Az erdei ösvény és Jézus keskeny útja
A templomunkhoz egy kis erdei ösvényen keresztül is el lehet jutni. Néhány helyen a meredély szélén fut, morzsalékos, és hogy ne porladjon el, ágakkal, kövekkel erősítjük folyamatosan. Néhány napja valaki az egészet szétgyalázta, letaszította – tudatlanságból, nemtörődömségből, rosszindulatból, vagy épp rendet tett, míg kő kövön nem maradt? Jelképes erejű történet ez egyházunkról és világunkról is…
A gonosz tombol, vesztét érzi…
A gonosz lélek őrjöng, vesztét érzi – mondták az imádságos lelkű nénik, ha egyszerre túl sok baj, nehézség zúdult rájuk. E szerint a gonosz lelkek tombolása most elég nyilvánvaló, de az is igaz, hogy „ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem is” (lásd: Róm 5, 20). Péter apostol szerint „legyünk józanok, és vigyázzunk, mert ellenségünk, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el” (Lásd 1Pét 5, 8) – de az is igaz, hogy „az egész teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését" (lásd: Róm 8, 19), és ezek a gyermekek mi vagyunk.
Csak az illúzióinkat veszíthetjük – egyházunk a statisztikák tükrében
A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánk kevesebb, mint fele vallja, hogy bármilyen valláshoz tartozna. A katolikus keresztények száma megfeleződött tíz év alatt, 1%-os felajánlást pedig összesen 870 ezren ajánlottak fel egyházunk javára. Nézzünk szembe a valósággal és a csökkenés okaival:
Egy hernyó és az Isten
In medias res, egyenesen a közepébe, az evolúcióról: képzeljünk el egy hernyót.
Most tekintsünk el az esetleg belénk nevelődött érzelmi, értelmi reakcióktól - fúj, undorító, veszélyes, ne nyúlj hozzá -, hiszen ez egy szépen fejlett, fehéres színű selyemhernyó. (Így megnyugtathatjuk magunkat, hogy ez legalább „hasznos”.)
Képzeljük el…
Képzeljük el, hogy Isten van, de még csak Ő van, az egyetlen létező (és az egy Istenben a három személy, de erről majd máskor), és képzeljük el, amint elgondolja a világot. Alkot. Játszik. Öröme, kreativitása extatikusan árad, ahogy előre elgondolja mindazt, amit megalkothat.
Az önismeret szükségességéről
A delphoi jósda felirata – Ismerd meg önmagad! -, máig nem vesztett érvényességéből. Töredékes önismeretünk miatt önmagunkat sem értjük, s hogyan érthetnénk meg Istent, amikor Ő a valódi személyiségünkkel folytatna párbeszédet?
Pál apostol a szeretet-himnuszban röviden összefoglalja a lényeget: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” (1Kor 13, 12)
Iskola – egy nehéz döntés lélekrajza
Az elmúlt hónapokban az volt a legnehezebb, hogy eldöntsem, maradjak-e az iskolában dolgozni, vagy felmondjak. Mindkettő mellett és ellen is szóltak érvek, s úgy éreztem, bármelyiket választom, a lelkem nem nyugszik meg. Végül nem maradt más, mint a „szentek tudományát” segítségül hívni…
A szeretet tényleg mindenkié?
Amikor 30 évvel ezelőtt azon gondolkodtam, a Szeretet földje logóhoz milyen mottót írjak, egyszerűnek tűnt a választás: A szeretet mindenkié! (Szövegrészlet egy kis dalból, amit máig eléneklünk a gyerekműsorom elején.) Könnyű kézzel írtam oda, s éppúgy fogalmam sem volt arról, hogy mit beszélek, mint ahogy Jakabnak és Jánosnak se, amikor azt bizonygatják Jézusnak, hogy ők is ki tudják inni ugyanazt a kelyhet, amit Mesterük…
János ereje, Mátyás bukása
A mondás szerint, aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy elkövesse ugyanazokat a hibákat. Így hát tanuljunk most mi is Hunyadi János, és második fia, Mátyás király történetéből:
A szentek segítségének megtapasztalásáról
Az apostoli hitvallásban megvalljuk a szentek közösségét, és én komolyan hiszem, hogy Krisztus Testében valóban közösségben vagyunk egymással – a mennyben lévő megdicsőültek, itt a küzdők, és a tisztítótűzben lévő szenvedők. Szeretek a szentek életéről olvasni és minden nap kérem a segítségüket – ráadásul egyre hosszabb a szentek neveit tartalmazó listám is, aminek több oka is van…
