A babiloni nagy parázna
A bibliai Jelenések könyve többször beszél a babiloni nagy paráznáról, aki „a nagy vizek fölött ül, akivel a föld királyai paráználkodtak, és akinek paráznasága borától megrészegültek a föld lakói”. Ő a „föld paráznaságainak és utálatosságainak anyja” és a „nagy város, amely a föld királyai fölött uralkodik”. A történelem során már sok embert, várost és nemzetet azonosítottak ezzel a nagy paráznával, és az elmúlt évtizedekben egy újabb esélyes jelölt is csatlakozott a listához.
Öröm
A bulvársajtó szerint január harmadik hétfője az év legdepressziósabb napja – ami persze butaság, de ettől még jól hangzik, mondhatnánk, hírértéke van, nekünk főleg, mert mi amúgy is hajlamosak vagyunk a borúlátásra. Nem árt azonban figyelmeztetnünk magunkat, hogy Isten országa az öröm és a vidámság, a béke és a szeretet helye – mit keresnénk mi ott búsképű lovagként? Csak elrontanánk a menyegzős lakomát…
Szabad-e a problémákról beszélni?
A Ferenc pápáról készült dokumentumfilm tetszett, de nézése közben egyre feszültebb lettem. A film ugyanis kiütött a komfortzónámból és olyan dolgokkal szembesített, amiket szívesebben elkerülnék. (Az biztos, hogy ha egyszer menekülnie kell egy pápának Rómából – mint némely próféciák jövendölik -, az nem teológiai különbségek miatt lesz, hanem azért, mert mi emberek nem szeretünk a valósággal szembesülni.)
Isten évszázada
A sokak számára ismert történet szerint XIII. Leó pápa (1878-1903) egy szentmiséjét befejezve épp kivonulni készült, amikor természetfölötti látomást kapott. Ebben – a bibliai Jób könyve elejéhez hasonlóan - a sátán beszélt Istennel. Időt és felhatalmazást követelt, hogy csapásokkal sújtsa az Egyházat és a világot.
A 2019. évi vezérigéről
Minden évre kérek az Úrtól egy szentírási igét, amely vezérfonalul szolgálhat. (Ez nyilván nem jelent kizárólagosságot, de mindenképp segítség, hogy mire figyeljünk, merre menjünk - ez gyakorlattá vált a közösségeinkben is, ahol mindenkinek imádkozunk egy személyes igéért…) A 2019-es évre szólót most különösen is aktuálisnak érzem, mert egyébként is hetek óta hasonló dolgokon töprengek.
Karácsonyi eheti: Ami az ördög számára elképzelhetetlen volt
A Fiú megtestesülése a Szentháromság belső titka volt, ami az angyalok előtt is rejtve maradt és csak a Kinyilatkoztatás által lett nyilvánvalóvá. Mindez nem is történhetett másképp, mert a sátán a földet a maga elképzelése szerint bevehetetlen erődítménnyé alakította, amin szerinte Isten is csak úgy változtathat, ha Ő is elbukik… Íme:
Remény a reménytelenségben
A Szeretetláng lelki napló utolsó bejegyzése 1981. december 12-i. Ebben azt mondja a Szűzanya: „Kislányom, és mindannyian, kedves gyermekeim, vigyázzatok! A sátán ki akarja rántani a lábatok alól a remény talaját. Tudja ő nagyon jól, ha ezt sikerül megtennie, mindent elvett tőletek, a reményét vesztett lelketeket már bűnre sem kell kísértenie. A reményét vesztett ember szörnyű sötétségben van. Nem lát már a hit szemével. Számára minden erény, minden jó értékét veszti. Ó, gyermekeim, imádkozzatok egymásért szüntelenül! Engedjétek kegyelmeim kiáradásának hatását létrejönni lelketekben!”
A leggátlástalanabb ember – és társai
Szembe ment a társadalmi elvárásokkal és áthágta a vallási előírásokat. A legrosszabb társaságba keveredett és még dicsekedett is velük. Kora legnagyobb sztárja lehetett volna, ehelyett rabszolgamódra végezte. Mi értelme volt ennek?
Jézus életéről írni
Nagy vágyam ez nekem, de sehogyan se sikerül. Hasonlóan vagyok ezzel, mint a feleségemnek régesrég megígért szerelmes regénnyel, abból se tudtam még soha egy oldalnál többet leírni, mindig beletört a bicskám. (Vagy túlságosan is hasonlított az elképzelt főhősnő Ildikóra, s akkor nem mertem kiadni magam, vagy túl kevéssé, akkor meg minek…)
Mi történik az országban?
A csütörtök délelőtti csendes szentségimádás alatt (a törökbálinti Szeretetláng kápolnában) úgy éreztem, arra indít a Lélek, hogy nézzem meg a Szeretetláng lelki napló első dátumos (1962. március 4-7) bejegyzésének első bekezdését. Ezt olvastam: „Nem tudom, mi történt az országban. Ezekben a napokban szinte öt percenként térdre kényszerített az Úr, szelíd, kérő hangján, hogy engeszteljem Őt.”
A megrontó
"Az általános felfogás szerint a kiskorú gyermekkel szembeni szexuális erőszak - pedofília. De hadd kérdezzem meg, hogyan nevezzük azt, amikor általános iskolásoknak szóló újságokban, magazinokban a szabad szexuális életre biztatják az alig serdülőket? Megrontásnak. Amikor az erkölcsök és a józan ész elleni lázadást szabadságnak hirdetik és példaképnek állítják be a lázadókat? Megrontásnak.
