Szeretet történetek a Bibliából: Énekek éneke
Az Énekek éneke a Biblia egyik legzavarbaejtőbb könyve, amely sokak szerint túlságosan is nyíltan és zavarba ejtő módon beszél a testi szerelemről. Mások szerint az Énekek éneke csak képes beszéd, amely Isten és ember egymás iránti misztikus kapcsolatáról szól. Annyi bizonyos, hogy egykor a házasulandók és a menyegzőn résztvevők énekelték, játszották ezt egymásnak az ünnepi szertartás napjai alatt...
Az asszony a sarokban ült és a szobában viháncoló kislányait nézte. A harmadik, a legnagyobb már két éve nagylány, megjelent a Hold hatása az életében, ideje volt, hogy férjhez adják, ami – áldott legyen a Mindenható neve -, jövő héten meg is történik. Napok óta gyakorolja a család a házasságkötés dalait, párbeszédes ünnepi színházát, énekek énekét. A két kicsi egész nap ott leskelődött, fülelt, most pedig nagy élvezettel játsszák újra, amit láttak.
- Te vagy a menyasszony – mondja az idősebbik, a hét évének teljes komolyságával -, én pedig a vőlegény. Na, most mondjad nekem, én meg majd beléd szeretek! – és máris dőlnek a nevetéstől. A kisebbik lány nagy komolyan hozzákezd, szemeivel próbál olyan epekedően nézni, ahogy csak tud:
- Hisz szerelmed bornál is édesebb! Keneteid illata kellemes, neved kiöntött olaj, ezért szeretnek téged a lányok! Vonj engem magad után, siessünk keneteid illata után! – Azzal kitárja a karjait a nővére felé és úgy folytatja: - Vezess, ó király, a kamrádba, vigadjunk és örvendezzünk veled, magasztaljuk szerelmedet, amely bornál is édesebb! Méltán szeretnek téged!
A nagyobbik lány már húzná is magával a sarokba, az elképzelt kamrába, a kisebbik azonban elfordul:
– De anyu, mi az, hogy a neved kiöntött olaj? Az jó? Könnyű kimondani, mert csúszik? Jehoooosuaaahhh – így?
Az anya elmosolyodik:
Dehogyis, ez csak udvarlás! Kedveskedik a lány a fiúnak, azt a férfiak is szeretik, ezért mondja neki, hogy már a neve is olyan szép és jó, mint a legfinomabb olaj, amibe belemártjuk a kenyeret. A papjainkat is olajjal kenik meg, a királyt is felkenik, most a vőlegényt is megkenegetjük egy kicsit szép szavakkal. A férfiak szeretik, ha hízelegnek nekik, majd ti is megtanuljátok, hogy az okos lányok egy kis hízelgéssel többet elérnek, mint sok nyafogással.
Az idősebbik lány odalép az anyjához, játékosan megsimogatja, megkenegeti az arcát, hiszen érti ő, hogy miről van szó, majd visszafut a húgához és megböki:
- Most én jövök, a vőlegény! Figyelj! Szép menyasszonyom, az orcáid, mint a gerlicéé, és nyakad, mint a gyöngyfüzér! Aranyláncocskát készítünk számodra ezüstszemekkel kirakva. De szép vagy, szerelmem, de szép vagy! Szemeid olyanok, mint a galambok. De szép vagy, kedvesem, milyen gyönyörűséges!
- Ó, ó! – az ötéves menyasszony elalélva hátra hanyatlik a földre -, szép vagyok, nagyon szép! Virág vagyok a mezőn, és liliom a völgyben! – Aztán felnéz a testvérére: most az jön, amikor egymásnak mondjuk!
- Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között!
- Mint az almafa az erdő fái között, olyan a kedvesem az ifjak között: árnyékában kívánok én megtelepedni, és gyümölcse édes az ínyemnek… anyu, milyen gyümölcs vagyok?
- Nézzük csak – nevet rá édesanyja -, kicsi vagy még, esetleg egy éretlen füge?
- Nem is, én mézédes óriásfüge vagyok! Engem bevisznek a bor házába és az a felirat fölöttem: szerelem. Ah, üdítsetek szőlős-kaláccsal, frissítsetek almával, mert beteg vagyok a szerelemtől!
- Mert én megrészegítelek! Átölellek téged, ó szerelmem! – a két lány együtt nevet a földön nagy jókedvében.
A kishúg felpattan és fejből deklamálja:
- Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád! – de fúj, ilyet nem is mondunk a fiúknak! És különben is, a fiúnak kell udvarolni nekünk!
