. Vagy mint a szerzetes, akit húsz év ima és szolgálat után fog el a csüggedés és az unalom, és nem látja már a színeket a szürkeségben. Esetleg mint egy házas, aki unt rutinnal pergeti a napjait családjában, amikor belép az életébe a kísértés egy fiatal, vonzó valaki képében - ez a „sötétség órája”, ami mindenkit utolérhet…
Isten hármas szeretetéről
Isten szeretetből teremtett mindent, egészen a teremtményeinek ajándékozta önmagát és arra vágyott, hogy teremtményei viszontszeressék őt. Ha szabad ilyet írni, ez volt Isten víziója a világról, Isten országáról és a vele való teljes életközösségről. Ennek megvalósulása érdekében az embert hármas szeretet-ajándékkal ajándékozta meg. Ez a hármas ajándék a bűn miatt már nem nyilvánvaló és egyértelmű az ember számára, de nekünk lehetőségünk van rá, hogy megismerjük, helyreállítsuk és megéljük azt.
Isten víziójának kibontakozása Jézus Krisztus életében
„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” – olvassuk a Szentírásban. Mi mindannyian meghívottak vagyunk, de Isten néhányakat kiválaszt, akiken keresztül egy új művet akar létrehozni, egy kaput kinyitni, egy áldást megsokszorozni. Isten az ilyen emberek életébe, elméjébe, körülményeibe elhelyezi meghívását, vízióját, hogy azok életük során kibontakoztathassák azt. Így történt ez Jézus életében is. Az evangéliumokban pedig elénk tárul, ahogy egyre mélyebben megérti és megvalósítja az Atya akaratát.
Fakasfalka és szivárvány
„A remény nem egy szokás vagy egy jellemvonás – amely vagy megvan, vagy nincs meg bennünk –, hanem erő, amit kérnünk kell.” – mondta Ferenc pápa a Remény évének első audienciáján szombaton. Szükségünk is van erőre, amely felülemel a hétköznapok hírein, amelyekből csak úgy árad a csüggedés és reménytelenség szelleme. Háború, tűzvész, gazdasági és politikai bajok - nem sorolom. Helyettük két friss élményt, felismerést osztanék meg, az egyik a hétfői közösségi alkalmukon történt, a másik pedig egy könyv olvasásakor.
