Erő a magasból
Régebben elgondolkodtam azon, honnan volt Navalnijnak ereje és bátorsága – amire nekünk is nagy szükségünk lenne -, hogy a novicsokos mérgezése után visszatérjen Oroszországba, amikor nyilvánvaló volt, hogy ott csak börtön és halál vár rá. Most azonban nyilvánvalóvá vált és ez jó példa számunkra is, amiből tanulhatunk.
Jöjjön először egy idézet Navalnijtól: „Ha akarják, szívesen beszélek Istenről és az üdvösségről. A legmagasabb hangerőre kapcsolom a szív megszakadását, ha szabad így fogalmaznom. Az az igazság, hogy keresztény vagyok, ami miatt többnyire nevetség tárgyává szoktam válni a korrupció ellen küzdő barátaim körében, mert a legtöbben ateisták, és egykor én is eléggé harcos ateista voltam. De most már hiszek, és a hitem sokat segít a tevékenységeimben, mert így minden sokkal, sokkal egyszerűbb. Kevesebbet aggodalmaskodom dolgok miatt. Kevesebb a dilemma az életemben, mert van egy olyan könyv, amely többé-kevésbé világosan elmondja, hogy milyen lépéseket kell tennünk különböző helyzetekben. Nem mindig könnyű követni e könyv útmutatásait, de én nagyon próbálom. És, ahogyan mondtam, ezért könnyebben szerepet vállalok a politikában, mint sokan mások.”
Rögtön eszünkbe juthatnak Jézus szavai, amiket tanítványainak mondott nem sokkal a mennybemenetele előtt: „A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.” (ApCsel 1,8) Úgy tűnik Navalnij megkapta Istentől ezt az erőt, a Szentlélek erejét, ami képessé tette arra, hogy vállalja a legnagyobb áldozatot is a többi emberért és hazájáért.
Érdemes összehasonlítanunk Kirill pátriárka és Navalnij életútját. Biztos vagyok benne, hogy amikor Kirill fiatal korában papi pályára lépett, Istent akarta szolgálni. Aztán teltek-múltak az évek, ő egyre előrébb lépett az egyházi hierarchiában, közben többszörös milliomossá és Putyin emberévé vált, aki megáldotta a fegyvereket és kijelentette, hogy a keresztényeknek hazafias kötelességük részt venni az Ukrajna elleni háborúban. Ezzel szemben Navalnij harcos ateistaként kezdte politikai pályáját, aki nacionalista politikusként agresszívan akarta hazája vélt érdekeit képviselni – aztán közben történt valami, ami miatt a világi hatalom és erő helyett Krisztus igazságát választotta. Szintén ő mondta ezt az egyik vele készült interjúban, már a börtönben: „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, mert eltelnek vele. Mindig úgy gondoltam, hogy ez a boldogmondás többé-kevésbé cselekvésre szólít fel minket. És ezért, noha kétségkívül nem éppen van ínyemre a hely, ahol vagyok, nem sajnálom, hogy visszatértem az országomba, és nem bántam meg, amit teszek. Minden rendben, mert azt tettem, ami helyes. Sőt, bizonyos fajta elégedettség is van bennem. Mert egy nehéz pillanatban azt tettem, amit az evangélium útmutatása kíván, és nem árultam el a parancsolatokat.”
Súlyos szavak ezek, bárcsak mi is ilyen szilárdan állnánk Isten igazsága mellett! Mert az igazság darabkái jelenleg szétszórva hevernek jobb- és baloldalon, a szegények és gazdagok, magyarok és külföldiek között. Ha rászánjuk magunkat, hogy ezeket a darabkákat össze szedjük és egybeillesztjük, akkor az a veszély fenyeget minket, hogy ezért vagy azért, de mindenki árulónak tarthat minket. De tehetünk-e mást?
Ezekielnek azt mondja az Úr, amikor őrállóul rendeli a népéhez: „Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! – de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet.” (Ez 33,8) Márpedig mi, keresztények őrállók vagyunk - miként Jézus Krisztus is az volt minden emberért, mi pedig az Ő Lelkéből részesedtünk, hogy a küldetését folytassuk -, tehát folytatnunk kellene az Ő küldetését. De ezt csak akkor tudjuk megtenni, he ránk is leszáll az erő a magasból, a Szentlélek ereje, a minden földi erőnél és hatalomnál nagyobb erő, hogy minden körülmény ellenére a kiengesztelődés és megbékélés emberei lehessünk, kimondva Isten igazságát, hátha bűnbánatra jut a nép és visszatér Hozzá.
„Ezért tehát, emberfia, mondd néped fiainak: Az igaznak igazvolta nem szabadítja meg őt azon a napon, amelyen vétkezik; és az istentelennek istentelensége nem lesz ártalmára azon a napon, amelyen megtér istentelenségéből; és az igaz nem maradhat életben az ő igazvolta miatt azon a napon, amelyen vétkezik. Ha mondom is az igaznak, hogy biztosan élni fog, de igazvoltában elbizakodva gonoszságot cselekszik, igazvolta teljesen feledésbe megy, és ő meghal elkövetett gonoszsága miatt. Ha azonban így szólok a gonoszhoz: Halállal halsz meg! – és ő bűnbánatot tart vétke fölött, és jog és igazság szerint jár, a zálogot visszatéríti az istentelen, a rablott jószágot visszaadja, az élet parancsai szerint jár, és nem cselekszik semmi igazságtalan dolgot sem, biztosan élni fog és nem hal meg. Egyetlen elkövetett vétkét sem fogom neki betudni; jog és igazság szerint járt, ezért biztosan élni fog.” (Ez 33,12-16)
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