Nővére mellé áll és már mondja is, teljes átéléssel:
- De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről. Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek. Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához… - anyu, de ez mit jelent? És egyáltalán, honnan tudhatja Jehosuah, hogy milyenek a Márti mellei?
- Biztos leskelődött utána!
- De nem, most komolyan, hadd mondja anyu. És mi az a mirha hegye, meg a tömjén halma?
A lányok nem látják, ahogy édesanyjuk kicsit elpirul, és zavarba jön. Hogy lehet ezt elmagyarázni ezeknek az ártatlan kislányoknak? Hiszen ez nekik még tabu, ilyenekről nem beszélünk…
- Igen anyu – folytatja a kisebbik -, és az is teljesen értelmetlen, amit a menyasszony itt mond: Kedvesem benyújtotta kezét a résen, s erre bensőm felindult. Felkeltem, hogy ajtót nyissak kedvesemnek. Kezem mirhától csepegett, ujjam tele lett finom mirhával a retesz fogantyúján… - ez most mit jelent? Be volt kenve a retesz mirhával? Bejött az ajtón és én ettől már odáig vagyok? De miért? Hiszen Jehosuah és Márti már annyiszor találkoztak! Aztán meg azt fogjuk énekelni, hogy ajtót nyitottunk kedvesünknek, de ő már elfordult és távozott – most akkor bejött, vagy nem jött be?
- Én biztos nem sóhajtoznék, ha elmegy egy fiú, kit érdekelnek? - A hétéves nagylány méltatlankodva kihúzza, felfújja magát. – Még hogy mondjátok meg neki, hogy beteg vagyok a szerelemtől?!
- Lányok, lányok, ezt ti még nem érthetitek. Ez képletes beszéd, mint amikor a mesében a gonosz farkas kerülgeti a nyájat, de az gonosz embert jelent.
- Nem is farkas? – A kisebbik lány döbbenten néz az anyjára. – De hát az farkas! A farkas az farkas, az ember meg ember!
- Mondtam, hogy még nem értitek. Majd ha nagyobbak lesztek… mire eladó sorba kerültök, ti is mindent tudni fogtok.
- Én tudom is! Igenis tudom! Haja, mint a kecskenyáj, amely Gileádról alászáll - mert olyan szép hosszú haja van. Fogai, mint a juhnyáj, amely kijön a fürdőből – mert szép fehér fogai vannak és mind megvan. Az meg, hogy a fogak ikreket szülnek és nincs köztük meddő, csak azt jelenti, hogy egészségesek mind. A halántéka meg olyan, mint a gránátalmaszelet, a fátyola mögött – bár ha a fátyol mögött van, akkor nem is láthatja, de mindegy, mert ez is amolyan felnőtt beszéd, szerelmes beszéd – és mindentudóan legyint egyet.
- De ez így nem ér! – tiltakozik a kishúg. Nem is láthatja Mártit Jehosuah, aztán mégis azt mondja neki, hogy a csípője hajlása olyan, mint egy nyaklánc. A köldöke meg kerekded csésze, ami sohase legyen kevert bor híján! – Aztán megint elneveti magát: - amennyi bor Márti köldökébe befér, az egy hangyának se lenne elég!
- Pedig Jehosuah-t megrészegítette az biztos, mert elveszi feleségül - Nevetve körbe táncolja a kishugát, közben énekli neki: - Hasad olyan, mint a búzarakás, melyet liliom szegélyez. Két melled olyan, mint a gazella két ikerfia. A nyakad, mint elefántcsont torony, szemeid, mint Hesebon tavai! Felmegyek a pálmafára, és gyümölcse után nyúlok. Olyanok legyenek nékem melleid, mint annak fürtjei, és szád lehelete, mint az alma illata! A szád legyen bor a legjavából, méltó arra, hogy kedvesem igya, hogy ajkával és fogával érintse! – Azzal drámaian átöleli és hosszan, hangosan, zajosan arcon csókolja a húgát. Az veszi a lapot, elaléltan hanyatlik nővére karjaiba, úgy énekli:
- A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped.
Anya hangosan nevet, aztán rászól a lányaira, hogy most már pakolni kell és készülődni a lefekvéshez, mert a holnapi nap is hosszú lesz!
A lányok lassan lecsillapodnak, az asszony pedig kimegy, hogy összekészítse a vacsorát, mire a férje hazajön. Vidáman mosolyog, ő is az esküvői szertartás dalait dúdolja:
- Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra, mert a szerelem erősebb a halálnál is… a víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyamok sem tudják elsodorni…
(A novella megjelent Sípos (S) Gyula: Szeretet történetek a Bibliából című novellás kötetben, lásd bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/23520-szeretet-tortenetek-a-bibliabol
