Történetek a sötétség határvidékeiről
A Szentírás szerint a sátán is a világosság angyalának tetteti magát, hogy elbolondítsa a világot. Nem csoda, ha mi is a csapdájába esünk és még jól is érezzük magunkat benne. Milyen jó lenne, ha ilyenkor mások figyelmeztetnének, hogy rossz úton járunk – már ha még hajlandóak vagyunk egyáltalán hallgatni az okos szóra. Most jöjjön néhány történet, illusztrációként a sötétség határvidékeiről:
- A napokban, amikor misére mentem, egy asszony felháborodottan mesélte, hogy látta, amint egy férfi rövid nadrágban megy a templomba, és majd úgy megy ki áldozni. Én pedig arra gondoltam, mi a rosszabb: ha valaki a nyári melegben rövid nadrágban megy Isten elé, vagy ha ítélkező lelkülettel megy Isten elé?
- Nemrégiben egy délelőtt fel kellett mennem Budapestre. A buszmegállóban egy idős néni üldögélt és az okostelefonján olvasott. Amikor leültem mellé, beszélni kezdett hozzám, és néhány perc alatt rám öntötte a közismert összeesküvéselméletek jó részét: a kovid hazugság volt, az oltással ki akarnak irtani minket, hogy a nyolcmilliárd emberből csak ötszáz millió legyen, különösen minket magyarokat, mert mi vagyunk a „mag népe”, és a zsidók is már régen megírták, hogy nekik Magyarország kell… és így tovább, folyamatosan, meggyőzhetetlenül és eltántoríthatatlanul. Az, hogy a világ lakossága még mindig nő, hogy mi – akiket beoltottak -, életben vagyunk, hogy nő az átlagéletkor… ez mind semmit sem jelent, ő akkor is jobban tudja. Rendíthetetlen hittel és megingathatatlan bizonyossággal sorolta a butaságokat én meg arra gondoltam, hogy ha mi, keresztények ilyen hittel és bizonyossággal beszélgetnénk a padon ülő ismeretlenekkel, talán néhány emberrel már megismerhettük volna Isten szeretetét…
- Hosszú hónapok óta kapok egy férfitól leveleket, amelyekben újra és újra leírja, hogy miért vagyok hazaáruló, álkeresztény, hazug, hazámat gyűlölő senkiházi (ennél durvább szavakkal is). Például: a világhálón naponta sokszáz hír jelenik meg, de ha én ezek közül nem teszem fel a mi honlapunkra a napi 3-4 hír közé azt, amit ő szeretne, az nyilvánvaló bizonyítéka gonoszságomnak. Kitartóan zaklat, úgy látszik szent meggyőződése, hogy ha elég sokat szid és gyűlöl, majd „jó irányba” megváltozom. Ezért aztán minden kétely és önreflexió nélkül „barátomnak”, vagy „volt barátomnak” nevezi magát, hiszen csakis jóakaratból üt-ver a szavaival… (Eleinte válaszoltam neki, próbáltam érvelni, aztán reménytelennek ítéltem a dolgot, már csak törlöm amit ír és reménykedem, hogy egyszer csak megnyugszik, leszokik rólam, jobb hobbit talál magának és nem mérgezi, vadítja magát tovább…)
- Szintén a napokban beszéltem egy kedves, buzgó keresztény asszonnyal, és valahogy Ferenc pápára terelődött a szó. Kijelentette, hogy ő nem kedveli a pápát, mert mindenféle rosszat hallott róla (interneten, tévén keresztül). Aztán kiderült, hogy a pápa beszédeit nem olvasta, megnyilatkozásait nem ismeri. Hogy Ferenc pápa háromszor is járt a magyarok között, hogy tanítása evangéliumi és egyházhű, hogy ebben az egyre erőszakosabb világban épp az általa megmutatott párbeszédre és megértésre van legnagyobb szükség… Ez mind csak egy vállvonogatást érdemel, hiszen a tévé megmondta, hogy ez a pápa rossz…
- Az iskola „mikrotársadalmában” jól látszik, milyen erős befolyást gyakorol a világ ránk. Amikor a gyerekek tél közepén is lyukasra szaggatott nadrágban járnak, mert az a divat, amikor alig várják, hogy elővehessék a telefonjaikat, amikor a tanárokban is egyre nő az indulat a nehezebben kezelhető – és valóban olykor hihetetlenül fárasztó -, gyerekekkel szemben, és nem, vagy alig kapnak lelki segítséget, amikor első osztályos gyerekek nyitott szájjal csókolózást akarnak gyakorolni, amikor kamaszok az identitásukat keresve „többmenűséggel” kacérkodnak, amikor a konfliktusra a verés és fojtogatás a válaszuk… Igen, ez a világ ereje, és mi ebben élünk, de nem szabadna, hogy ez határozzon meg minket…
A sátán a világosság angyalának hazudja magát és segít, hogy teljesen bezárkózzunk. Hogy más bűneivel igazoljuk a sajátjainkat. Hogy erős embereket keressünk, akik a védelem illúzióját nyújtják. Hogy minden félelmünket, frusztrációnkat haragba csomagolhassuk és kiélhessük, időleges hamis nyugalmat találva szívünknek. Hogy az igazság bajnokainak érezhessük magunkat és nyugodtan kitagadhassunk mindenki mást az életünkből, kereszténységünkből, hazánkból, de még a családunkból is.
Milyen nagy szükségünk van nekünk és a világnak is arra, hogy visszatérjen Jézus Krisztus tanításához, örömhíréhez és újra elhiggye, hogy csak a Szeretet, a kiengesztelődés és megbékélés hoz megoldást az élet bajaira! Hogy merjünk szembenézni önmagunkkal, saját élethazugságainkkal és ellene tudjunk mondani a gonoszság gyűlöletfelhőjének, bűnáradatának, ami megmérgezi életünket!
Jöjj Szentlélek, Szeretet Lelke, pünkösdi Lélek és ments meg minket, mert nélküled elveszünk!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
