Isten hármas szeretetéről
Isten szeretetből teremtett mindent, egészen a teremtményeinek ajándékozta önmagát és arra vágyott, hogy teremtményei viszontszeressék őt. Ha szabad ilyet írni, ez volt Isten víziója a világról, Isten országáról és a vele való teljes életközösségről. Ennek megvalósulása érdekében az embert hármas szeretet-ajándékkal ajándékozta meg. Ez a hármas ajándék a bűn miatt már nem nyilvánvaló és egyértelmű az ember számára, de nekünk lehetőségünk van rá, hogy megismerjük, helyreállítsuk és megéljük azt.
A Teremtés könyvének elején olvassuk, hogy Isten az emberbe lehelte a leheletét – így vált az „élő lélekké”, társat adott neki, majd elhelyezte az Édenben, hogy művelje és őrizze azt. Ebben a szövegben már megfogalmazódik Isten hármas szeretet-ajándéka, ami mai napig is alapvető kellene, hogy legyen a számunkra.
Az első Szeretet-ajándék a vele való teljes életközösség. Isten a saját Lelkéből adott az embernek, hogy az vele teljes közösségben legyen. A bűn, az angyalok lázadása, majd az első emberpár lázadása ezt a közösséget megtörte, de teljesen sohasem szüntette meg. (Ennek szimbóluma a Szentírásban, hogy az Édenből való kiűzetéskor Isten bőrből ruhát készít az embernek…) Amikor azonban eljött az idők teljessége, Isten emberré lett, hogy Jézus Krisztusban helyreállítsa ezt az első szeretetközösséget. Az Istennel való egyesülés és teljes szeretetközösség lehetőségét Jézus keresztáldozata nyitotta meg újra számunkra és a Szentlélek valósítja meg életünkben.
A teremtés során Isten társat adott az embernek – „aki hús a húsomból, vér a véremből” -, akit önmagával egyenlőként szerethet, akivel és akiben megismerheti önmagát és istenképűségét. Ezért olvashatjuk, hogy amikor megteremtette Isten az embert saját képére és hasonlatosságára, férfinak és nőnek teremtette, azaz a Szentháromság belső szeretetközösségének mintájára alkotta meg az emberi életközösséget. Ez a második nagy szeretet-ajándék: az ember kiteljesedhet a szeretetben, a Szeretet képére és hasonlatosságára, teljes örömben és békében. A krisztusi főparancsban ezért fonódik össze a „szeresd Istenedet” és a „szeresd felebarátodat” kettőse. A bűn sajnos ezt a felebaráti szeretetközösséget is megtörte - az emberek kapcsolatai megteltek önzéssel, erőszakkal, kihasználással, leuralással -, de teljesen nem szűnt meg soha, mi pedig minden nap új lehetőséget kapunk, hogy előre haladjunk a krisztusi úton, a Szeretet Lelkének segítségével.
A harmadik szeretet-ajándék pedig annak a helynek és időnek – a mi „Édenünknek” -, a szeretete, ahol élünk, és amit művelnünk és őriznünk kellene. Meg kell értenünk, hogy nem csak úgy találomra vagyunk belevetve a világba, hanem Isten előre elgondolta, hogy hová és mikor szülessünk. Kiválasztotta azt a helyet és időt, ahol élve és szeretve a legnagyobb esélyünk és lehetőségünk van a szeretetre és az Isten országában való életre. Röviden összefoglalva ezt nevezhetjük hazaszeretetnek, beleértve ebbe egész nemzetünket, kultúránkat és a körülöttünk lévő egész teremtett világot, növényeket, állatokat, vizeket és hegyeket, stb. (Számunkra ez a Kárpát-medence…) Sajnos a bűn ezt a szeretetközösséget is megrontotta. Ahogy elidegenített minket Istentől és embertársainktól, ugyanúgy elidegenített minket nemzetünktől – vagy túlságosan leszűkítő és kirekesztő módon „nacionalistává”, vagy túlságosan kiterjesztve és „világpolgárrá” téve -, és a teremtett világtól. Ahelyett, hogy „művelnénk és őriznénk” azt, kihasználjuk és pusztítjuk, kimerítve természeti és lelki erőforrásainkat egyaránt. Nekünk azonban lehetőségünk van arra, hogy helyreállítsuk és megéljük ezt a szeretetajándékot is. Az embernek hatalmában áll, hogy védelmezze a többi fajt, segítse és nemesítse életüket és újjáélessze a pusztulásnak indult természetet és megrontott kultúrát egyaránt.
Milyen csodálatos hivatásunk van! Ráadásul nem kell sokat töprengenünk, mit és hogyan kezdjük el, hogy megélhessük ezt a hármas szeretetajándékot, hiszen minden itt van az orrunk előtt! Csak kezdjük el! Sok kicsi sokra megy, aztán: aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű, és: gondolkozz globálisan, cselekedj helyben… Isten pedig, aki arra vágyik, hogy újra egészen nekünk adhassa önmagát és velünk élhessen, bizonyosan velünk van és megsegít minket. Ez a remény pedig meg nem csal minket, hiszen foglalóul megkaptuk a Szentlelket és kiáradt szívünkbe Isten szeretete, hogy így szerethessük és szolgálhassuk Istent, embertársainkat és az egész teremtett világot…
Imával és szeretettel: Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
