Kilépni a gyűlölet spirálból a szeretet spiráljába
Láttam egy filmet, amiben a gyerekeit nagyon szerető apa egyik fiát megöli egy banda rablás közben egy boltban. Az apa bosszút áll - és beindul az erőszak-spirál! Végül a férfi családja és a bandatagok nagy része is meghal. Az utolsó jelenetben az apa és a bandavezért egymás mellett haldoklik, s ekkor mondja a főgonosz a férfinak: végül olyanná tettelek, mint én vagyok…
Igehirdetés minden módon
Pál apostol azt írja a rómaiaknak, hogy a hit hallásból van, de „hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse?” (Róm 10,14) Azaz hirdetnünk kell az evangéliumot, de hogyan, mikor és kinek? A legegyszerűbb válasz az, hogy mindig és mindenhol és mindenkinek, minden módon. Hiszen erre biztatja Pál is Timóteust: „Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus előtt: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és sok tanítással.” (2Tim 4,1-2) Szükséges azonban kibontani ezt a rövid választ, hogy teljesebb megértésre jussunk.
Isten országa, a sakkjáték és az „áttörés kulcsa”
Jézus azt mondja az egyik példabeszéde után, hogy „a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál” (Lk 16,8), tanuljunk tőlük, Pál apostol pedig arra biztat minket, hogy mindent megvizsgáljunk, és a jót tartsuk meg. (1Tessz 5,21) Ehhez a vizsgálódáshoz jó ötletnek tűnik a kezdő sakkozóknak adott néhány tanács arról, hogy mi az „áttörés kulcsa”, mit kell tenniük, ha győzni akarnak. Hiszen mi mást akarnánk mi is, mint győzelemről győzelemre előre haladni és Isten országát építeni?
Esettanulmány egy meg nem valósult tervről
Olykor hiába a jó ötlet, hiába Isten kegyelme, mégis elszúrjuk a dolgokat. (Talán majd csak a mennyek országában fogjuk meglátni, mennyi lehetőséget hagytunk ki, mennyi kegyelmet pazaroltunk el, ami mind megvalósulhatott volna, ha…) Viszont a sikertelen projektekből is tanulhatunk. Most következzék egy ilyen esettanulmány az ezredforduló környékéről: hogyan és miért nem lett Szeretet földje társasjáték, pedig…
Isten és a jövő
Hogy a gonosz lélek, „aki embergyilkos kezdettől fogva”, milyen jövőt készít nekünk, az itt van a szemünk előtt. Gyűlölet, viszály, háború, erkölcsi és társadalmi széthullás, a bűnök felmagasztalása… A bibliai próféciák azt is megjövendölték, milyen jövő vár ránk, ha elfordulunk Istentől és a hitető gonosz lelkekre hallgatunk: nemzet támad nemzet ellen és a mindenség összetartó erői is megrendülnek. Van azonban egy másik, megjövendölt, „reménységgel teljes” jövő is! Ez végig vonul a Szentírás első lapjaitól az utolsó sorokig, Isten első ígéreteitől az Ígéret földjén át a Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott Isten országáig…
Ratzinger próféciája és egyházunk mai állapota
Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa fiatalon meghívott teológusként komoly munkát végzett a II. Vatikáni Zsinaton és sok előadást tartott utána is. Emmanuel nővér könyvében (A Szentlélek végül elhozza a békét), ismerteti a fiatal Ratzingetnek azt a jövendölését, amit a Zsinat után, a franciaországi diáklázadások idején mondott az Egyház jövőjéről. Érdemes szavait összevetni egyházunk, különösen is a mai magyar katolikus egyház jelenlegi állapotával.
„Ítélet van most a földön”
Az utolsó élő adásban beszéltem arról, hogy amikor Jézus nyilvános működésének kezdetén felolvassa az izajási próféciát – „az Úr Lelke van rajtam”… -, és magára vonatkoztatja, nem olvassa fel azt az egyetlen mondatrészt, ami Isten ítéletére vonatkozik. Később azonban, miután nyilvánvalóvá válik, hogy a nép vénei hamis messiásnak bélyegzik, többször figyelmezteti őket, hogy vele nem csak a kegyelem, hanem az ítélet teljessége is megérkezett: „Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a fejedelmét.” (Jn 12,31) Látva korunk sokasodó jeleit, gondoljuk végig, hogyan vonatkoztatható mindez napjainkra.
Néhány mondatnyi Eheti: Lehetetlen és lehetséges
Kamaszkoromban azt írtam fel a szobánk falára (papírra, tollal), hogy "csak a lehetetlen dolgokért érdemes küzdeni - ami nem lehetetlen, az valahol nevetséges". Aztán amikor 25 éves koromban megtértem, elhittem, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik Istennel, akinek semmi sem lehetetlen, vagy pozitívan megfogalmazva: Istennel minden lehetséges. Azóta eltelt 35 év, ami tapasztalattá tette hitünket: igen, valóban "minden lehetséges annak, aki hisz". Ha pedig ez így van, akkor ugyan mi tarthat vissza minket attól, hogy átvizsgálva életünket, kiselejtezve a haszontalan dolgokat és jó gazda módjára "kincseinkből a régit és az újat" előhozva megvalósítsuk Isten országát, a Szeretet földjét közöttünk? (Sipos Gyula)
Szokatlan megközelítések
„Amikor mindenki hasonlóan gondolkodik, akkor senki sem gondolkodik igazán.” (Walter Lippmann) Nagy felfedezések, jelentős piaci karrierek és komoly vallási megújulások köszönhetők annak, hogy valaki új megközelítésben gondolt végig egy problémát. (Vajon hogyan gondolkodhatott az az ember, aki először feltételezte, hogy a háton cipelésnél vagy a saroglyán húzásnál jobb megoldást is lehetne találni és fakorongot, kereket eszkábált a saroglya aljára?) Azonban kétségkívül Isten az, aki legügyesebben alkalmazza a szokatlan megközelítéseket és újszerű megoldásokat – milyen jó lenne, ha mi, akik Isten országát akarjuk megmutatni az embereknek, el tudnánk ezt tanulni tőle!
Tolvaj Józsi története
Gyerekkoromban találtam otthon egy kicsi, még háború előtti meséskönyvet. Rövid kis történetek voltak benne, de mind olyan volt, mint egy erkölcs atombomba a jó és a rossz megkülönböztetésére. Például két kisfiú zongorázni tanul. Az egyik abba hagyja, a másik szorgalmasan gyakorol, s amikor felnőnek, mindenki szívesen hallgatja, míg a lusta a sarokban búslakodik. Egy másik rövid történetben egy rossz kisfiú mindig bottal hergeli a kerítés mögött ugató kutyákat, míg aztán az egyik kutya kiszabadul és összeharapdálja őt…
Isten szeretete gyógyít - három évtized tapasztalataiból
Tizenegy éves voltam 1976-ban, amikor édesanyánk meghalt rákos betegségben. Ha akkor tudtam volna, hogy Isten szeretete gyógyít! – de nem tudtuk. Nagyszülők kérésére ugyan eljutottunk az elsőáldozásig, de ott ilyenről nem hallottunk, anyu halála után pedig elvaduló kamaszként azt is elfeledtem, hogy egykor hittanra oktattak. Tizennégy évvel később azonban Isten drámai módon megmutatta gyógyító szeretetét életemben. Azóta eltelt harmincöt év, én lenyűgözve figyelem Isten munkáját, de korántsem elégedetten: még többet Uram, még többet! Még több gyógyulást, még több kegyelmet minden embernek!
