Ady Endre: Karácsony
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Pitagorasz Tétel
Egy kislány kérte, hogy írjak neki egy mesét. Küldött egy levelet is, amiben felsorolt rengeteg szereplőt, akik közül választhatok. Pitagorasz tétel mellett döntöttem, itt a mese:
Sípos (S) Gyula: Pitagorasz Tétel
Az időnként megjelenő hangyákon és berepülő legyeken kívül csak egyetlen állat volt a családban, egy fehér szőrű, piros szemű nyuszi. Kislányuk nagyon szerette, a szobájában tartotta, még a házi feladatot is úgy oldotta meg, hogy közben az ölében dédelgette. Hangosan felmondta neki a szorzótáblát, a nyuszi pedig úgy mozgatta a füleit, mintha értené is gazdája szavait.
EGY KIÁLLÍTÁS MARGÓJÁRA
A Szeretetláng közösségi házban most látható a Kisgrafika Barátok Körének karácsonyi ex libriseiből nyílt kiállítás. Alkotóközösségünk oszlopos tagja, Tari Zsuzsa ebben az írásában bemutatja nekünk a műfajt és az alkotókat (a kiállítás egész decemberben megtekinthető a közösségi termünkben):
Hogyan nem lettem filozófus?
Pedig akartam az (is) lenni. Az én ifjúkoromban, és általában a XX. században úgy tűnt, hogy a filozófia nagy társadalomformáló erő, ami a világ végső dolgait is meg tudja magyarázni – és ez tetszett nekem. Az 1970-es években még Marx szavai keringtek a levegőben: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk.” Lázadó kamaszként ez is tetszett. Ki ne akart volna változtatni az unalmas és beszűkült, cenzúrázott világunkon?
Hétszünyű Koponyányi Manyók, a Fenevad
Egy történet a Mózes botja novelláskötetből, a Totemek ciklusból:
Sárkány a tetejetlen világfa tetején épített magának fészket, onnan irányította birodalmát. Minden totemnek helyet adott a világfa különböző részein, ágai között és odvaiban, hogy szem előtt legyenek és bármikor utasíthassa őket. Azok pedig félve-remegve jöttek hozzá és örültek, ha visszamehettek népeik közé, ahol ők uralkodhattak.
Szépségverseny az erdőben
Rajzversenyt szerveztünk az iskolában az 1-2. osztályos gyerekeknek. Ezt a mesét írtam hozzá, ez alapján kellett rajzolni:
Sípos (S) Gyula: Szépségverseny az erdőben
Szép őszi reggel volt, amikor az állatok elhatározták, hogy szépségversenyt rendeznek az erdei tisztáson. Zsűrinek a mindent tudó Bagoly bácsit kérték fel, aki a tisztáson álló hatalmas tölgyfa odvában lakott, majd szétszéledtek, hogy mindenki felkészülhessen, kicsinosíthassa magát a nagy megmérettetésre.
Egy kis humor: az öregedés huszonkét jele
1. Külön alszol a fogaidtól.
2. Megpróbálod kihúzni a redőket a zoknidból, amikor rájössz, hogy nincs is rajtad zokni.
3. Ha reggel felébredsz, pont úgy nézel ki, mint a fényképed a jogsidban.
A kis kék angyal születésnapja
Egy mese az Ármányos sárkányos meséskönyvből: A kis kék angyal születésnapja
A manók a délutáni fogócska után fáradtan dőltek le az őszi avarra.
- Láttátok, milyen gyors voltam? – kérdezte az egyik. Ha versenyeznénk, az összes zöld nyulat lehagynám!
- Az semmi, én még a saját árnyékomat is lehagyom, ha igazából nekiindulok! – hencegett a másik. A többiek egy pillanatra elcsendesedtek és azon gondolkodtak, mi nagyobbat lehetne ennél mondani, de csak egy pillanatra ám, mert mindegyik igyekezett, nehogy a másik megelőzze.
Egy mese a tököcskékről
Ezt a mesét még 2017-ben írtam, azóta olvassuk minden évben az iskolában a napköziben Halloween környékén. Most újra kiteszem ide, hátha, érdekel valakit: Sípos (S) Gyula: Tököcskék
Megjöttek az őszi szelek. A kertben a tököcskék egyre izgatottabban fészkelődtek a helyükön. Egymásnak dicsekedtek azt találgatva, melyiküknek mi lesz a sorsa. Legjobban a takarmánytökök iceregtek-ficeregtek, egymást túlkiabálva mutogatták magukat a többieknek. (Tovább: https://szeretetfoldje.hu/index.php/irodalom/17669-halloween-helyett-tokocskek )
Clyde Lee Herring: Ne szakíts félbe, Uram, imádkozom!
Ember: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
Isten: Tessék!
E: Ne szakíts félbe, kérlek! Imádkozom.
I: De hisz éppen megszólítottál.
Káinról
Sohasem akartam találkozni Káinnal. Ádámmal igen, mint mindannyian. Gyerekkorunkban azt bizonygattuk egymásnak, hogy neki nincs köldöke, persze Évának se, akit ugyan többször is láthattunk, mert ő időről időre végig látogatta a nagycsaládot, gondja volt ránk, de soha egyikünknek se volt mersze, hogy megkérjük, mutassa meg a hasát.
