A 2026. évi vezérigéről
Ha a rossz szokásokat nem tudjuk elhagyni, legalább a jó szokásainkat tartsuk meg – ilyen szokásom nekem minden év elején egy vezérigét kérni imában, mintegy felkészülésként és útmutatóként az évre. Így tettem most is, és világunk állapotára és saját helyzetünkre és tennivalóinkra vonatkozó, megdöbbentően passzoló igét kaptam. (És szentet is húztam erre az évre, az is nagyon passzol, de erről majd csak a végén…)
Isten szava táplál és éltet, mi pedig belekapaszkodunk az Ő tanításába, ahogy csak lehet. Azt gondolom, hogy az ilyen módon megimádkozott és átelmélkedett ige hasznos a személyes és közösségi életünkben, szolgálatunkban egyaránt. Most a Makkabeusok második könyvének végéről kaptam egy részletet – de már a Makkabeusok kora és a miénk között is nagyon sok hasonlóságot lehet találni.
A Nagy Sándor gyilkos hadjárataival létrehozott nagy birodalom halála után három részre szakadt, a három nagy királyság pedig egymással is harcolt, miközben elnyomták az alattuk szenvedő népeket, köztük a zsidó népet is. (Ilyen három nagy birodalmat könnyedén felismerhetünk napjainkban is.) Izrael népét támadták kívülről az elnyomók és támadták belülről is pénzért, hatalomért befolyásért. A birodalmak be akarták olvasztani őket az uralkodó hellenisztikus kultúrába. A nép vezetőinek egy része támogatta ezt, másik része pedig csak azért akart elkülönülni, hogy megőrizhesse saját hatalmi pozícióját és befolyását. (Mindez évtizedes harchoz és szakadáshoz vezetett – ez is ismerős lehet napjainkban is.)
Mindeközben azonban ott a „maradék”, akik valódi vallási és nemzeti megújulást akartak, küzdöttek a szabad vallásgyakorlatért és a templom újraszenteléséért… A Makkabeusok két könyve az ő hősies, és győzelemmel végződő küzdelemről szól. De vajon mi, ebben a hasonló helyzetben, bízunk-e a győzelemben?
A Makkabeusok második könyvének utolsó fejezetében a gonosz Nikánor szombatnap vezeti a zsidó nép ellen mérhetetlen seregét, mintegy Istent is kihívva maga ellen. Makkabeus Júdás azonban biztatja a népet, elmondja az istenfélő Oniás főpap álmát is a mennyei segítség ígéretéről és a győzelem lehetőségéről. Aztán felvonul az ellenség – és itt jön az a szentírási szakasz, az utolsó fejezetből, amit kaptam: „Ekkor Makkabeus, látva a közeledő tömeget, sokféle fegyverzetével és dühös vadállataival, kiterjesztette kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz kiáltott, aki nem a fegyverek ereje, hanem tulajdon akarata szerint juttatja a rá méltóknak a diadalt.” (2Mak15,21) Izrael győz, Nikánor vereséget szenved, a győzelem napja pedig ünnepnappá válik…
Most, amikor ilyen háborús időket élünk, amikor a hatalomtól elvakult emberek gátlás nélkül rohannak le és fosztanak ki nemzeteket a világ minden táján, amikor vagy azt várják tőlünk, hogy olvadjunk be a multikulturális világba, vagy pedig, hogy zárkózzunk el mindentől, mindenkit ellenségnek tartva, napjainkban, amikor a gátlástalan manipuláció, korrupció, haszonlesés és hazudozás tömegméreteket ölt, most, amikor úgy látszik, hogy egy mérhetetlen gonosz szellemi hatalom nyomul rá az emberek, népek és nemzetek testére és lelkére – szóval most kell úgy tennünk, mint Makkabeus Júdásnak.
Mit tett ő?
Először is, nem adta fel a harcot, bármilyen legyőzhetetlennek tűnt is az ellenség.
Másodszor, biztatta az övéit, mert hitte, hogy jó ügyet szolgál és ezért Isten is mellette áll.
Harmadszor, a csodatévő Úrhoz kiáltott, aki megadhatja a győzelmet a legreménytelenebb helyzetben is.
És negyedszer: küzdött, egészen a győzelemig.
Az ellenség most is itt áll „sokféle fegyverzetével és dühös vadállataival”, a bűnök, kísértések és csábítások sokaságával, a gyűlölettel és viszállyal, a pénz és hatalom kísértésével és a fegyverek félelmetes elrettentő erejével. Nekünk pedig „ki kell terjesztenünk kezünket az Ég felé”, imádkoznunk és küzdenünk kell Isten fegyverzetével, imával és igazsággal, békével és szeretettel. (Különösen, hogy idén választások is lesznek, s látjuk, hogy sokan már most elveszítik a józan eszüket és belátásukat.)
Mi azonban a „csodatévő Úrhoz kiáltunk” minden nap Isten népének a győzelméért! (És ennek részeként január 18-án, Árpád-házi Szent Margit ünnepén az évente megszervezett imanapon hazánkért. Előtte kilenceddel készülünk, ezek témáit röviden felteszem január 9-től minden nap a honlapunkra és egy külön Imanap-levelet is szétküldök, szokás szerint…)
Isten a „tulajdon akarata szerint juttatja a rá méltóknak a diadalt” – hogy mi méltók lennénk, az iránt vannak kétségeim, de azért csak menjünk előre, törekedjünk a jóra, járjuk a tisztulás és életszentség útján, mert akkor Isten bizonyosan meghallgat minket!
Végül, annak példájaként, hogy Isten mennyire szeret és figyel ránk: erre az évre Copertinoi Szent Józsefet kaptam segítségül (őt húztam), aki Isten misztikus szentje volt és mély belátással bírt Isten és emberek dolgairól egyaránt. Az ehhez kapcsolódó imaszándék pedig, ami oda volt írva a papírra - nekem, aki napközis tanítóként tanulok a gyerekekkel (plusz etikaórán): „Imádkozz a tanulási nehézségekkel küszködőkért!” Telitalálat - Isten mindent tud, mindenre figyel és mindig a jót akarja, a többi rajtunk áll…
Sipos Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
