Szomorú keresztény diagnózis
Sokáig vívódtam, hogy ezt az írást megírjam-e, végül mégis így döntöttem, látva a legújabb fejleményeket, ahogy „a sátán a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14), hogy „ha lehet, megtévesszék még a választottakat is” (Mt 24,24). Látjuk, ahogy a „vadállat képmása” megszólal (a médián keresztül) és a „nagyokat mondó száj” a hazugságival elbolondítja még a keresztényeket is.
Az egykor még valamennyire keresztény Európa 1914-ben kollektív öngyilkosságot követett el az I. Világháború kirobbantásával. A háborút lezáró igazságtalan béke megnyitotta az utat az erő és hatalom kultuszához és a diktátorok felemelkedéséhez, amely a II. Világháború vérfürdőjébe torkollott. Ezek után a világ évtizedekig tanulta, hogyan biztosítsa szerződésekkel, kölcsönös függőségi rendszerekkel, hogy ez a tragédia többé ne fordulhasson elő. Ezt rúgta fel Putyin orosz elnök a kétezres évek elején az egykori szovjet tagállamok elleni támadással, majd 2014-ben, az első világégés századik évfordulóján Ukrajna megtámadásával és a Krím-félsziget elcsatolásával. Három éve pedig, 2022. február 24-én egyszerre négy oldalról támadta meg Ukrajnát, hogy egészen bekebelezze (és ezen keresztül Fehéroroszországot is).
Ez önmagában is tragédia, egy olyan vezető bűntette, akinek lehetősége lett volna felvirágoztatni nemzetét, de ehelyett elherdálta anyagi és lelki tőkéjét és végül gőgjében és hatalmi tébolyában felrúgott minden általa aláírt szerződést, hogy újabb területeket nyelhessen el.
Végtelenül szomorúvá az tesz, ahogyan sikerült maga mellé állítani és magához nevelni más vezetőket és népeket és hazugságaival megfertőzni még a keresztényeket is. Jelenleg ott tartunk, hogy a világ három vezető hatalmát – Kínát, Oroszországot és az Amerikai Egyesült Államokat -, nyilvános hazugok, gyilkosok és elítélt bűnözők vezetik, akik körül szatelit-diktátorok raja kering a hatalom és erő új kultuszában.
Donald Trump – a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmának vezetője -, első intézkedéseivel megvonta az USA támogatását a segélyszervezetektől, visszavonta az ökológiai katasztrófát mérsékelni kívánó jogszabályokat és minden emberiességi intézkedést, majd bejelentette a terjeszkedési igényét a föld minden irányába. Az amerikai evangéliumi keresztények pedig ujjonganak és azt találgatják, hogy vajon melyik pozitív bibliai igék vonatkoznak az elnökre. A találgatás első forrása természetesen maga Trump elnök, ez a „nagyokat mondó száj”, aki a nemzeti imareggelin nem habozott kijelenteni, hogy neki Istentől rendelt küldetése van, és hivatalba lépésével szimbolikusan is egy új kor (new age) kezdődött. „Ahogyan két héttel ezelőtti beiktatási beszédemben is mondtam, most fény ragyog a világ, az egész világ felett, és ezt hallom más vezetőktől is. Hallom ezt olyan vezetőktől is, akik hagyományosan nem a mi oldalunkon álltak. Hogy sokkal több jó érzés van a levegőben, annyira más, mint nemrég még…” (idézi a hetek.hu). Izraelben pedig sokan azt remélik, hogy ő lesz az új Cirusz király, akinek a segítségével létrejöhet a Nagy Izrael (kétmillió palesztin kiűzésével a Gázai övezetből)…
De ha összehasonlítjuk Jézus és a szentéletű emberek életét és tetteit - gyümölcséről ismerni meg a fát -, ezeknek az új „erős embereknek” az életével és tetteivel, akkor láthatjuk, hogy az Jézus életének épp az ellentéte. Igaz ugyan, hogy szívesen állítják be magukat a keresztény érdekek védelmezőinek is - s tesznek néhány gesztust ennek érdekében, ha szükséges -, de közben ugyanazzal a szájjal szítják a gyűlöletet és taszítják háborúkba a lelkeket.
