Karácsonyi kívánságok és ajándékok
Azt, hogy Isten nagyon szeret ajándékozni, az abból is nyilvánvaló, hogy az embernek ajándékozta a Földet, ezt a páratlan gyöngyszemet és ajándékát mindmáig nem vette vissza, bár látja, mit tettünk vele. Minket is megajándékozott az élettel és örök életet akar adni – így hát most is bátran kérhetünk tőle… de mi is legyen az, amit kérünk?
A közbenjáró
Sokat beszélünk a közbenjáró imáról, gyakoroljuk is és Isten kegyelmének néhány jelét megtapasztalhattuk már az életünkben. Most azonban egy olyan szöveget szeretnék nektek megmutatni, ami egészen más megvilágításba helyezi, mit is jelent a közbenjárás, hogyan és milyen radikalitással is lehet ezt végezni. A történet nagyjából az 1950-es évek elején játszódik Romániában, Erdélyben, a kommunista elnyomás véres időszakában:
A belső szabadságról
Mielőtt pszichológia lett volna, a vallás és a művészet már rengeteg mindent feltárt – többet is, mint amire a pszichológiai elméletek képesek -, az ember külső-belső életének mélységeiről és magasságairól. A Szentírást olvasva az ószövetség nagy alakjainak életén, hibáin és erényein elgondolkodva saját magunkat is jobban megértjük. Jézus Krisztus lenyűgöző belső szabadsága örök példa számunkra – és mi az ő Lelkéből kaptunk… ha ugyan van bátorságunk megélni Isten gyermekeinek szabadságát.
Istenre várakozva, Istennel beteljesedve
Advent ideje van, kezdődik az új egyházi év, miközben természetesen minden napunk advent, várakozás az Eljövetelre, Jézus Krisztus eljövetelére, miközben – szintén természetesen, de természetfeletti módon -, Jézus Krisztus velünk van „minden nap, a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ez a termékeny feszültség, amelyet a rövid adventi versben a villámlás utáni, de mennydörgés előtti feszült csendhez hasonlítottam:
Mi lesz ennek a vége?
Néhány napja egy idős asszonyért imádkoztunk. Sírva kérte, hogy imádkozzunk azért, hogy ne legyen benne harag. Régóta ismerem kedves és imádságos természetét, ezért megkérdeztem, hogy miért van benne harag, mire azt válaszolta, hogy nézi a tévét, a híradót (a kincstári M1-et) és nem tud nem haragudni azokra, „akik tönkre akarják tenni az országot”. Milyen jövő vár ránk, ha még egy ilyen ártatlan és kedves asszony szívét is úgy meg tudja fertőzni a média felületeken keresztül áradó hazugság és gyűlölet, hogy sírva kér szabadulást?
Jegyzet a gonosz lélek jellemrajzához
Ahogy Istennek minden nemzedékben vannak választott emberei, tanítói, apostolai és prófétái, úgy a gonosz léleknek is vannak választottai, akik akár egy egész nemzedéket meg tudnak rontani bizonyos típusú bűnökkel. És bizony vannak „antikrisztusok” – lásd a János apostol első levelében leírtakat -, azaz olyan antikrisztusi emberek, akik teljesen átadták magukat a gonosz léleknek, s így személyiségükben megláthatjuk annak legfontosabb tulajdonságait.
A hit és hitetlenség drámája
Mennyire örülnénk, ha rólunk is ilyen szép szavakat mondanának, mint amiket Szent Lukács írt az evangéliumában Zakariásról és Erzsébetről: „Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint.” (Lk 1,6) Amikor azonban Zakariás élete legnagyobb álma, legforróbb imái végre meghallgatást nyernek – megjelenik neki az oltárnál az angyal és hírül adja, hogy fia fog születni -, nem tud hinni, és még újabb jelet kér. Ennek következtében megnémul, nem tud együtt örülni az örülőkkel, nem tudja hirdetni a bekövetkező csodás eseményt, kívül marad élete legnagyobb történetén…
Akkor ki üdvözülhet?
Világi ember vagy nem foglalkozik az üdvösség kérdésével, vagy abban reménykedik, hogy felkerülhet a mennybe, hiszen ő jó ember, aztán meg „Isten úgyis megbocsát, az a dolga”. (Ennél tragikusabb azok véleménye, akik a világ zajától elbolondulva azt mondják, hogy pokolba akarnak jutni, mert ott van az igazi élet, ami rettenetes tudatlanság és szörnyű következményekkel járhat.) Jézus azonban világosan beszél mennyről, a tisztítótűzről és a pokolról, a gyötrelmek helyéről is. Isten Fia még a kereszthalált is vállalta, szeretetből, csak hogy a megmenekülés lehetőségét biztosítsa számunkra.
Jézus, a „marginális zsidó”
A Vigilia folyóirat 2025. júniusi számában olvasható egy részlet John P. Meier: Egy marginális zsidó című ötkötetes művéből. Gájer László írt a szöveghez egy bevezető ismertetőt, amiben ezt olvashatjuk: „Jézus az akkori Római Birodalom perifériáján, egy marginális országban tevékenykedett. De Izraelben sem a centrum, Jeruzsálem volt működésének kitüntetett helye, hanem leginkább a periferikus Galilea, ahol egyes kultúrák sokkal inkább találkoztak, mint a fővárosban. Jézus egy periferikus kultúra perifériáján megszólaló periferikus tanító, egy, a meglévő nagy rabbicsoportokhoz nem tartozó marginális rabbi volt. Egy marginális zsidó.” Ezek után tegyük fel a kérdést: miért akarta Isten, hogy Fia ilyen marginális helyzetbe szülessen és éljen?
Júda leányának erődítményei
Sok évvel ezelőtt, amikor a törökbálinti Szeretetláng kápolna már állt, de a közösségi ház még nem létezett, kíváncsi lettem arra, hogy Isten vajon mit gondol a mi kis kápolnánkról, és erre kértem a Szentírásból egy igét. Amit kaptam, az nagyon felvidított – alá is húztam a Bibliámban -, és csak később értettem meg, hogy ez az ige nem csak a kápolnánkra, de Törökbálintra és egész Magyarországra is igaz.
Jézus tanításának öt „élő elve”
A nemzetközi hírű lengyel filozófus, Leszek Kolakowski egész életében küzdött a „Jézus-kérdéssel”. Bár sohasem vált hívő kereszténnyé, de öt olyan pontot, "élő elvet" is azonosított Jézus életében és tanításában, ami döntő módon hozzájárult a nyugati civilizáció, és általánosabban is a méltányos emberi élet kialakulásához:
