Kindelmanné Erzsébet asszony életpéldája
A Szeretetláng lelki napló leírójának, Erzsébet asszonynak az életpéldájáról - Talán nem tűnik túl nagy bátorságnak, ha azt állítjuk, hogy Erzsébet asszony életében valóban kiformálódott a krisztusi jellem, és ezért megfigyelhetők az életében azok a jó tulajdonságok, amit a teológia isteni erényeknek – hit, remény és szeretet -, valamint sarka-latos erényeknek - okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség -, nevez.
Jézus nevelődése a családjában
Max Ernst 1926-ban festette meg „A szűz megfenyíti a gyermek Jézust…” című képét, ami nagy botrányt keltett. Szigorú apja, akit telibe talált a festmény, kizárta a festőt örökösei közül, a katolikus egyház tiltakozott… de valójában mennyit tudhatunk arról, hogy kapott-e a fenekére Jézus egyet? Hogyan nevelődött a gyermek Jézus a családjában? Meglepő, de többet tudhatunk erről, mint gondolnánk.
Jézus Egyiptomban
A pszichológusok jó része azt állítja, hogy egy ember fejlődésének, személyiségének kialakulásában döntőek az első életévek. A Szentírásból úgy tudjuk, hogy a szent család Jézus születése után legkésőbb néhány hónappal – a 40. napon Jézust szülei még bemutatták a jeruzsálemi templomban -, Egyiptomba menekült. Nem tudjuk, mennyi ideig voltak ott, de azt igen, hogy Jézus 12 éves korában már a galileai Názáretben éltek, innen mentek fel a templomba. Arról azonban a legtöbb embernek téves fogalmai vannak, milyen volt abban az időben Egyiptom és milyen hatások érhették ott Jézust.
Miért lett lengyel pápa és magyar miért nem?
A lengyel és a magyar történelem több hasonlóságot mutat. Mindkét nép sok szenvedésen ment keresztül – a lengyelek egy időben a teljes államiságukat is elveszítették a cári Oroszország megszállása miatt -, néhány dolog azonban megkülönböztet minket egymástól, ebből az egyik az egyház és a nép kapcsolata.
Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Ha Isten nem Szentháromság lenne
Ha Isten nem Szentháromság lenne, ha Jézus Krisztus nem lenne a megtestesült Fiú, egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember, szétválaszthatatlanul és összekeveretlenül, ha a Szentlélek nem lenne személy, akkor egészen más lenne az életünk és vallásunk, tragikus következményekkel.
Kegyelem
Egyházközségünkben pünkösdváró kilencedet tartottunk, aminek az egyik napján én beszélhettem, előtt-utána imádkoztunk, énekeltünk, ki ahogy tudott, és kértük a Szentlélek karizmatikus megnyilvánulásait is. Egy olyan sugallatot is kaptam, hogy van közöttünk valaki, aki kapott egyetlen prófétai szót az Úrtól, és az jöjjön ki és mondja el. Röviddel ezután ki is jött egy asszony és bemondta a mikrofonba azt az egy szót:
Banánhéjok, amiken mi keresztények is elcsúsztunk
A honlapunkon olvasható „Betlehemi történetek” novellasorozatban azt mutatom meg játékos formában, de komolyan, hogy hányféleképpen értik félre ugyanazt a történetet a saját előítéleteink, tájékozatlanságunk, sebzettségeik miatt az egyes szereplők. A valóságban azonban ezeknek az előítéleteknek és félreértéseknek súlyos következményeik vannak, amikkel szembe kell néznünk.
A teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeit
Most, hogy ha lassan is, de talán túl vagyunk a választások okozta felforduláson, újra visszatérhetünk azokhoz az égetően fontos dolgokhoz, amelyek meghatározzák életünket és egész hazánk életét. Nekünk, keresztényeknek különösen is nagy a felelősségünk, hiszen – ahogy Pál apostol írja -, „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” - „tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8,18, 22) Nézzünk néhány dolgot, amiért „sóhajtoznunk”, imádkoznunk és dolgoznunk kell, együtt vajúdva a szülés fájdalmait:
Éhezni és szomjazni a Szentlélekre
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2) Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
Néhány megjegyzés a Szűzanya áprilisi medjugorjei üzenetéhez
A szombati lelki napunkon egy Franciaországban élő, de most hazalátogató asszony elmondta, hogy egy iskolában dolgozik, kisgyerekeket tanít. Egyre nehezebb a helyzet, szívesen váltana, de nem tudja, hogy döntsön. Viszont ha elmegy – kérdeztem -, és otthagyja a gyerekeket, akkor ki fogja szeretni őket?
