Tanúságtételek az Egység imájáról
A katolikus karizmatikus megújulás levelezőlistájára tett fel egy kedves testvérünk több tanúságtételt is az Egység imájával kapcsolatban. Ennek apropóján úgy gondoltam, hogy akkor én is leírom, hogyan találkoztam – még évtizedekkel ezelőtt -, ezzel az imával, és közzé teszem itt a Misi által közreadott tanúságtételekkel együtt:
Még 1990-ben történt, hogy néhány hónapos keresztényként elmentem Katona István atya karizmatikus szentmiséjére a Ferenciek terei (akkor talán még Felszabadulás téri) Ferences templomba. A mise után az oldalfolyosón jöttem ki a tömeggel együtt, és ott állt egy asszony, aki egy kis papírt osztogatott, amin ez az ima volt: Lábunk együtt járjon…
Fogalmam sem volt még akkor arról, hogy ez honnan való, de tetszett, megtanultam és imádkozni kezdtem. Tetszett a személyessége – akkoriban még jobban érdeklődtem a filozófia iránt, de abban is az egzisztencializmus vonzott, nem a nagy rendszerek -, és mivel teljesen bele voltam szerelmesedve Krisztusba, ez az ima pontosan kifejezte azt, amire vágytam.
Aztán 1991. május 1-vel leköltöztünk Törökbálintra, itt megismerkedtem Angyi néniékkel – náluk töltötte élete utolsó heteit Kindelmanné Erzsébet asszony, a Szeretetláng lelki napló leírója -, és kaptam egy lelki naplót, amiben döbbenten fedeztem fel az imát és az ehhez kapcsolódó ígéreteket. Azóta ingyenes kiadványainkban és több könyvemben is írtam erről az imáról, elemeztem, terjesztettem…
Amikor a Szeretetláng lelki mozgalom vezetősége végre rábólintott, hogy kiadatja a Napló teljes változatát – megjelent a Szent István Társulatnál -, én vállaltam, hogy az eredeti Napló szövegét szavanként összehasonlítom az addig megjelent változattal, hogy mit hagytak ki, mit változtattak az eddig megjelent félszamizdat könyvben. Nagy meglepetésemre az eredeti szövegben nem az szerepel, hogy „szemünk egymásban nézzen és tekintetünk összeforrjon”, hanem csak az, hogy „szemünk egymásba nézzen és összeforrjon” – ami sokkal mélyebb egyesülést jelent. (Nem a tekintetünk, hanem a szemünk forr össze, ugyanazt látjuk és nézzük – küzdöttem, hogy az eredeti szöveg legyen a teljes kiadásban, de nem sikerült elérni, maradt a régi, „javított” változat, „mert már így terjedt el”…)
Az bizonyos, hogy amit a Napló ígér az imát mondóknak, az igaz. Személyes tapasztalatom, hogy Isten az egyesülés útján vezet minket és ez az ima olyan, mint egy katalizátor, vagy „jelerősítő”. Megihleti gondolatainkat, vágyainkat, terveinket, sugallatokat ad…
Most pedig egy csodálatos „áttörés” idejét éljük – az ima, amit Jézus ajánl, hirtelen (Jim Blount atya közreműködésével) ismertté válik az egész Egyház előtt, lelkiségi mozgalmak népszerűsítik és sokan imádkozni kezdik – és ez már önmagában is csodás dolog! Akkor pedig Isten ígéretei is valósággá lesznek, a sátán „megvakul”, erejét veszti, az emberek felszabadulnak hatalma alól és Isten országa erőteljesen megmutatkozik az emberek előtt!
Koszó Mihály testvérünk tanúságtételei is ezt mutatják:
„1. A málna termesztés mellett sok finom cukros és cukormentes lekvárokat is főzünk különböző gyümölcsökből. Pár hónappal ezelőtt az egyik boltba kiszállítottam 44 üveg lekvárt. Szállítólevelet hagytam ott, úgy beszéltük meg, hogy amikor eladják a terméket akkor fizetik ki a vételárat.
