- Részletek
- Kategória: Irodalom
1971-ben, hatévesen lettem első osztályos iskolás. Négy, néha öt tanóránk volt – több nem, már csak azért sem, mert délelőtti-délutáni váltásban tanultunk (kis iskola, sok gyerek) –, és napközi. Magáztuk tanítóinkat, hátra tett kézzel ültünk a padban és már elsőben is jegyekkel osztályoztak minket. Poroszos tanítási rendszer volt, ámbár az inga már lengett visszafelé: körmöst még kaptunk, de pálcázni már nem pálcáztak.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Sokat írok, de nem vagyok író. Képeket is rajzolok, festek, de nem vagyok festő. Olykor zenélek, de nem vagyok zenész. Közösséget „vezetek”, de nem vagyok vezető, pláne nem pásztor, és ha arra gondolok, hogy kedvenc hobbim, ha ágyon fekve könyvet olvashatok, akkor talán közösségi ember sem.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Az a sok ambíció, vágy, indulat, elképzelés, ami fiatalon bennünk mozog, motivál, olykor előre visz, olykor hátra, rángat ide-oda, az idők során részben kielégülést nyer, részben nem – frusztrációt, lelki sebeket is okozva -, de mindenképp csökken, kopik, már ha helyesen élünk. Az életközepi válság nagy próbakő: előre haladunk tovább az érett emberség felé, elfogadva öregedésünket, vagy visszafordulunk, mert még fiatalok akarunk lenni, telve a szemek kívánságával, a test kívánságával, az élet kevélységével? Egy új hobbival, baráttal/barátnővel, válással… (Milyen kínos tud lenni egy középkorú férfi/nő, aki beleragadt a húszas éveibe és életvitelébe, és még most is fiatal lányoknak/fiúknak feszítgeti magát…)
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Negyedikes kislány úgy jön be az iskolába, hogy mind a tíz körmén hosszú, hegyes műköröm van. Ötödikes, hatodikos lányok festett hajjal, kisminkelve, haspólóban. Elsős kisfiú, aki elmeséli, milyen horrorfilmet látott előző este. Aztán elalszik az órán (ha már éjjel nem tudott). Gyerekek, akik hatévesen tátott szájjal akarják kipróbálni, milyen csókolózni. Alsós kisgyerekek, akik büszkén mesélik, hogy a 12-es, 16-os karika a tévében nem számít, nekik az anyu/apu megengedte.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Most olvasok egy történelmi regényt, ami a középkori Japánban játszódik. Az egyik szereplő, egy fiatal szamuráj, izgul és fél a csata előtt, mert tudja, hogy ezt nem fogja túlélni. Aztán azt gondolja: „én már halott vagyok” – és ezzel, mintegy elfogadva sorsát, felszabadul minden félelem alól. A harcban szabadon cselekszik, küzd, és így végül túléli a csatát is. Nekem pedig rögtön eszembe jutottak Jézus szavai és a Szentírás tanítása: