- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sípos (S) Gyula: Kíváncsi angyalok
Az angyalok nem egy nyugtalan társaság, hiszen Isten békéjében élnek a mennyben. Átláthatják a múltat, jelent és jövőt, legalábbis azt, ami nincs még elrejtve előlük is. Mert bizony néhány dolog Isten titka maradt és azokat még a legnagyobb angyalok se tudják kifürkészni. Igaz, hogy buzgón találgatnak – nem pletykálnak, olyat egy angyal se tenne, mégiscsak a mennyben vagyunk, de azért… Így aztán, amikor híre ment, hogy Gábriel arkangyal, egy a hét közül, akik mindig Isten színe előtt állhatnak, titokzatos küldetést kapott a földre, minden angyal tudni akarta, mi történik ott lenn, a kék bolygón.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Elképzelni se tudom, hogy ki fogja a pontos adatokat megadni az évkezdéshez most, hogy engem elüldöztek. Azok a dilettánsok sohasem tudták a holdévet tökéletes szinkronba állítani a napévvel – tizenegy nap különbség! –, ahhoz én kellettem, de úgy kell nekik! A király hibája mindez, akit én neveltem, akit jóra oktattam, akinek oly sok tanácsot adtam és aki mégis ellenem, a nevelője ellen fordult… Vesztére! Ő nem tudja azt, amit én, nem ismerték fel az új, nagy király csillagát keleten, én viszont igen… Jövök én még vissza, de nem egyedül!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Fehér Samu irodalomtörténész a Petőfi u. 48. szám alatt lakott. Tudatosan választotta ezt az egyébként nem túl népszerű városrészt, de nem az alacsony ingatlan-árak miatt, hanem mert Fehér Samu egyetlen és örök szenvedélye Petőfi Sándor, a költő és hős volt. Őérte áldozta életét, közé és félistene közé semmi más, asszony, gyerek, pénz vagy talmi siker sem férkőzhetett. Lakása múzeum volt, telve Petőfi-relikviákkal. Kincsként őrizte a „széket, amin Petőfi Sándor a Talpra magyart írta”. Csakis ünnepnapokon és hőse születésnapján (január 1-én, pezsgőt bontva, így szerény kettesben egyedül) ült rá, ilyenkor különösen is eggyé forrottnak érezve magát példaképével.
Bővebben: Egy novella a Magyar Kultúra napjára: Petrovics kérése
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Amikor történt, már túl voltam a kisbojtárságon, legény lettem, s magamat a férfiak, a pásztorok közé számítottam. Az is voltam, és nem is az utolsó! Megfogtam én a legnagyobb kost is, ha kellett, egy se szabadult ki a kezem közül! Erős voltam és kemény, büszke pásztor, s ha mások lenéztek minket, hát én meg rájuk néztem haraggal.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Felforró világunk éles romhalmazára
csendben és puhán
leszáll a remény
esik a hó.
(2026. január 1.)