Milyen szándékokra imádkozzunk hazánkért?
Húsz évvel ezelőtt szerveztünk először imanapot hazánkért január 18-ára, Árpád-házi Szent Margit ünnepére – akkor még Nemzeti Imanap néven -, és évek óta imakilencedet is tartunk előtte (ami most szerdán, 10-én kezdődik). A kilenced alatt már megfogalmazunk imaszándékokat – most azonban elbizonytalanodtam, hogy mik legyenek azok, aminek oka egy tapasztalatom, amit a honlappal kapcsolatban és személyes beszélgetésekben is megélek.
A 2024. évi vezérigéről
Minden év elején imádkozunk azért, hogy Isten adjon az életünkbe egy olyan vezérigét, amely azt az évet bevilágítja, mintegy irányt mutatva. Mondhatjuk, hogy a 2024. évre egy „boldogmondást” kaptunk, bár az is igaz, hogy nem az evangéliumból, a hegyi beszédből, hanem a Jelenések könyve elejéről:
Szívünk barlangistállójába beköszön az Isten
Rendhagyó hétfői Eheti, egy kép és egy vers:
Várakozni a váratlanra
Úgy tűnik a Szentírásból, hogy az emberek szinte mindig csak utólag értik meg a próféciát, amikor az már beteljesedik. Így volt ez Jézus idejében is. Hiába várták már évszázadok óta a Messiást, hiába készültek rá, mégsem ismerték fel, mert emberi módon gondolkodtak és várakoztak. Attól tartok, ha mi is így „kutatjuk az idők jeleit”, akkor nem vesszük észre, amikor Isten „épp most”, váratlan módon, belép az életünkbe… Itt egy váratlanul rövid Eheti:
Hová tűnt a remény?
Megboldogult gyerekkorunkban az iskolában az elképzelt jövőről kellett rajzot készítenünk. Az elkészült képek tele voltak robotokkal, repülő autókkal, reménnyel és optimizmussal. Jó irányba haladunk, meghódítjuk még a csillagokat is. Ma épp ellenkezőleg, apokaliptikus víziókkal van tele a jövőnk, minden egyre rosszabb lesz, háborúk, világvége… Hová tűnt a reményünk? Hová tűnt a keresztények reménye, akik elvileg az isteni erények, a hit, remény és szeretet hordozói?
Országot építő törvények
Érdemes megnéznünk, Isten milyen törvényeket ad népének – először még az első emberpárnak és utódainak, aztán a bukás és az özönvíz után Noénak, majd Mózesen keresztül Izraelnek, s végül értelmezésével hogyan teszi ezt újra teljesen világossá Jézus. Végül röviden hasonlítsuk ezt össze a hazai törvénykezési gyakorlattal.
Keresztény politika
A „politika” kifejezés a görög „polisz” szóból származik, ami a görög városállamot jelentette, illetve „a város ügyeinek intézésével kapcsolatos dolgokat”. Magyarul egyszerűen közéletnek fordíthatjuk. Ha a politika célját akarjuk leírni, akkor az ennek megfelelően az a közösség szolgálata minden eszközzel. Egy másik meghatározás szerint viszont a politika célja a hatalom akarása és megragadása minden eszközzel. Ezt tekinthetjük a két végpontnak is, és a közte lévő skálán kellene elhelyeznünk a „keresztény politikát” úgy, ahogy az ma egyházunkban és hazánkban megfigyelhető.
Három rövid, tanulságos történet
Az első történet arról, hogy mi a szabadság jele, a második arról, hogyan válhatnak hatékonnyá az imáink, a harmadik pedig arról, hogy Isten hagyja, hogy önhittségünk csapdájába essünk, de ki is húz onnan…
A gonosz stratégiája és Isten válasza
Az, hogy a gonosz lélek káoszba akarja taszítani a világot, napjainkban nem szorul különösebb bizonyításra. Stratégiája jól kivehető, és csak azért írunk róla, hogy szembe állíthassuk ezzel Isten válaszát, amely látszólag erőtlen, de végül mindig célt ér és győzelmet arat.
Gyermektörténetek az iskolából
Egy első osztályos kisfiú mondta: Gyula bácsi, én azért szeretem a horrorfilmeket, mert azok megborzongatnak. Nos, nem gondolom, hogy a mondatban szereplő „horror” és „megborzogat” szavak egy hatéves kisfiú aktív szókincséhez kellene, hogy tartozzanak és elképzelni sem tudom, mit gondolhatott a szülő, (vagy nagyobb testvér/rokon/jóbarát), aki a gyereket a filmhez engedte. Esetleg reménykedjünk, hogy csak henceg a fiú valamivel, amiről hallott de nem látott…
Halloween kapcsán: ami ördögi és ami nem az
Egykor az életerős és felívelő kereszténység „megkeresztelte” a pogány ünnepeket és keresztény tartalmakat adott neki. Így vált a téli napforduló ünnepe Jézus Krisztus születésének ünnepévé, karácsonnyá, vagy vált nálunk a Boldogasszony a Szűzanya egyik nevévé. Most egy ellenkező folyamat játszódik le, pogány tartalmakkal töltődnek meg szakrális elevenségét veszítő ünnepeink. A két végpont között azonban van egy hatalmas szürke zóna, ahol megkülönböztetésre van szükségünk, hogy ártatlan meséket, maszkabálokat, farsangokat ne démonizáljunk, de ellent tudjunk állni a valóban démoni befolyásoknak.