Amikor elmentem a boltba, nem dolgozott már ott az, aki az árut átvette. Kiderült, hogy ő csak egy alkalmazott volt, a tulaj viszont nem akarta kifizetni az árut, mivel ő nem is látta a szállítólevelet. Ötvennyolc ezer forintról volt szó. Ez nekem most sok pénz! Az összes lekvár elkelt és mondtam, hogy amennyiben kifizeti az eladott mennyiséget, hozok még belőle.
Azzal váltunk el, hogy egy hét múlva visszamegyek és megbeszéljük, hogy mi legyen?
A hét elmúltával, az úton a bolt felé, folyamatosan imádkoztam az Egység Imáját, értünk és az adott helyzetért. Eldöntöttem, hogy a következőket fogom mondani:
"Úgy gondoltam, hogy azt a hatvanezer körüli összeget, ha egyszerre sok kifizetni, osszuk el három felé. Most kifizeti az egyharmad részét, a többit majd máskor."
Amikor odaértem boltjához, kijött elém és a következő mondattal fogadott: "Most adok egy 20 ezrest a régi tartozásból, a többit majd időnként kifizetem. Hozhatod a lekvárokat is!"
Szinte a saját szavaimat hallottam vissza!
2. Tegnap Deszken gyűjtöttem az önkéntes egyházi hozzájárulást, családlátogattam. . . . Már az oda vezető úton is imádkoztam kedvenc imámat az egész napos szolgálatomért, a meglátogatottakért, a településért. Minden ház előtt megpróbáltam (amikor nem felejtettem el) külön elimádkozni az ott lakókért, pár másodperc az egész.
Becsöngetek egy házhoz. Tudom, kik laknak ott! Már több mint tíz évvel ezelőtt közölték velem, hogy ők biz baloldaliak és nem szívesen támogatják a Katolikus Egyházat!
Most a férj nézett ki az ablakon, mondott valamit, de nem értettem minden szavát. Én csak mondtam magamban az Egység Imáját. Kijött hozzám és ezt mondta:
"Itt van 700 Ft, ezt odaadom, ezen felül csak tízezer forint az összes pénzünk!"
Kiírtam a nyugtát és ajándékba adtam egy színes nagy képet az irgalmas Jézusról, "Jézusom Bízom Benned" felirattal.
3. A következő utcában már másodszor mentem ahhoz a házhoz, mert először a feleség volt otthon, aki azt mondta, hogy menjek másik alkalommal a férjéhez. Látom, hogy a férj vágja az udvarban a füvet. Észrevesz, odajön hozzám. Elmondtam, hogy ebben az évben mennyi az egyházi hozzájárulás. Ő megkérdezte:
"Egy személyre?"
"Igen, egy személyre." - válaszoltam.
"Akkor kifizetem az én részemet, a feleségem gondolom, hogy nem fizet, mert válni akar tőlem!" - mondta szomorúan és bement a házba. Én pedig imádkoztam ám az Egység Imáját, ameddig csak vissza nem érkezett!
Kijött és látom, hogy kettő személy részére való fizetendő összeg van a kezében. Megszólal: "Azt mondta a feleségem, hogy ő is kifizeti!"
Átnyújtottam számára is egy képet az Irgalmas Jézusról, egy pár gondolat kíséretében: "Adok egy képet, a hátulján van egy szép imádság. (az Isteni Irgalmasság rózsafüzére) Azt imádkozgassa!"
"Akkor nem válik el tőlem a feleségem?" - kérdezi könnyes szemmel és vékony hangon.
"Megtörténhet, hogy nem!" - volt a válaszom.
Tudom, hogy amiket leírtam azok nem korszak alkotó történetek, de amióta az Egység Imáját imádkozom, nagyon megszaporodtak! Kicsik, de sokan vannak!
Az is megtörténhet, hogy nem lesz mindig ennyi tanúságtétel az elmondott imák által. Mégis, nagyon meglepő a nyitottság az emberek részéről, akikért ezt az imát mondom.
Ez a férfi úgy beszélgetett velem, mintha legalább már több éve az imaközösségünk tagja lett volna, pedig, mivel a tavalyi évben nem voltak otthon, (be van írva kis füzetkémbe) két évvel ezelőtt láthatott utoljára.
Áldott napokat: Misi”
Istennek legen hála minden jóért, amit adott nekünk! Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
