Ő jön!
Kétezer éve, miközben már itt is van. Körülötte sötétség, érkezését háborúk és földrengések jelzik, tanítványai mégis így imádkoznak: Marana Tha! Jöjj el Uram!
A csüggedés kísértéséről
Dolgozol, de nincs látszatja. Imádkozol, de nincs látható eredménye. Szép álmokat őrzöl a szívedben, de úgy érzed, nem hogy közelednél, de napról napra egyre távolabb kerülsz megvalósulásuktól. Mintha egész élet valahogy ízetlenné válna, csak keringesz magad körül és nincs, ami tartósan leköthetné a figyelmedet, ami örömet adna vagy kiemelhetne levertségedből.
Két pogány közt…
Az idősebbek talán még emlékeznek a Képes történelem könyvsorozatra. Ennek egyik kötete volt a „Két pogány közt”, amely a Rákóczi-szabadságharc történetét dolgozta fel. A két pogány akkor épp a német és a török volt, ízlés szerint. Mindenki Krisztusról és békéről beszélt, mégis a vérfürdő lett egyre nagyobb a hamis szembenállásokban. Hagyománya ez nemzetünknek, ma is bőven válogathatunk belőlük.
Isten fegyverzete
Néhány nappal ezelőtt egy hajnali ima közben, amikor az efezusi levélben leírt fegyverzeten elmélkedtem, egy képet láttam magam előtt, hogy is néz ki most rajtunk ez a fegyverzet – nem volt valami biztató kép, főleg ha összevetem a római katonának azzal a képével, amit Pál apostol is mintának használt hasonlata leírásához.
Milyen prófétát várunk?
A néhány héttel ezelőtti kunszentmártoni lelkigyakorlatunkon csináltunk egy hat kérdésből álló – némileg beugratós -, kis felmérést, arról, hogy milyen kép él bennünk Isten embereiről, milyen prófétát várunk. A hat kérdés a következő volt:
Tökfejek
Ismét Halottak napja és a Mindenszentek ünnepe - újra jönnek a felvilágosító és tiltakozó levelek arról, hogy mi nem halloween-t ünneplünk, hanem a Mindenszentek ünnepét, ami természetesen igaz. Ahogy az is, hogy ezeket általában azok olvassák, akik ezt amúgy is tudják. Régen ezt az Egyház ügyesebben csinálta.
Gobbi Hilda és Néri Szent Fülöp
Az elmúlt napokban azzal mulattattam magam, hogy nagy művészekkel és művészekről készült beszélgetéseket, jeleneteket nézegettem. Köztük Gobbi Hildát, a zseniális színésznőt, nagylelkű közösségi embert és egy időben hithű kommunistát, akit a háború előtti úri keresztény kurzus a munkásokkal való szimpatizálása miatt a színpadról is eltiltott, a német megszállás alatt pedig halálra üldözött.
Jónás próféta Budapesten
Képzeljük el, hogy Jónás próféta megjelenik fővárosunkban és hirdetni kezdi: még negyven nap, és elpusztul Budapest! Megtérne az ország, vagy Jónás kudarcot vallana?
Az első prófécia, és az utolsó
A Szentírásban olvasható legelső próféciát az Úr mondta ki a bűnbeesés után a gonosz lélekre és az első emberpárra. Isten szavai egyszerre hordoztak ítéletet, büntetést és reményt. Az pedig, hogy minden beteljesedett abból, amit mondott, tagadhatatlan. A legelső prófécia szavai szerint „Az Úristen így szólt a kígyóhoz:
Szellemi hadviselés – a három csapás
Az ördög állandó törekvése, hogy megrontson minket személyükben, kultúránkban, Istennel és egymással való kapcsolatunkban. Most három embert, és rajtuk keresztül három olyan szellemi irányzatot szeretnék megmutatni, amivel a gonosz lélek elérte, hogy gyökeresen megváltozzon – talpáról a feje tetejére álljon -, gondolkodásunk önmagunkról, társadalmunkról és az egész teremtett világról.
Kis felhőcske
„Illés pedig felment a Kármel csúcsára, lekuporodott a földre, arcát térdei közé tette, s azt mondta legényének: Menj fel, s nézz a tenger felé. Ez, miután felment és arrafelé tekintett, azt mondta: Nincs semmi sem. Erre ő ismét szólt neki: Menj vissza, hétszer. Hetedik alkalommal aztán íme, egy kis felhőcske szállt fel a tengerből, akkora, mint az ember lábnyoma. Erre ő így szólt: Eredj fel és mondd Áchábnak: Fogass be szekeredbe, s menj le, hogy meg ne akadályozzon az eső. Alighogy egyet-kettőt fordult, íme, elsötétedett az ég, s felhő, szél és hatalmas eső támadt.” (1Kir 18, 42-45)
