A kiengesztelődés szolgálata 3/1: Kiengesztelődés Istennel
Az angyalok lázadásával és az ember bukásával végzetes szakadás támadt az élet szövetében, amit Isten oly nagy gondossággal alkotott meg és szőtt egybe. A bűn romboló munkája elszakította az embert Istentől – de vajon Isten belenyugodott-e ebbe? Épp ellenkezőleg, mindent megtett, hogy helyreállítsa a Szeretet kötelékét közöttünk:
Amikor Mózes Isten kegyelmével kiszabadította a választott népet Egyiptom fogságából, és a pusztában törvényt adott nekik, szavait ezzel zárta: „Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. (…) Tanúul hívom ma az eget és a földet, hogy elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá – hisz tőle függ életed és napjaid hosszúsága –, hogy sokáig lakhass azon a földön, amely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.” (Mtörv 30. fejezet)
Sajnos, már akkor is nyilvánvaló volt, hogy az ember nem tudja a törvényt betartani, hanem újra és újra elbukik. Mózes előre megprófétálja ezt, de egyben biztosítja is a népet Isten irgalmas szeretetéről, hogy mindig visszatérhetnek hozzá: „Ámde ha majd rád jönnek mindezek a dolgok, az áldás vagy az átok, amelyet eléd adtam, s te szíved bánatában megindulsz azok között a nemzetek között, amelyek közé szétszór téged az Úr, a te Istened, s gyermekeiddel együtt teljes szívedből és teljes lelkedből visszatérsz hozzá és engedelmeskedsz parancsainak úgy, ahogy ma parancsolom neked: akkor az Úr, a te Istened visszahoz téged fogságodból, megkönyörül rajtad, s ismét egybegyűjt téged azok közül a népek közül, amelyek közé egykor szétszórt. Még ha az ég szélére vetett volna is téged, visszahoz onnan az Úr, a te Istened, s összeszed és bevisz arra a földre, amelyet atyáid birtokoltak, s birtokolni fogod azt, s megáld téged és még nagyobb számúvá tesz, mint atyáid voltak. (…) Te akkor majd ismét hallgatni fogsz az Úr, a te Istened szavára, s teljesíted ezeket a parancsokat, amelyeket ma meghagyok neked, s az Úr, a te Istened bőséget ad neked kezed minden munkájában, méhed magzatában, állataid ivadékában, földed termésében, s minden dologban, mert az Úr ismét örömét fogja lelni abban, hogy téged minden jóval ellásson, mint ahogy örömét lelte ebben atyáidnál, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened szavára…” (Mtörv 30. fejezet)
Isten végső megoldása azonban nem a Törvény volt. Az évszázadok során nyilvánvaló vált és minden ember megérthette, megélhette, hogy a törvények nem tudnak minket végleg kiemelni a sötétségből, mert gyengeségeink miatt a bűn örvénye újra és újra visszahúz magába. Az Isten és ember közötti szakadékot csak Isten tudta áthidalni, önmaga teljes odaadásával nekünk Jézus Krisztusban. „Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket őáltala a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki által most elnyertük a kiengesztelődést.” (Róm 5,6-11)
A világtörténelem legnagyobb eseménye volt a Fiú megtestesülése és értünk odaadott élete! A gonoszság minden formája lelepleződött, mi pedig lehetőséget kaptunk arra, hogy visszatérhessünk az atyai házba: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!” (2Kor 5,17-20)
Érthető Pál apostol felkiáltása és könyörgése: engesztelődjetek ki Istennel! Istenben van a megoldás az életetek minden bajára! Isten, aki szeretetében egészen nekünk adta önmagát, hogy életünk legyen benne, bőséggel legyen és örök élet legyen, nem akar elveszíteni miket!
János apostol, a szeretett tanítvány, ez a gyengéd szívű ember nem haboz kemény szavakat használni, hogy megértesse velünk ennek a döntésnek a súlyát és tétjét: „Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)
A Krisztus Jézusban való élet megszabadít a bűn és a halál törvényétől, (lásd Róm 8. fejezet), de mi történik, ha nem fogadod el Isten nagylelkű felajánlását? Képesek vagyunk-e magunkat kihúzni a bűn mocsarából és megistenülni, hogy önmagunknak örök életet szerezzünk? Ez most ugyanúgy lehetetlen, mint egykor, Mózes idejében. Ha elfogadjuk Isten felénk nyújtott kezét, Ő kiszabadít minket, ha azonban elutasítjuk, örökre a bűn és a halál foglyai maradunk.
„De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet büntetést eredményez, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet. Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét.” (Róm 5,15-17)
Isten a kiengesztelődés, megbékélés szolgálatát bízta ránk, hogy mindenkinek elmondjuk: Isten van és szeret téged, fogadd el a szeretetét és megmentő kegyelmét és békülj ki Istennel!
Bánjuk meg bűneinket és forduljunk Isten felé Jézus Krisztusban, az egyetlen Üdvözítőben, hogy a Szentlélek által Isten országának polgárai lehessünk ebben az új és örök szövetségben.
A végén egy rövid illusztráció arra, mi a másik lehetőség. Anne Graham írja, híres levele végén:
„Kedves Isten! Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályban? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló.”
„Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolából. Tisztelettel: Isten.”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
