Történetek a világosság határvidékeiről
A múlt héten a sötétség határvidékeiről való történeteket tettem közzé, így most következzenek történetek a Világosságból, ahol megmutatkozik a szeretet, a jóság és a segítőkészség, azaz a Szeretet megtermékenyítő ereje mindennapjainkban:
- A múlt héten írt Tarnóczi Marika egy súlyosan mozgássérült fiúról, akinek speciális rokkantkocsira lenne szüksége, mert már csak így tud mozogni (anyukája egyedül neveli, emelgeti…) Közzé tettem a levelet a segítség kéréssel együtt, és egy nap alatt összejött a szükséges összeg! (Illetve jóval több, azt is segítségnyújtásra fogjuk felhasználni, később majd beszámolok róla…) Megkapták a kocsit, nagyon örülnek neki, nagy segítség ez az életükben.
- Szintén az elmúlt hetekben történt: Az osztályunkba néhány hónapja érkezett egy elsős kisfiú. Most költöztek vissza Törökbálintra – régebben már laktak itt -, ötgyerekes család, a legkisebb néhány hetes, a legidősebb középiskolás. Kedden kiderült, hogy vasárnapig ki kell költözniük az albérletből. Az önkormányzat jóvoltából beköltözhettek az egyik szociális bérlakásba, de a költözéshez autók is kellettek volna és segítség a pakoláshoz. Szerdán este tudtam megkérdezni a helyi karitasz-csoport vezetőjét, hogy tudnának-e segíteni - igent mondott, úgyhogy szombaton több férfi két autóval már jött is… Csoda-e, ha csodálkozott a család? (Különben a helyi karitász valóban csodálatos dolgokat tesz: szegény embereket, családokat patronál, rendszeresen segít többszáz embernek csomagokkal, pénzzel, megkülönböztetés nélkül, karitasz-boltot üzemeltet – nagy áldásai ők a városunknak!) Az már csak színesíti a dolgot, hogy az egyházközségünk más tagjai ugyanakkor a plébánia és a templom környezetét takarították, füvet nyírtak, stb., készülve az ünnepre. Rengeteg szolgálat, ingyen, szeretetből…
- Városunk életén látszik, hogyan lesznek a keresztények a föld sója és mindent megkelesztő kovász, azaz a hatásuk messze túlér a közvetlen vallási környezeten is. Törökbálinton ugyanis gazdag közösségi, kulturális, sportélet van, tele programokkal. Környezetvédő egyesület, akik évente sokszáz fát ültetnek, gondoznak, énekkarok, zenekarok, sportegyesületek – felsorolni is sok lenne. Én hiszem, hogy ez a sok jó, együttműködés, felvirágzás nem független attól, hogy itt buzgó keresztények élnek, akik imáikkal, munkájukkal, jó példájukkal, részvételükkel megkelesztik a környezetüket. Így a nem keresztény, illetve nem vallásos emberek szívében is jó gondolatok, jó elhatározások születnek és valósulnak meg.
- Isten pedig építkezik, kicsiben kezdi és megadja a növekedés boldogságát. Néhány példa:
Haminc évvel ezelőtt Törökbálinton volt évi egy kötelező szentségimádás, aztán lett havonta egy az egyházközségünkért… ma minden hétköznap van szentségimádás több csoport szervezésében, havonta egyszer 24 órás szentségimádás, egyszer dicsőítő szentségimádás…
1985-ben Törökbálinton hal meg Erzsébet asszony, a Szeretetláng lelki napló lejegyzője. Halála előtt még elmondta, hogy a Szűzanya azt üzente neki: Erzsébetkém, ahová te mész, oda én is veled megyek és azt a helyet lefoglalom magamnak… Ennek persze nem volt semmi realitása, és mégis, tíz év múlva a szobája helyére kerül a Szeretetláng-szobor, két év múlva kápolna épül, jelentleg pedig már kápolna és közösségi ház működik, reményeink szerint keresztény kulturális és missziós központtá válva…
1996-ban Törökbálintra jön Regina Collins nővér és megnyitja itt az Isteni Szeretet közösség házát, ami évtizedeken keresztül működik, közösségi alkalmakkal, szolgálattal, stb. Aztán a 2020-as évekre a nővér a kora miatt már nem tudja tovább vállalni a ház működtetését – és a házat megveszi, átveszi Damian Stayne és a Cor et Lumen Christi közösség…
És évente több Alfa-kurzus, időről időre Szentlélek-szeminárium, és a plébánia és a családos közösségek szervezésében is nyári táborok, és programok, előadások és összejövetelek gazdag választéka…
Hiszem, hogy Isten országa, mint a Szeretet földje itt lehet és itt is van közöttünk, és az Ő áldása képes átjárni az egész teremtett világot: a növényeket és állatokat, embereket és közösségeket, kultúrát és civilizációt, egyszóval az élet minden területét. Ami kicsiben működik, az nagyban s működni fog. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű lesz. Ahogy a Szűzanya mondta Medjugorjéban: teremts békét először a szívedben, aztán a családodban, közösségedben, és a hazádban… Hiszem, hogy ugyanígy, Isten országa, a Szeretet földje megmutatkozik rajtunk és köztünk, a családunkban, a közösségeinken, Törökbálinton – és akkor ugyanígy megmutatkozhat és valóra válhat egyházunkban és hazánkban, és az egész világon…
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
