- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy filozófus azt mondta, hogy a halálról nem tudunk mondani semmit, mert az radikálisan más, mint az élet, és nincs róla semmi tapasztalatunk, amit átadhatnánk (a halottak nem beszélnek). Mi keresztények azonban hisszük – és tudjuk is, hiszen a szentek közössége révén van erről tapasztalatunk -, hogy a halál csak egy kapu - egy Krisztus-alakú kapu -, az örök életbe. Mindannyiunknak örök élete van, a kérdés csak az, hogy hol töltjük el: a szeretet, béke és öröm országában a mennyben, vagy az örök szenvedés helyén, a pokolban.
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
- Részletek
- Kategória: Irodalom
A ’90-es években jelent meg a Küldöttek című regényem (Julius P.S. álnéven), a fejemben volt a folytatás, de a kezemig már nem jutott el. Szintén akkoriban szerettem volna egy kidolgozott keresztény ökofilozófiai írást (előtte megjelent a Teremtmények méltóságáról), de ez is elsikkadt. Írtam néhány színdarabot, ami színpadra került (kis társulatok, néhány előadás), és főleg a Szent Istvánról szólót szerettem volna rendesen megírni (egy jelenetet belőle előadtak), de ez is elmaradt. A Sárkányszelídítők mesesorozat harmadik része se született meg.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Horgászkarrieremet hatévesen kezdtem. Egy botra piros fonalat kötöttem, a másik végére pedig bogáncsot és azt mondtam a velem egykorú kislánynak, hogy ezzel kifogjuk a halakat a tócsából, mert a bogáncsra ráragad…
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Némely gondolkodó emberek szerint az igazság keresése és kimondása a „van” tudománya, az értelem műve. Ezzel szemben a „legyen”, azaz a cselekvés inkább az akarat és a lehetőségek világa, ezért a kettőt szét kell választani. Mások szerint azonban a kettő nem szétválasztható, mert ha egy igazságot megismerünk, akkor annak érdekében cselekedni is akarunk – mert ilyen az emberi természet -, illetve cselekednünk is kell.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy kedves ismerősöm kért meg, hogy írjak néhány sort a remény öröméről. Mit tesz ilyenkor egy rendes keresztény, belekapaszkodik a szakirodalomba, a Szentírásba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” (Zsid 11,1) És: „Te vagy Uram én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem” (Zsolt 31,2). Ha pedig az örömről van szó, Pál apostol felszólítja a tanítványokat, hogy „Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!” (Fil 4,4, Tessz 5,16) Na de hogy lesz ebből a kettőből a remény öröme?