Önértelmezések Jézussal – szöveg képekkel
Kora gyermekkoromtól fogva nem tartottam magamat szépnek. Utólag megnézve kisgyerekkori képeimet, talán lehettem volna jobb véleménnyel is magamról, de nem így történt. Amikor már nagyobb voltam, rajzoltam egy arcot magamról, és ez volt a standard (1. kép):
Akik Istent elrabolták; Csak egy éjszakára
Gyóni Géza két versét közöljük abból az alkalomból, hogy Ferenc pápa vasárnap a Santa Maria Maggiore-bazilikában a rózsafüzért imádkozza a békéért, hétfőre pedig az egész világra kiterjedő ima- és böjtnapot hirdetett a békéért. Gyóni Géza 1910-es években alkotott, háborús költő volt, aki orosz fogságban halt meg 1917-ben. Két verse megrendítő üzenet a háború valóságáról:
Sípos (S) Gyula: Történetek Manócskáról (+ néhány kép)
Manócska reggel felkel, az első kávéval beveszi a vérnyomáscsökkentő tablettáját, aztán kisétál a kertbe, nézegetni egy kicsit. Aztán időnkét bekiabál: papika, jöjjön ki és nézze meg, kikelt a… vagy milyen szép a… Én pedig – magamat olykor kicsit sajnáltatva, mégis csak férfi vagyok -, kimegyek és megállapítom, hogy tényleg, milyen szép. (Látom is, tudom is, de úgy átérezni, ahogy Manócska, ahhoz nagyobb szív kellene…)
Móricz Zsigmond néhány jó mondása
Móricz Zsigmond (1879-1942) írót már életében nagy tisztelet és szeretet övezte, gyakran keresték fel barátok, rokonok, ismerősök és kíváncsi újságírók Leányfalun, hogy meséljen az életéről. Ezekből származik az alábbi néhány jó mondása:
Telefon-mizéria
Excellenciás miniszter urunknak, saját kezeibe!
Mi, akik itt az iskola frontján állunk, úgy is mint az intézmény testi-lelki épségét és ideológiai tisztaságát védő őrök és felelős őrmesterek, teljes mértékben egyet értünk a pedagógusok oktalan telefoneszközeinek használatában beálló korlátozástól és természetesen mindent megteszünk, hogy úgy az iskola életében, mint a külvilágban a pozitívan átérzett rend helyreálljon!
Sípos (S) Gyula: Szavak híján
Amire nem volt szavam.
Én voltam a mesélő, sok szavam volt, de erről nem tudtam beszélni.
Most talán azt mondanám, szerelmes voltam anyámba is gyermeki szerelemmel, ahogy szeretjük a számunkra legszebbet és legjobbat, de akkor nem voltak erre szavaim.
Igaz, másoknak se.
Sípos (S) Gyula: Vágyódás az Éden után
Ádám az Édentől keletre telepedett le. Nyugaton láthattuk a tüzes kard fényét, a kardét, amivel az angyal az Éden bejáratát őrizte, hogy senki oda be ne juthasson. Vörös izzás nyugaton, egyre csak nyugaton. A tüzes kard ott lángolt felső vizek alján, a földkerekség tetején, vágyódásunk elérhetetlen emlékeztetőjeként.
Sípos (S) Gyula: A találékony Tubálkáin
Káin kényelmesen elhelyezkedett a díszes hordszékében és kivitette magát a szántóföldre, ahol a szolgák dolgoztak az emberei felügyelete alatt. Ült az árnyékban, evett és ivott, közben a munkásokat figyelte. Férfiak és asszonyok kettesével befogták magukat egy-egy kezdetleges járomba és úgy húzták a harmadik társuk által a földbe nyomott faekét. A kiforgatott rögöket aztán botokkal felszerelt gyerekek apróra csapkodták és magokat vetettek belé. Itt talált rá Lámek. Megállt Káin előtt és meghajtotta magát. Káin intett neki:
Sípos (S) Gyula: A Rontás
Apám Járed egy völgyben ütötte fel szállását. Gallyakból szélárnyékot készített, ahová behúzódhattunk, ha akartunk. Öcséimmel és húgaimmal közösen egyszer kikapartuk a patak medrét, kiszélesítettük és egy kis tavat hoztunk létre, ahol jókat fürödhettünk. A juhok is ott legeltek, sokáig karám se kellett nekik, mert ugyan ki bántotta volna őket? Ha meg kedvem támadt, odébb tereltem a kis nyájat, ha nem is a friss fű miatt, csak hogy mozogjak és világot lássak. Aztán csak ültem a fűben, néztem a körülöttem nyüzsgő életet és arról álmodoztam, hogy megnyitom az Éden kapuját és visszaviszek mindenkit oda.
Sípos (S) Gyula: Szet fiai
Egy ideig – Ábel halála és Káin menekülése után -, úgy tűnt, hogy nem fog több gyerek születni, s végül így magva szakad az emberiségnek, még mielőtt felnövekedhetett volna a fájuk. De aztán az élet utat tört magának: Ádám újból megismerte feleségét, Évát, s fiuk született, akit Szetnek neveztek, s nemzett még fiakat és leányokat egyaránt.
Sípos (S) Gyula: Beszélgetés Évával
Ádám hosszú időkre eltűnt, de Éva mindig ott volt nekünk. Ádám hallgatott, Éva azonban beszélt, mintha szavakba akarná fojtani a kimondhatatlant. Nagy gyűjtögető volt, én pedig kíváncsi gyerek, ezért sokszor elmentem hozzá nézegetni a kincseit és hallgatni a történeteit. Azt hiszem ő is szeretett engem és óvni is akart, a maga módján. Amikor azonban megosztottam vele a nagy titkomat, hogy ha felnövök visszahódítom az Édent mindannyiunknak, elkomorodott az arca.
