Volt-e Jézus nyaralni?
A kérdés némileg történelmietlen, hiszen ez a fogalom (nyaralás) nem volt használatos akkoriban, kivéve talán az ókori arisztokráciát. Sokat elárul azonban Isten "hozzáállásáról" e témához, hogy a mózesi törvényben minden hetedik napot pihenőnapul rendelt! (A zsidó népet ezért lustának is tartották akkoriban...)
Azt is megfontolhatjuk, hogy a paraszti, mezőgazdasági kultúrákban a folyamatos, monoton munkavégzés a mai formájában nem létezett. Az évszakok, az időjárás és az élővilág folyamatosan változó ritmust adott az életnek. A veteményt gazolni kellett, de a búzaföldet már hagyni kellett növekedni. A szőlőt kapálták, kacsolták, kötözték, de aztán az is magától érlelte a gyümölcsöt. Voltak időszakok, amikor hajnaltól estig dolgozni kellett - a déli forróságban pihenőidőben szünettel -, s volt, amikor alig volt munka. Nyáron sok, télen kevés, s mindez ünnepekkel tarkítva...
Jézus beleállt a munkába. Az evangéliumok tanúságtétele szerint olykor még enni sem volt idejük, annyian jöttek hozzá. Volt, hogy félreeső helyre vonult, sőt kiment a pogány vidékre a tanítványaival, hogy pihenhessenek és magukban együtt lehessenek, de még oda is követték őket.
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy Jézus szerette a társaságot, a közös esti beszélgetéseket, a "lakomaasztalt" (Isten országa és a szentmise előképét), meg is vádolják, hogy "falánk és borissza ember, bűnösök barátja".
Ahogy a Szentírás bölcsességi könyveiben olvashatjuk, ideje van a munkának és ideje a pihenésnek, ideje a felkelésnek és a lefekvésnek - és akkor nyugodtan tegyük hozzá, hogy ideje van, kellene lennie a nyaralásnak is! Ideje kellene hogy legyen korunkban már csak azért is, mert a mi életünk már elszakadt a természet ritmusától, életformánk az órához, a munkahelyhez igazodik. A hétvége is megtelik munkával, a megélhetés gondjaival, a világból érkező hírek miatti szorongással - hol van hát a béke, a nyugalom, az Istennel való együttlét ideje és öröme? A megpihenés, feltöltődés, a rekreáció ideje? Hiszen olykor már ott tartunk, hogy a "nyaralás" is egy feladattá válik, amikor el kell menni, aztán fotózni, képeket megosztani... Egész évben dolgozunk, hogy aztán egyszer legalább, néhány napra elfelejthessük nyomorúságunkat...
Talán nem is az a kérdés, hogy volt-e Jézus nyaralni, hanem az, hogy eljött-e, eljöhet-e velünk Jézus nyaralni? Ő biztos szeretne, hiszen talán ilyenkor több időnk van arra, hogy figyeljünk rá, tanuljunk tőle, békéje és szeretete átjárjon minket és valóban feltöltődjünk, kisimuljunk, egészségesebbé, erősebbé, értőbbé és megértőbbé váljunk Szentlelke által.
Nyaraljunk Jézussal! De ez most nem egy új feladat - már megint valami, amit meg kell tennünk -, hanem ajánlat: Isten ajánlata, szeretetből nekünk, mindannyiunk javára...
Áldott nyarat kívánva mindenkinek, imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
