Szeretet történetek a Bibliából - A szép Putifárné és József
Kerüljetek beljebb ide, egész Egyiptom legjobb vendéglőjébe! Sehol olyan jó bort, finom ételt, készséges rabszolgalányt nem találtok, mint nálunk. Helyezzétek magatokat kényelembe. Vacsorátok hamarosan elkészül, addig is hadd szórakoztassalak benneteket. Mesélhetek isteneink történeteiből, vagy nagy hőseink tetteről. Esetleg a legújabb pletykák? Jó, akkor elmondom nektek, hogy járt az őrség kapitánya és az ő felesége, a szép Putifárné azzal a héber ifjúval, akit megvásároltak rabszolgájuknak.
Nos, a katonáinkról, főleg nagyrabecsült őrségünk tagjairól, pláne a kapitányáról vagy jót, vagy semmit, így elégedjünk meg annyival, hogy Putifár úr, a fáraó udvari tisztje, a testőrség kapitánya, ez a hatalmas és erős ember az izmaelita vándorkereskedőktől vett egy csinos kis legényt, név szerint Józsefet, házi rabszolgának. Szerencsés vásárlásnak tűnt, Putifár úr ebben is az istenek kegyeltje volt, mert ez a héber ifjú igen ügyesnek és okosnak bizonyult, annyira, hogy a kapitány egyre több dolgot rábízott. Végül, fiatalságához nem egészen illő és méltó módon, oly nagyon megbecsülte, hogy rábízta egész házát, hogy gondját viselje.
Úgy látszott, hogy minden nagyon jól alakul. Putifár úr gazdagodott, és a ház urának még annyi időt se kellett otthon töltenie, mint eddig, és még inkább elöl járhatott a fáraó, Ozirisz fia ügyeinek intézésében. Na de mi lesz a ház mellőzött asszonynépével, akiknek ezután annyi dolguk se akadt, mint eddig? Mit tegyen egy elhanyagolt szépasszony, akinek a férje máshol vitézkedik és nem otthon?
Mert, hogy szavam ne feledjem, Putifárné igen szemrevaló fehérnép volt, formás és kívánatos, és bizony a házi rabszolga, József is szép termetű és csinos külsejű legénnyé cseperedett. Csoda-e, ha egy idő múlva szemet vetett rá az ifjú asszonya, akiben pezsgett volna még a vér, ha van, aki pezsegteti? Csakhogy nem úgy történt ám a dolog, ahogy azt elképzelnétek, amikor két fiatal, vággyal teli ember sok időt tölthet szabadon egymással, felügyelet nélkül! Ez a zsidó ifjú ugyanis tartotta különös vallása szokásait, nem járt se kocsmába, se lányok után, olyan ártatlan és hamvas volt, mint egy kisgyerek, férfi testben.
Történt az már máskor is, másokkal is, hogy egy asszony elcsábított egy ifjút, hogy az menjen be hozzá és háljon vele. Bizony bementünk volna mi is egy ilyen asszonyhoz, ha másért nem hát azért, hogy férfiúi hírünkön csorba ne essen! Ez a József azonban sehogy sem állt rá erre a tettre. Talán tényleg az istenek éritették meg, vagy a régi egyiptomi erkölcsök éledtek benne újjá, amit sírva emlegetünk, ki tudja, de azt mondta az asszonynak: Íme, a gazdám mindent rám bízott, azt sem tudja, mije van házában. Nincs semmi sem, ami ne lenne az én hatalmamban, vagy amit nekem át nem adott volna, rajtad kívül, aki a felesége vagy. Hogy tehetnék tehát ilyen gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Istenem ellen?
Megmondom nektek, jó uraim, bárcsak nekem ilyen becsületes szolgáim lennének itt a vendéglőmben! De úgy kell vigyáznom rájuk, mint a két szememre, hogy ki ne lopják azt is! Nekem kellett volna megvennem azt a gyereket annak idején, de ki tudhatta, mi válik belőle?
Na de, hogy visszatérjek, Putifrárné nem adta fel a dolgot. Asszonyi hiúságból, vágyból, hódításból, ki tudja, de állítólag nap mint nap próbálkozott, erősködött, József azonban mindig visszautasította, hogy vele aludjon. Akkor az asszony döntő lépésre szánta el magát. Egyszer, amikor József bement a házba valami dolgot elintézni és éppen senki sem volt odabenn, az asszony megragadta a köntöse szélét, és húzta be magához, csábítva őt, a maga ruháját is megoldva, hadd lássa a fiú, amit látnia csak a férjnek volna szabad, hogy végre férfi legyen, szóval húzta, csábította, hogy az végre lefeküdjön vele.
Na de, ezt hallgassátok meg jó uraim, mi történt a szerelemittas nővel és az ő zsidó rabszolgájával! Ez a bizonyos József ugyanis inkább az asszony kezében hagyta a köntösét és elfutott! El se hinnénk, hogy ilyen férfiak is vannak, akik elfutnak egy asszony ölelése elől! De ezzel még nincs vége a történetnek! Ugyanis Putifárné, asszonyi sértettségében, és hogy ki ne derüljön a vétke – ámbár azt hiszem, ez a József nem árulta volna el őt, ha már addig se tette -, kezében a fiú ruhájával kifutott az udvarra és összehívta háza népét: Íme, héber legényt hoztak ide, hogy pajzánkodjon velünk! Bejött hozzám, hogy lefeküdjön velem! De amikor kiáltottam, és meghallotta a hangomat, itt hagyta a ruháját, amelyet megragadtam, és kifutott!
Kitört a botrány. Szalajtottak az őrség kapitányáért, Putifár úrért, hogy a házánál áll a bál! Az asszony meg, mihelyt hazaért a férje a József palástját lengette neki és hangosan vádolta azzal, hogy a legény meg akarta őt erőszakolni! Amikor aztán a gazda meghallotta felesége szavait, nagyon megharagudott. Börtönbe vetette Józsefet, abba a részbe, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott van azóta is, bezárva. Hogy mi lesz a sorsa, ki tudja? Úgy hírlik, Putifár úr sajnálja már a dolgot, hiszen a legény gazdagabbá tette őt és rendbe rakta minden ügyét. Azóta se talál ilyen jó sáfárt a háza fölé, teli van gonddal az élete, mióta Józsefet bebörtönöztette. Sejti ő, hogy nem minden úgy történt, ahogy az asszony meséli, mert nem olyannak ismerte a fiút, aki asszonyokat erőszakolna, inkább nagyon is vallásosnak és tisztának, de a feleségét mégsem hazudtolhatja meg. A legényt nem tudja kihozatni a börtönből, mert azzal maga illesztené a saját fejére a szarvakat. Így aztán csak vár, tipródik és késlelteti az ítéletet. Az asszony meg? Azt mondják, csak sápadozik, tán még mindig emészti a vágy vagy a szerelem, mert időnként ott őgyeleg a börtön körül, ahová be nem mehet, de ami fogva tartja őt is…
Sípos (S) Gyula - egy novella a hamarosan megjelenő Szeretet történetek a Bibliából című kötetből
