- Részletek
- Kategória: Eheti
Kínomban nevetnék, ha nem lenne olyan siralmas az egész. Egyik oldalon minden jót és rosszat megkülönböztetés nélkül véres rongyként lobogtatnak a kormányon lévők előtt, a másik oldalon meg a jobboldal legvéresszájúbb publicistái hirdetnek Békemenetet. A neten „új Himnuszként” keringtetnek egy dalt - nekem is a drága keresztény testvérek küldték el -, és amiben a nagymagyar siratókórus után felhangzik az ígéret: jönnek az égből a táltosok és kitűzik újra az ökörkoponyát… az lesz ám csak a győzelem! Visszaüzennék a rajongónak: nem kell már kitűzni, van itt abból bőven…
- Részletek
- Kategória: Eheti
Az biztos, hogy ha valahol fellobban Istennek valami kis tüze, rögtön megjelennek az önkéntes tűzoltók, hogy eloltsák azt. És fordítva: evilág sötétségében sok csalóka lidércfény tündököl, hogy magához vonzza a kereső lelkeket. Könnyen tévedhetünk mi is – hiszen még a legnagyobbak is elbizonytalanodnak olykor! A bibliai három bölcs világosan megértette Isten hívását, követte a csillagot – de amikor a zsidó főváros közelébe értek, a maguk értelmére támaszkodva a királyi palotához mentek és ezzel halálos veszélybe sodorták azt, akiért a hosszú utat megtették!
- Részletek
- Kategória: Eheti
Isten olykor egy nagyszabású képet, víziót mutat választottainak. Ez a vízió olyan, mint egy mag, ami folytonosan növekedik és hatalmas távlatot nyit meg. Isten már az első emberpárt is így vonta bele mindent átfogó tervébe az Édenben: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (Ter 1, 28-29) Persze épp az első emberpár története mutatja meg azt is, hogy egy víziót éppúgy lehet betölteni is, mint elbukni.
- Részletek
- Kategória: Eheti
Egy korai Hobo-slágerben énekli Földes László: Ki vagyok én? Hosszan sorolja mi minden nem, míg végül kiderül: „Hobónak hívnak”. Akkoriban nagyon szerettem ?t és a zenekart is, épp ezért olvasom, hallgatom szomorúan Földes mostani nyilatkozatait. A magának választott név, identitás láthatólag kényszerpályára vitte, szavai telve vannak önigazolással és sértettséggel. Ennek a tehetséges embernek az esete figyelmeztet? jel lehet mindannyiunknak: így járunk, ha nem értjük meg valódi, Isten-adta természetünket, ha nem tudjuk megsejteni a „mennyei nevünket”. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gy?ztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2, 17)
- Részletek
- Kategória: Eheti
Amikor Jézust megkérdezik a tanítványai, hogy mikor jön el végre az Ő királysága, akkor olyan válogatott szörnyűségeket mond jeleknek, amiktől bárki szíve összeszorulna: háborúk, földrengések, éhínség… Aztán mégis ezzel fejezi be: „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) Hogy is van ez? Most akkor féljünk vagy örüljünk? Vagy mindkettő? Esetleg egyik se? Két történelmi példa, nekünk: