Jegyzetlapok 3.: (Ellopott gyerekkor)
Negyedikes kislány úgy jön be az iskolába, hogy mind a tíz körmén hosszú, hegyes műköröm van. Ötödikes, hatodikos lányok festett hajjal, kisminkelve, haspólóban. Elsős kisfiú, aki elmeséli, milyen horrorfilmet látott előző este. Aztán elalszik az órán (ha már éjjel nem tudott). Gyerekek, akik hatévesen tátott szájjal akarják kipróbálni, milyen csókolózni. Alsós kisgyerekek, akik büszkén mesélik, hogy a 12-es, 16-os karika a tévében nem számít, nekik az anyu/apu megengedte.
Jegyzetlapok 2.: (Már halott vagyok)
Most olvasok egy történelmi regényt, ami a középkori Japánban játszódik. Az egyik szereplő, egy fiatal szamuráj, izgul és fél a csata előtt, mert tudja, hogy ezt nem fogja túlélni. Aztán azt gondolja: „én már halott vagyok” – és ezzel, mintegy elfogadva sorsát, felszabadul minden félelem alól. A harcban szabadon cselekszik, küzd, és így végül túléli a csatát is. Nekem pedig rögtön eszembe jutottak Jézus szavai és a Szentírás tanítása:
Jegyzetlapok 1.: (Csontkukacok)
Egy emlék a korai éveimből arról, hogy milyen lenézettnek és megalázottnak lenni.
Szegények voltunk, ámbár a szolnoki lakótelepen mások se voltak sokkal gazdagabbak. (Na jó, a ’70-es évek vége felé már nyílt az olló, voltak, akik eljutottak „jugóba”, „cseszkóba”, mi meg sehová… illetve, amíg anyu élt, addig nyáron a Balatonra szakszervezeti táborba, de a halála után ez is megszűnt, maradt nagyi nyugdíja hármunknak, meg az árvajáradék…)
Sípos (S) Gyula: Betlehemi történetek - A tyúk, aki jól megnézte azt a férfit
Mi tyúkok aznap is korán hazatértünk a nekünk készített pompás házunkba – amit az emberek, nagyrabecsülésük jeleként, nem a kakasokról, hanem rólunk neveztek el tyúkólnak -, a nekünk előzékenyen odakészített fészkekbe, a fiatalabbak meg felgallyaznak az ülőkékre, így aztán csak másnap értesültem arról, hogy mi történt előző este.
A mai gyereknapra: Angyalos mese
Ha azt hiszitek, hogy az angyaloknak semmit sem kell dolgozniuk, csak kényelmesen üldögélnek a felhő szélén és hárfájuk húrjait pengetve énekelnek, nagyon tévedtek! Nem mintha az angyalok nem tudnának a felhőkön üldögélni és a hárfájuk húrjait pengetve énekelni – de először is, honnan van a hárfájuk?
Kiss József: Az anyaszív (Ófrancia dal)
Egyszer egy legény az eszét vesztette,
– Hallga csak, hallga! –
Egyszer egy legény az eszét vesztette,
Szeretett egy asszonyt, de az nem szerette.
Sípos (S) Gyula: Betlehemi történetek - A tehén, aki mindent tudott
Amikor kis üsző voltam, éretlen bakfis, aki ugrándozik a réten, csak álmodoztam arról, hogy majd én is olyan leszek, mint anyám, a bölcs öreg tehén, aki hosszú évek óta táplálja a világot tejével. Hogy engem is úgy fognak becsülni, tisztelni és szeretni, mint őt, akit naponta szolga kísért a mezőre, aki vigyázott rá, tisztogatta, etette, aki tisztán tartotta lakosztályunkat, ami, hisz tudjátok, nagyobb, mint a ház, amiben az emberek laktak.
Vers a Föld napjára
Április 22 a Föld napja, amikor különösen is szeretnénk felhívni a figyelmet bolygónk állapotára és tenni védelméért. Az alábbi a verset a Föld napjára írtam - Sípos (S) Gyula: A Föld napja:
Két novella a Magyar Próza Napjára
A két novella: Falubolondja János; és Sebi Gyuri kiállítása - tessék parancsolni:
Sípos (S) Gyula: Betlehemi történetek - Boldizsár
Tudom milyen feketének lenni a fehérek között, szegénynek a gazdagok között, rabszolgának lenni a szabadok között, gyengének és okosak lenni a buták és erősek között. Tudom, milyen magányosnak és kívülállónak lenni és szenvedni. Régi ismerősöm a testi-lelki fájdalom, de most már azt is értem, hogy mindez lehet kegyelem.
Nagyon személyes közlemény
Ma - április 13. -, van a 35. házassági évfordulónk. Erre az alkalomra készítettem (és kinyomtattam) egy 32 oldalas kis füzetet 10 példányban a családomnak Manócskáról, a feleségemről, benne azokkal az írásokkal és képekkel, amiket róla írtam, rajzoltam. Akit érdekel, annak elküldhetem pdf-ben, ha megírja, hová... Szép napot mindenkinek! (S. Gy.)
