A legnagyobb közös nevező
Egy egyszerű matematikai példával nagyszerűen meg lehet világítani ember és Isten kapcsolatát. Biztos másoknak is eszükbe jutott már, bennem néhány napja, ima közben ötlött fel ez a gondolat és nagyon találónak éreztem:
A törtszámokat mindenki ismeri. 2/3-ad, azaz kétharmad, ahol a számlálóban áll a kettő, nevezőben a három, vagy 5/10-ed, azaz öttized, ahol a számlálóban áll az ötös, evezőben a tízes. Minél nagyobb szám áll a számlálóban, annál nagyobb a szám, azaz 8/10-ed az több, mint 5/10-ed. És minél nagyobb szám áll a nevezőben, annál kisebb a szám, azaz 2/3-ad nagyobb, mint 2/6-od, hiszen az egyiknél csak három részre kellett osztani az egészet, a másiknál hat részre.
Most ezeket a törtszámokat használjuk a példánkhoz. A világi ember – vagy fogalmazzunk drasztikusabban, az önigazult ember –, számának nevezőjében, (ahol önmagát megnevezi) a lehetőség szerinti legkisebb szám szerepel, így az igazi „istenkirályoknál” az 1, azaz az egyes. Körülötte forog a világ, ő megismételhetetlen, mindennek a mércéje, és ebben senkivel sem osztozik. Az önigazult ember önmagát állítja a középpontba, a nevezője egyes, ugyanakkor a számlálójába minél nagyobb számot akar, hiszen minden kell neki, amit csak elérhet: pénz, siker, hatalom, befolyás, stb. Ez a szám ugyan kinézetre elég instabil – alul egy pálcika egyes, fölötte a tálcán a rengeteg szám -, de nem gondolja, hogy ez bármikor is összeomolhatna.
A hívő embernél pont fordítva van. A nevezőbe kerül a nagyobb szám, és ha valóban komolyan veszi hitét, Istennel való kapcsolatát, akkor a nevezőbe csak Isten száma kerülhet, ez pedig a végtelen. A végtelenhez képest pedig minden más szám kicsi, és minél inkább értjük Istennek ezt a végtelenjét (végtelen fölségét, hatalmát és szeretetét), annál kisebb szám kerül a számlálóba, hiszen mink van, amit nem úgy kaptunk? Ott állunk, mint a legkisebb természetes szám, mint kis egyesek, Isten végtelenjével a nevezőben – de ami azt is jelenti, hogy mint Istenről és Isten által nevezettek! (Milyen szép a szerzetesi gyakorlat, ami ezt a névben is kifejezi: Gyermek Jézusról nevezett Teréz nővér, ismert nevén a Lisieux-i Kis Szent Teréz, a „kis út” meghirdetője és megélője…)
Ha pedig Isten által nevezettek, akkor közösségben mindazokkal, akik nevezőjében szintén Isten áll, hiszen Ő a mi legnagyobb közös nevezőnk: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.” (Ef 4, 6)
Az önző, önigazult ember az egész világot meg akarja nyerni, de végül semmit sem tud megtartani, eldől, elbukik. Az Istenben bízó ember tudja, hogy semmit sem birtokol, de minden az övé, mert Isten tartja az életét. A nagy szentek nem azért mondták, hogy ők a legkisebbek, legbűnösebbek, mert alázatoskodtak, hanem mert Isten végtelenjével szemben látták az életüket, minden kicsiségével, törékenységével és bűneivel együtt.
(Hiszen ha Isten meg nem tartott volna minket, még abban is elbuknánk, amiben eddig megálltunk!)
Keresztelő Szent János, minden „keresztény matematikus” atyja, pontos definícióját adta ennek a tételnek, Megváltónkról és önmagáról szólva: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.” (Jn 3, 30)
Most már nincs más dolgunk, mint végig gondolni, a mi számlálónkban még mi minden van, amit el kell engednünk, hogy kisebbedjünk, és mi mindent kell még átengednünk Isten hatalmába, szeretetébe és irgalmába, hogy Ő pedig növekedhessen bennünk, és általunk a világban.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
