Néhány megjegyzés az Egyház válságáról
A rendszerváltáskor településünkön tízezren éltek, ebből több, mint hatezer vallotta magát katolikusnak. Most tizenötezren vagyunk, ebből mintegy négyezren vallották ugyanezt, s ennek is csak 10-15 százaléka jár templomba – igaz, hogy ezek egy része buzgó, közösségekbe járó, imádkozó és szolgáló testvér. Akár igazolhatnánk is ezzel a próféciát, hogy a jövő egyháza kisebb, ám buzgóbb és szentebb lesz – de azért ne elégedjünk meg ilyen olcsó válasszal.
Természetes és természetfölötti
A természetfeletti a természetesre épül – valljuk igen helyesen -, és a természetesben nyilvánul meg. Testünkben gyógyulunk, még ha természetfeletti módon is. Szánkkal mondjuk ki szavainkat, még ha természetfeletti tartalmat közvetítenek is. Megkülönböztetés nélkül azonban könnyen összekeverhetjük a kettőt, vagy ami még súlyosabb, azt, hogy a természetfölötti ihletés honnan ered: Istentől, vagy a gonosz lélektől?
Látlelet korunkról és a remény
Romain Rolland Nobel-díjas regényíró (aki a díjjal járó összeget a Vöröskeresztnek adományozta) az Első Világháború után, 1923-ban ismertető monográfiát írt Mahatma Gandhiról és annak indiai erőszakmentes mozgalmáról. Ebben a könyvében tökéletes látleletét adta korának, amit aztán a Második Világháború újra igazolt, s ami napjainkban sajnos újra hihetetlenül érvényes. Olvassuk el ezt, hogy aztán példaként korunkból Kindelmanné Erzsébet asszonyt, a Szeretetláng lelki napló íróját is ide sorolhassuk:
Ilyen lehet a jövőnk – két forgatókönyv
A világ két világháború árán és egy hidegháborúban tanulta meg, hogy a világégést csak úgy lehet elkerülni, ha a nagy hatalmi tömbök kölcsönösen és kötelezően érvényes szerződéseket kötnek egymással és garantálják azok betartását is. Ez elvezetett az enyhüléshez, a közösségi jogok – munkához, pihenéshez, szociális és egészségügyi biztonsághoz, stb. -, és a személyes szabadságjogok megerősödéséhez is. A XXI. században azonban a megegyezésre törekvést egyre inkább felváltja a régről jól ismert erőkultusz, annak minden rettenetes következményével együtt.
Nézőpont-váltás
Számunkra, keresztények számára talán az egyik legnagyobb kihívás, hogy már ne ebből a világból tekintsünk az Isten országára, hanem Isten országából erre a világra. Nehéz dolog ez, hiszen születésünk óta ezt a világot „tanuljuk”, ennek szabályai között élünk és próbálunk előre jutni. Magától értetődő, hogy ebből a világból nézünk Isten felé – holott épp ellenkezőleg, Isten felől kellene erre a világra tekinteni.
Örömök és nehézségek a missziós munkánkban
Valaki biztatott arra, hogy adjak egy mélyebb bepillantást munkánkba. Ugyan szoktam feltenni a honlapunkon a Munkanapló menüpont alá ilyen tájékoztatókat, meg a havi hírlevelünkbe is, de akkor most kicsit bővebben írok a nehézségeinkről és örömeinkről, hogy mit, hogyan, miből és miért csinálunk.
Gandhi példájából tanulni
Mahatma Gandhi Dél-Afrikából tér haza Indiába. Ott már hírnevet szerzett magának az elnyomott indiai munkások védelmezőjeként, s hazájában is hasonló munkát végez, egyre nagyobb sikerrel. Többen óvják őt ettől, nekik ezt írja 1920. május 12-én: „Ha látszólag részt veszek a politikában, ez csak azért történik, mert a politika ma úgy szorongat bennünket, mint egy kígyó gyűrűi: nem lehet megszabadulni tőle, bármit tegyen is az ember. Küzdeni akarok tehát a kígyóval… Megpróbálom bevezetni a vallást a politikába.”
Újjászületés
A bűnbánat és megtérés meghirdetése nem öncél. Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdet, nem az a célja, hogy lelkiismeret-furdalást ébresszen – ez csak eszköz -, vagy hogy kínozza az embereket, esetleg ilyen módon nyerjen befolyást felettük. János célja a Messiás útjának előkészítése, hogy az emberek az újjászülethessenek Isten országába. De hogyan lehetséges ez?
Az élet iskolája
Álmomban megint iskolába jártam. Néha visszatérő, szorongató álmok ezek. Ismerős helyen járok, hogy be kellene mennem egy órára, de nem találom a termet, mindig eltévedek. Vagy be kellene jutnom a kollégiumi szobánkba, mert egy másik helyen aludtam, de oda már nem tudok visszamenni, a szobánkat pedig nem találom, vagy nem tudom, melyik az ágyam. Vizsgáznom kellene, és biztos vagyok benne, hogy megbukom, mert fogalmam sincs a tananyagról…
Szentségimádás és a karizmák
Nagyon érdekes és számomra fontos tapasztalat, hogy amikor szentmisén veszek részt, az átváltoztatáskor automatikusan elindul bennem a nyelvi ima. (Ez akkor is megtörténik, ha épp elszórakozom és nem figyelek oda.) Azaz amikor a Szentlélek leszáll az oltárra helyezett kenyérre és borra, hogy azt Krisztus Testévé és Vérévé változtassa, akkor ránk, a szentmisén részt vevőkre is leszáll, hogy ezt az átformáló munkát bennünk is elvégezze! „Megelevenedik” a Szentlélek hét ajándéka és a karizmatikus adományok is, mindannyiunk épülésére.
Erő a magasból
Régebben elgondolkodtam azon, honnan volt Navalnijnak ereje és bátorsága – amire nekünk is nagy szükségünk lenne -, hogy a novicsokos mérgezése után visszatérjen Oroszországba, amikor nyilvánvaló volt, hogy ott csak börtön és halál vár rá. Most azonban nyilvánvalóvá vált és ez jó példa számunkra is, amiből tanulhatunk.
