Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Ha Isten nem Szentháromság lenne
Ha Isten nem Szentháromság lenne, ha Jézus Krisztus nem lenne a megtestesült Fiú, egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember, szétválaszthatatlanul és összekeveretlenül, ha a Szentlélek nem lenne személy, akkor egészen más lenne az életünk és vallásunk, tragikus következményekkel.
Kegyelem
Egyházközségünkben pünkösdváró kilencedet tartottunk, aminek az egyik napján én beszélhettem, előtt-utána imádkoztunk, énekeltünk, ki ahogy tudott, és kértük a Szentlélek karizmatikus megnyilvánulásait is. Egy olyan sugallatot is kaptam, hogy van közöttünk valaki, aki kapott egyetlen prófétai szót az Úrtól, és az jöjjön ki és mondja el. Röviddel ezután ki is jött egy asszony és bemondta a mikrofonba azt az egy szót:
Banánhéjok, amiken mi keresztények is elcsúsztunk
A honlapunkon olvasható „Betlehemi történetek” novellasorozatban azt mutatom meg játékos formában, de komolyan, hogy hányféleképpen értik félre ugyanazt a történetet a saját előítéleteink, tájékozatlanságunk, sebzettségeik miatt az egyes szereplők. A valóságban azonban ezeknek az előítéleteknek és félreértéseknek súlyos következményeik vannak, amikkel szembe kell néznünk.
Éhezni és szomjazni a Szentlélekre
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2) Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
A teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeit
Most, hogy ha lassan is, de talán túl vagyunk a választások okozta felforduláson, újra visszatérhetünk azokhoz az égetően fontos dolgokhoz, amelyek meghatározzák életünket és egész hazánk életét. Nekünk, keresztényeknek különösen is nagy a felelősségünk, hiszen – ahogy Pál apostol írja -, „a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását” - „tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8,18, 22) Nézzünk néhány dolgot, amiért „sóhajtoznunk”, imádkoznunk és dolgoznunk kell, együtt vajúdva a szülés fájdalmait:
Néhány megjegyzés a Szűzanya áprilisi medjugorjei üzenetéhez
A szombati lelki napunkon egy Franciaországban élő, de most hazalátogató asszony elmondta, hogy egy iskolában dolgozik, kisgyerekeket tanít. Egyre nehezebb a helyzet, szívesen váltana, de nem tudja, hogy döntsön. Viszont ha elmegy – kérdeztem -, és otthagyja a gyerekeket, akkor ki fogja szeretni őket?
Választások és a csodatévő Úr
Választások után a győztesek örülnek, a vesztesek pedig remélhetőleg elvégzik a szükséges gyászmunkát - így volt ez négy évvel ezelőtt is, csak fordított szereposztásban. Mi azonban, akik imádkoztunk a választások Isten akarata szerint való megvalósulásáért, próbáljuk megérteni, hogy mi történt, mert abból nagyon sok fontos következtetést levonhatunk a jövőre és munkánkra vonatkozóan.
A bunyós
Az alábbi novellát már régen írtam, kétféle lelkiállapot illusztrálására. A történet két bokszolóról szól. Az egyik Jézust jelképezi, azt a sportolót, aki mindig a „saját játékát” játssza, és abból semmi sem tudja kibillenteni - mindig újra feláll és végül győz. A másik pedig – milyen hervasztó -, én vagyok, mi vagyunk, a mi hozzáállásunk az élet küzdelmeihez, annak minden bátorságával és elcsüggedésével. Jöjjön hát először a történet:
Nézzetek szembe a valósággal
Pál apostol írta ezt az összezavarodott életű korinthusi keresztény közösségnek. Szuperszellemi embereknek gondolták magukat, félreértve a Szentlélek karizmatikus ajándékait, közben pedig olyan bűnöket követtek el, amiket még a pogányok sem. Részekre szakadtak és pártoskodtak és többszörösen botránnyá lettek. Pál segítő szándékkal írja nekik: „Nézzetek szembe a valósággal!” (2Kor 10,7) Nekünk is ezt kell tennünk – itt van néhány példa, hogyan csúszunk félre és mit kellene tennünk:
Jót tett-e a magyar egyházaknak a „hét bő esztendő”?
A válasz nem egyértelmű és nem fekete-fehér. A „bőség kora” már a rendszerváltozással kezdődött az egyházi kárpótlással, illetve a Horn Gyula miniszterelnöksége alatt megkötött vatikáni egyezménnyel. Az utóbbi tizenhat évben pedig egymást követték a nagylelkű adományok - mostanra viszont elfogyni látszik a pénz, és jönnek elő a problémák…
