Holtpont
Lehet, hogy éppen minden jól ment, amikor egyszer csak úgy érezzük, innen nincs tovább. Vagy évek óta húzzuk az igát, egyre fáradtabban, és most itt a holtpont, amikor minden erő elfogy. Vagy mint a szerzetes, akit húsz év ima és szolgálat után fog el a csüggedés és az unalom, és nem látja már a színeket a szürkeségben. Esetleg mint egy házas, aki unt rutinnal pergeti a napjait családjában, amikor belép az életébe a kísértés egy fiatal, vonzó valaki képében - ez a „sötétség órája”, ami mindenkit utolérhet…
Lehet még fokozni. Kalazanci Szent József létrehozta a piarista rendet, amit még életében betiltottak az egyházi hatóságok. Assisi Szent Ferenc alól a saját társai „szervezték ki” a rendjét, eltérítve az ő eredeti gondolatát és vízióját a krisztusi életről. De Jézus Krisztus is azt kérdezte, „meddig kell még szenvednem köztetek” (Mt 17,17), amikor látta, hogy még a közvetlen tanítványai is értetlenséggel és hitetlenséggel fordulnak felé több év együttlét után is. A getszemáné kertben pedig, a sötétség órájában már csak arra volt ereje, hogy felkiáltson – és mégis engedelmeskedjen: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár – de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te…” (Mt 26,39)
Jézus – aki „mindenben kísértést szenvedett” (Zsid 4,15) és győzött mindegyik felett, nekünk is meg tudja adni a győzelemhez a világos látást, az erőt és a szükséges eszközöket. Hiszen minket is, mindannyiunkat elérhet egyszer ez a holtpont, mint a futót, aki úgy érzi, minden tagja ólomsúlyú lett és egy lépést sem tud tovább tenni.
Minden edzésben lévő, jó futó tudja, hogy ez a holtpont elérkezik, de azt is, hogy ezen túl lehet lendülni, és akkor hirtelen újra könnyebbé válik a futás. Nekünk is így kell futnunk: „felejtem ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten fölülről hívott meg Krisztus Jézus által” (Fil 3,14).
Néhány dolog, ami segíthet minket a kísértéseken, csüggedéseken, ólmos holtpontokon való túllendülésben:
Először is, az elköteleződés a tisztán és világosan látott cél felé. Elköteleződés a házasságomban, hivatásomban, munkámban. Jól akarom végezni, tisztán, szépen, és még ha ezerszer elbukok is, mindig felkelek és folytatom tovább, előre, hibáimat kijavítva, szeretetben és a békességre törekedve.
Ez jelenti a „komoly edzésmunkát”. Közhely, de igaz: tarts rendet, és a rend is megtart téged. Végezd el minden nap, ami szükséges imában, tettekben, és amikor fáradt vagy „mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld” (Zsolt 63,2), ez a napi edzés, rutin megtart az úton. Ahogy egy zenész mondta: ha egy napig nem gyakorlok, még nincs nagy baj. Ha két napig nem gyakorlok, én már hallom a különbséget a zenémben. Ha három napig, akkor már a közönség is – tehát minden nap gyakorolni kell…
Hinnünk és bíznunk kell abban is, hogy aki és ami mellett elköteleződtünk, az helyes, szép, jó és igaz – ez Isten ajándéka az életünkben, amit ki kell bontakoztatnunk. Ahogy előre haladunk az önismeretben és istenismeretben, ezt egyre világosabban látjuk és ez megerősít minket a sötétség idején is.
Mindezekért pedig imádkoznunk kell Istenhez, hogy adjon erőt és kitartást, hogy ne engedjen minket a kísértésbe, de szabadítson meg a gonosztól – még önmagunk sötét oldalától is -, és vezessen minket az élet útján.
Mert ha kitartunk, végül Isten mindig győzelemre segít minket. Jézus győzött a keresztfán a gonoszság minden ereje felett, és ez a győzelem a miénk. Pál apostol végig futotta a pályát, levelei pedig máig bölcsességgel és reménnyel töltik el a szívünket. Assisi Szent Ferenc annyira szenvedett fent az Alverna hegyén, hogy megjelentek rajta Krisztus sebhelyei – és a ferences rend mindmáig sok jó gyümölcsöt terem Isten országában. A piarista rendet is újra engedélyezték és jelenleg is a világ számos pontján működtet iskolákat. És milyen sok házaspár maradt együtt a sokféle megpróbáltatás közepette, és hány jó pap és szerzetes élte végig hűségben és szolgálatban az idejét!
Merítsünk erőt az ő életpéldájukból is. Ugyan ki akadályozhatja meg, hogy mi is a győztesek közé tartozzunk? „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés, éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? Amint írva van: Miattad gyilkolnak minket naphosszat, olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat. De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,35-39) Ámen.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
