Mennyei látás
Úgy tűnik, a világ egyre nagyobb zűrzavarba süllyed. Új háborúk törnek ki, a globális felmelegedés hatásai egyre erőteljesebben jelentkeznek, diktátorok emelkednek fel és süllyednek le, közben válságba kerül a kereszténység által ihletett polgári demokrácia. A végidők jeleit mintha a mi korunkról mintázták volna… Ha csak a saját eszünkre támaszkodunk, óhatatlanul eltévedünk. Mennyei látásra van szükségünk, hogy világosan lássuk az okokat és következményeket, és így valódi válaszokat találjunk ezekre a kihívásokra.
Az értelmes gondolkodás természetesen fel tudja tárni az egyes válságok természetes okait, ám a természetfelettieket már kevésbé. Értjük, hogy a fogyasztói társadalom túlfogyasztása és a természetes erőforrások mértéktelen túlhasználása hogyan vezet azok kimerüléséhez és ökológiai katasztrófához. Isten ismerete és kegyelme által azonban azt is felismerhetjük, hogy az ökológiai válság gyökerében a bűnbe esett ember lázadása áll. Isten ugyanis hatalmat adott az embernek a föld felett – olvassuk a Teremtés könyve első fejezeteiben -, és azzal a feladattal bízta meg, hogy művelje és őrizze azt. Az ember azonban visszaélt, és mindmáig visszaél ezzel a hatalommal, így a művelésből túlhasználás és lerablás, az őrzésből pedig pusztítás lesz. Amíg vissza nem térünk – bűnbánatot tartva -, eredeti hivatásunkhoz a föld egészével kapcsolatban, addig minden jószándékú igyekezet, védelmi erőfeszítés csak részleges eredményt hozhat.
Értjük, hogy a háborúk mélyén a kapzsiság és haszonlesés, a gyűlölet és harag, a mértéktelen hatalomvágy és megkeményedett szív áll, ezt a társadalomtudományok mind tudják elemezni a maguk eszközeivel. A Tízparancsolat vagy épp az „aranyszabály” – tedd azt, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek az emberek -, önmagában is elég útmutatóul szolgálhatna arra, hová kellene visszatérnünk. Isten kegyelme azonban véghez is tudja vinni ezt a visszatérést a szeretethez, erővel és hatalommal győzve a gonoszság minden ereje és hatalma, démoni, ördögi valósága felett.
Ha olvassuk a Szentírás végső időkre való próféciáit, rémüldözve ismerhetjük fel, hogy ezek korunkban szinte mind valóra válhatnak természetes módon. A „világ elemei felbomolhatnak és tűzben eléghetnek” egy atomháborúban. A tengerek zúgása és városok elnyelése a globális felmelegedéssel és a tengerszint megemelkedésével fenyegető közelségbe került. Háborúkról hallunk és háborúk híreiről, az emberek egymásnak támadnak, míg mások meghalnak a szorongástól és rémülettől attól tartva, hogy mi várhat ránk – ez is valóság (pszichológusok ma már kortünetnek tartják a klímaszorongást). A totális kontroll és ellenőrzött adás-vétel a számítástechnikai eszközökkel már megvalósítható és néhány helyen valóság, a kézbe ültetett chipekkel együtt, amik a Jelenések könyvében leírt sebeket okozhatják.
De vajon mindez csak így lehet? Így lesz, vagy van másik út is? Csak összeomlás lehetséges, vagy van esély a megújulásra és visszatérésre egy tisztább és emberibb világhoz? És egyáltalán: miért engedi meg az Isten, hogy ez a szörnyűség megtörténjen?
A Szentírás tanúsága szerint az összeomlás mindig a mi bűneink következménye. Isten óv minket és igyekszik a szívünkre beszélni, de ha nem hallgatunk rá, akkor megengedi, hogy bűneink következményei ráterhelődjenek az életünkre. Ha nem vagyunk hajlandóak a kiengesztelődésre, akkor előbb-utóbb háborúban fogunk állni egymással. Ha nem tudjuk megfegyelmezni falánkságunkat és kapzsiságunkat, akkor hamarosan csak a letarolt föld marad utánunk. Ha nem tanulunk a szép szavakból, hát tanulunk a nyomorúságból, ami ránk nehezedik. Előbb csak részenként, hátha ennyi elég és visszatérünk Istenhez és a Szeretet életéhez, de ha nem térünk jobb belátásra, akkor a jelek és csapások sokasodnak, mint ahogy azt napjainkban láthatjuk. (A Covid idején is hogy reménykedtünk, hogy ezután majd egy tisztább világ jöhet – aztán alig győztünk visszatérni a régi életünkhöz…)
A Szentírás azonban arra is sokszoros bizonyítékot nyújt – és ezt a történelem igazolja -, hogy a visszatérés Isten tanácsaihoz egyben a megszállás és háború végét, a kultúra felvirágzását és az egész teremtett világ megújulását hozza. Ennek lehetősége pedig napjainkban is fennáll. Nem szabad elveszítenünk a reményünket, hanem minél nagyobbnak látszik a baj, annál inkább kell minden erőnkkel Isten akarata szerint élnünk, mert ahol megsokasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem is…
Végül pedig: Jézus szavai szerint amikor a jeleket látjuk, emeljük fel fejünket, mert közel a megváltásunk. Akár úgy, hogy Ő visszajön és helyreállít mindent, akár úgy, hogy Szentlelke által mi válunk egyre krisztusibbá, hogy a megújító munkát elvégezzük Isten dicsőségére és az emberek javára, ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
