Sípos (S) Gyula: Beszélgetés Évával
Ádám hosszú időkre eltűnt, de Éva mindig ott volt nekünk. Ádám hallgatott, Éva azonban beszélt, mintha szavakba akarná fojtani a kimondhatatlant. Nagy gyűjtögető volt, én pedig kíváncsi gyerek, ezért sokszor elmentem hozzá nézegetni a kincseit és hallgatni a történeteit. Azt hiszem ő is szeretett engem és óvni is akart, a maga módján. Amikor azonban megosztottam vele a nagy titkomat, hogy ha felnövök visszahódítom az Édent mindannyiunknak, elkomorodott az arca.
Sípos (S) Gyula: Énok bemutatkozása
„És Hénok az Istennel járt. Kedves volt Isten előtt, és nem találták, mert Isten elvitte.” (Teremtés könyve 5. fejezet 22,24-es vers)
Az Úr vett magához az egek egei fölé, s innen visszanézve minden érthető. De onnan, lentről?
A Kiűzetés után 622 évvel születtem, mint apám elsőszülöttje. Apám Járed, pedig Maláeéli elsőszülöttje volt. Apja Káinán, aki Enós elsőszülöttje, ő pedig Szeth fia volt, aki Ábel halála után fogant Ádámtól. Nem akármilyen nemzetség!
Én vagyok a hetedik elsőszülött között, ha érdekel a számmisztika. Meg a babonaság.
Amikor én születtem, még nem halt meg senki ember, csak akiket megöltek. Miért is ne hittük volna, hogy mi is halhatatlanok vagyunk?
Sípos (S) Gyula: Káin bajnoka
A fiú mindig igyekezett, ha Káin üzenetét kellett elvinnie valahová, de most lelassított, ahogy a hegyoldalhoz ért. Lámekhez küldték, Káin híres bajnokához, aki megint a rituális barlangjánál tartózkodott. Márpedig erről a barlangról tudni lehetett, hogy veszélyes hely, jobb elkerülni, mert több ember is eltűnt már, aki a közelébe merészkedett. Rothadó és égett hús szaga töltötte meg a barlang környékét, Lámek pedig még a szokásosnál is kiszámíthatatlanabb hangulatban volt, ha ott tartózkodott.
Török Bálint - avagy egy kalandor intő története
"Hej, a Terek Bálint, az volt ám a vitéz ember!" - mondta Tinódi Lantos Sebestyén. Igaz, ő a nagyúr udvari dalnoka volt, de ettől még komolyan gondolta, mert annak halála után is így énekelte. Hanem mások nem egészen így emlékeznek rá. Mondták őt erőszakosnak, haszonlesőnek, kétszínűnek. Hanem ha tudni akarjátok, hogy mi az igazság, és hogyan lett Magyarország egy kis faluja erről a nevezetes Török Bálintról elnevezve, itt most elolvashatjátok.
Sípos (S) Gyula: Odüsszeusz hazatér
Tíz év háború és tíz év sötétben bolyongás után Odüsszeusz a távolban megpillantotta Ithaka szigetét. Ha ugyan jól látta, mert a sziget körvonalai eltértek az emlékében őrzöttől.
Hárman a pusztában
Három ember a pusztában, háromféle lelkülettel a pusztában: Illés, Keresztelő János és Gyula:
Illés a pusztában
Illés súlyos szavakat kiált a népnek: nem lesz eső, csak az én szavamra!
Aztán kimegy a pusztába. A kérit patakja vizet ad, a holló kenyeret, de ki táplálja Illés haragját, ami kitart három és fél évig?
Sértetten, dühösen, megbántottan ül Illés a pusztába, mintha a nép őt sértette volna meg bűneivel. Rágja magát, nem tud megnyugodni, békére nem lel.
Sípos (S) Gyula: Káin ítélőszéke előtt
Nod várossá épült, a találomra földbe kotort kunyhókat fagerendás épületek rendezett sora váltotta fel, Káin pedig az új nagycsarnokában tartotta törvénykező napjait. Egy lecsiszolt rönkökből ácsolt trónuson fogadta a kérelmezőket és itt ítélkezett az elé hozott bűnösökön. Ide hozták a férfit, aki Szet Fiának nevezte magát és azt merte állítani, hogy ő az, aki az elsőtől származik.
Egy régi iskolai mese gyereknapra: Villám Pikachu
A régi szép időkben az iskolában a napközis gyerekeknek írtam meséket oly módon, hogy aki jól viselkedett a héten, az mondhatott szereplőket - és igyekeztek nagyon furfangosakat kitalálni -, és én következő hétre megírtam a mesét. Most gyereknap alkalmából kiteszem ide a legelsőt még 2017-ből, ahol a Zs. Levente által ajánlott szereplők: Pikachu, Lionel Messi, Darth Vader, Miki egér:
Szluha Gyula verse: Segítségkérés
Uram! Segíts megérteni nekünk,
hogy mit is akarsz velünk,
és tenni: - általunk,
mert az értetlenségtől kiszáradunk,
és megszakad az éltető kapcsolatunk Veled,
sőt! Még észre sem vesszük megtartó szereteted!
Sípos (S) Gyula: Az első vér
A Nap már felúszott a felső vizeken az ég közepére, amikor lesétáltam a juhokkal a patakhoz, ahol egy kis itatót alakítottam ki. Ledőltem a fűbe. A kezemre szállt egy apró jószág. Eltévedtél barátom, gondoltam, hiszen jól ismertem a fajtájukat. Többször láttam, ahogy egyik-másik az itató vizében a felszínre vergődik, aztán elindul, hogy keressen egy levelet, aminek a nedvét szívogathatja.