Előző elnöksége idején Trump Észak-Koreáról állította, hogy odamegy és mindent rendbe rak – oda is ment, semmit nem ért el, de mint Kim Dzsongun jóbarátja tért vissza, aki pedig elmondhatta, hogy az USA elnöke személyesen tárgyalt vele. Most pedig Ukrajnának ígért egy nap alatt békét, hogy aztán Putyinnal parolázzon és teljesen magáévá tegye az áldozathibáztató orosz narratívát: Ukrajna a hibás mindenért! Na de majd ők ketten – a Hitler-Sztálin paktum újrajátszásaként -, letárgyalnak mindent, Ukrajna és Európa nélkül… (Trump bejelentette azt is, hogy részt kér az ukrán nemzeti vagyonból… De ne gondoljuk, hogy azért kisebb kutyák nem jelentkeznek a júdáspénzért! Magyarország miniszterelnöke nagy bátran már „Ukrajna nevű területről” beszélt néhány napja az évértékelőjében - csakhogy az általa vágyott területrészre már Szlovákia is bejelentette az igényét és Fico is nagyon igyekszik, hogy ő legyen Trump és Putyin legjobb barátja…)
Jézus panaszolta, hogy őt nem fogadják el, de majd jönnek mások, hamis messiások a saját nevükben, akiket örömmel elfogadnak az emberek. Antikrisztusi emberek, akik elbuktak a maguk „pusztai kísértésében”: jóllakatják magukat, szívesen „leereszkednek a templom tetejéről” is nagy vallásosságukat mutatva és valóban uralkodni akarnak az egész világon. Sok keresztény emberről pedig kiderült, hogy ugyanúgy ezt a „győztes messiást” várja, mint egykor a zsidó nép. (Nem véletlen, hogy közülük ennyien utálják Ferenc pápát, aki a krisztusi tanítást éli és sürgeti a világ népeinél: az anyagi és lelki javakban való osztozást, a békét és kiengesztelődést, a háborúk befejezését. Igaz, Sztálin is azt kérdezte: hány hadosztálya van a pápának? De hol van most Sztálin?)
Mintha mi keresztények sem tudnánk már megkülönböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól, Isten Lelkét a gonosz szellemektől. Nem tudjuk és/vagy nem akarjuk megélni minden keresztény közös prófétai hivatását (pedig éppen Ferenc pápa elég jó példát mutat ebben). Végezzük el azért a szentek által ajánlott gyakorlatot: képzeljük el, ahogy mi – te és én, Trump és Putyin, Orbán Viktor, stb. -, Isten elé állunk halálunk pillanatában. Ott nincs több hazugság, hitegetés, ott számot kell adni minden tettünkért. Putyinnak tízezrek haláláról - és ugyan mivel igazolhatja a vérontást és egész országok lerombolását? Mivé lesz Krisztus előtt az ő, vagy Trump „kereszténysége”? Mivel indokolhatja meg a magyar miniszterelnök, hogy „teli rüszttel” akar kirúgni magyar embereket a hazájukból?
Mi lesz azokkal, akik az egész világot le akarták nyelni, s közben a lelkük belehalt a nagy zabálásba? És mi lesz velünk, akiknek figyelmeztetni kellett volna őket, hogy forduljanak vissza erről az útról, mert elkárhozhatnak? Mi lesz az egyházunkkal, vezetőkkel és vezetettekkel, amiért nem álltunk ki a saját testvéregyházunk mellett, a saját országunkban, amikor azt üldözés érte? Hogy nem szóltunk a kényre-kedvre átírt törvényekről, a megrabolt szegényekről és az úrhatnámsággal elpazarolt vagyonokról, emberekről és évekről?
Nagy a mi felelősségünk: „Ha azt mondom a gonosznak: »Halállal halsz meg!« – és te nem hirdeted neki, és nem beszélsz, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen, maga a gonosz a saját gonoszsága miatt hal ugyan meg, de a vérét a te kezeden keresem. Ha azonban hirdeted a gonosznak, de ő nem tér meg gonoszságából és gonosz útjáról, ő maga ugyan meghal istentelensége miatt, te azonban megmentetted lelkedet. De ha az igaz is eltér igazságosságától és istentelenséget cselekszik, akkor akadályt rakok elé és ő meghal; azért, mivel te nem figyelmeztetted őt, meghal bűne miatt, és nem lesz emlékezete igazságosságának, amelyet cselekedett, vérét azonban a te kezeden keresem. Ha azonban te figyelmeztetted az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik, valóban élni fog, mert figyelmeztetted őt, s így megmentetted lelkedet.” (Ez 3,18-21)
Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
