Nem hobbi, hanem életforma
Egy ortodox zsidó asszony mondja egy haszidokról szóló könyvben: zsidónak lenni nem hobbi, hanem életforma. Ugyanezt elmondhatjuk mi is: kereszténynek lenni nem hobbi, hanem életforma. Talán egy különbséget mégis tehetünk a két kijelentés között. Az ortodox haszid életét, öltözködését, munkáját, kapcsolatait rengeteg törvény, előírás szabályozza, ami ránézésre is megkülönbözteti őket a többi embertől. Ezzel szemben egy komoly keresztény életet élő ember külsőleg ugyanúgy nézhet ki, mint más embertársa. A Jézus Krisztus halála után néhány évtizeddel Diognétoszhoz íródott levél is így vélekedik erről, hozzá téve: „…ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban.”
Isten akarta, Isten megengedte
Isten azt akarja, hogy az Ő tanácsait követve mindannyian szép életet éljünk és megmeneküljünk az örök életre - de azt is elfogadja, ha a saját utunkat akarjuk járni. Isten segít és véd minket az úton és többféle módon is figyelmeztet, ha rossz felé kanyarodunk - de ha nem figyelünk rá, megengedi, hogy a bűneink következményei ránk omoljanak, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Azonban ezt is azért teszi, hátha ettől észhez térünk és visszafordulunk az úton…
A mi válaszunk a válságokra
Miközben a világ botrányból botrányba, válságból válságba esik és olykor egészen reménytelennek tűnik a helyzet, mi hisszük és tudjuk, hogy minden válságra van megoldás, mert Isten, aki mindig a szépet, jót és igazat akarja, mellettünk áll. Szeretném most megmutatni – lépésről lépésre -, hogy az idei Szeretet Földje Találkozó programja hogyan rajzolja ki Isten országát és a megoldás útját előttünk:
Isten országának polgárai vagyunk
Sokan csak turisták Isten országában. Bejönnek, szétnéznek, örülnek, aztán kimennek. Érthető is, ha jönnek, hiszen olyan sok szépet lehet látni itt! Nagyszerű emberek, békesség, öröm és szeretet, inspiráló alkotások, virágzó tudomány, de még a természet is megéled és megújul a föld színe… Mégis, bár látják a jót, visszatérnek evilági életükbe - talán saját magukat sem értik és a világban való helyzetükre sem reflektálnak, így nem csoda, ha nem tudják, itt is élhetnének Istennel együtt az Ő csodálatos világában…
Isten pajzsa
Képzeljük el, hogy milyen volt, amikor Isten megteremtette a világot. Az angyalok karai tündököltek a szépségtől és Isten szeretete járta át őket. Ujjongtak és örvendtek, és a kisebb és nagyobb angyalok visszatükrözték isten sokszínűségét és jóságát és teljes egyetértés uralkodott közöttük. Aztán mégis kezdett megszűnni a béke és az öröm…
Mi a megoldás?
Amikor látjuk és érezzük, bőrünkön tapasztaljuk a világ válságjelenségeit, és azt is, hogy a kínált megoldások sokszor csak újabb bajokat generálnak, szinte tehetetlenül sóhajtunk fel: mi a megoldás erre a sokféle bajra? Korunk azonban nem különleges ebből a szempontból, hiszen hasonló bajok minden korban sújtották az embereket minden korban, így Jézus idejében is. Akkor is voltak háborúk, természeti katasztrófák, vallási villongások, környezetpusztítás – a kopár görög szigetek is a pusztító mértékű fakivágástól váltak ilyenné -, és a világ akkor is sokféle megoldást kínált, sokszor inkább növelve, mint csökkentve a bajokat.
Hogy képzeljük el a mennyországot és a pokolt?
A Szentírás nem nagyon kényeztet el minket ezek leírásával. Pál apostol egyenesen azt írja, hogy szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív és elme el sem tudja képzelni mindazt a jót, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt. Azért mégse vagyunk teljesen tudás híján, hiszen találunk a Bibliában is leírásokat az édenről, a mennyről, a tisztítótűzről és a pokolról is, még ha kevesebbet is, mint amit szeretnénk, de ahhoz épp eleget, hogy az emberi fantázia ezekbe és az esetleges magánkinyilatkoztatásokba kapaszkodva minden korban beszélni tudjon róluk.
Hogyan lettek a keresztények gender-hívőkké
Képzeljük magunk elé ezt az algériai sportolónőt, aki kislánynak született – női nemi szervekkel -, kislányként nőtt fel és sportolni kezdett. Kosárlabdázott, majd bokszolni kezdett - járt hazánkban is, pályafutása alatt eddig kilencszer (!) győzték le -, végül aztán kijutott az olimpiára… Ez egy szomorú történet bűnbak képzésről, média-manipulációról, a világos gondolkodás és megkülönböztetés hiányáról és arról, hogyan bukunk el mi, keresztények…
Ez a mi politikánk
Először egy jó példa Don Boscótól. Ő a 19. század második felében élt - de micsoda kor volt ez! Az olasz egység létrejöttének ideje, egy kifejezetten egyházellenes kor, amikor betiltották a szerzetes rendeket is. A pápát, valamint az egyházi államot az olasz egység ellenségének tekintették (részben jogosan). Don Boscónál is többször házkutatást tartottak, letartóztatták, minden módon vizsgálták őt és az Oratóriumot. Több ízben merénylők törtek az életére. Egyik letartóztatása után két miniszter hívatta kihallgatásra, hogy kifaggassák, végül is mi az ő politikája?
Turisták Isten országában
Nemrégiben egy szentáldozás utáni csendben kaptam ezt a gondolatot, hogy sokan úgy élünk, mintha csak turisták lennénk Isten országában. Bejövünk, szétnézünk, örülünk, aztán kimegyünk. Igaz ugyan, hogy sokan a saját életüket sem értik és a világban való helyzetükre sem reflektálnak, miért is várjuk, hogy majd Isten országát magukévá teszik? Ha pedig nincs megértés és megélés, akkor marad a sodródás és az értelmetlen csodavárás…
Rendhagyó Eheti: Koponyányi Manyók legyőzése
Nyár van, pihenés ideje, ráadásul akciósan adjuk az összes novellás kötetünket, így hát jöjjön egy tanulságos novella arról, hogyan győzte le Fehérlófia főgonosz Fenevadat, a Koponyányi Manyókot. Az írás a Totemek sorozat utolsó része, a novellák témája a Bukás utáni világ elbeszélése, a mondák nyelvén:
