- Részletek
- Kategória: Irodalom
A manók a délutáni fogócska után fáradtan dőltek le az őszi avarra.
- Láttátok, milyen gyors voltam? – kérdezte az egyik. Ha versenyeznénk, az összes zöld nyulat lehagynám!
- Az semmi, én még a saját árnyékomat is lehagyom, ha igazából nekiindulok! – hencegett a másik. A többiek egy pillanatra elcsendesedtek és azon gondolkodtak, mi nagyobbat lehetne ennél mondani, de csak egy pillanatra ám, mert mindegyik igyekezett, nehogy a másik megelőzze.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Villámlás után, mennydörgés előtt
csendben, feszülten
várom
szerelmem
Itt van
de még nem jött el
(Szöveg és kép: Sípos (S) Gyula)
- Részletek
- Kategória: Irodalom
A mai (szerdai) iskolai rajzversenyhez írott mesém, tessék parancsolni!
Sípos (S) Gyula: Róka, aki mindenbe beleütötte az orrát
Róka volt az erdő legkíváncsibb állata. Mindig figyelt, szimatol, fülelt, mindenkinél előbb akart tudni mindenről. Ha Fácán úr sétálni indult Fácánné őnagyságával, Róka máris ott volt, és a bokorból figyelte, hogy miről beszélgetnek. Amikor Nyúl mamának megszülettek a kisnyulai, Róka rögtön telekürtölte az erdőt az ötös ikrek érkezéséről, s hogy abból kettő fiú, három pedig kislány.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.