A répát igen, a krumplit nem?
Alighanem ez a legrövidebb Eheti a honlap történetében, aminek sok oka van, s ezek között a legkisebb az időhiány (és a szerző tehetségének fölöttébb kicsiny volta). A címben jelzett mondatot a szombati váci kiengesztelődési találkozón mondtam. Az előadás hangfelvételét remélhetőleg megkapom és felteszem majd a honlapra, így most csak egy rövid összefoglaló következik, megfejtéssel.
Az előadásom Jézus Krisztus kiengesztelő művéről és arról – példákkal -, hogy ki kell engesztelődnünk Istennel (mert tudunk rá is haragudni), és az Egyházzal is - pápával, püspökökkel, papokkal, közösségekkel, különféle irányzatokkal, mert tele vagyunk szakadással. Valahogy ki kellene engesztelődnünk a világgal is, még ha ez kettős dolog is, hiszen egyrészt az apostol arra int, hogy „ne szeressétek a világot”, másrészt pedig mégiscsak a föld sójává és a világ világosságává kellene válnunk valahogy. A legnehezebb talán, hogy kiengesztelődjünk a családunkkal, hiszen itt kaphatjuk a legfájdalmasabb sebeket…
Nos, a világgal való kiengesztelődésnél sütöttem el a címben idézett mondatot is. Ha mi vagyunk a föld sója, akkor nem válogathatunk, hogy a répát megsózom, de a krumplit nem, vagy fordítva - nehogy éber olvasóim kommunista elhajlással vádoljanak, mert a répa túl vörös nekik -, a krumplit igen, a répát nem. És ha én a világítani akarok, akkor nem mondhatom, hogy az egyik sarokba be akarok világítani, de a másikba nem. Szóval nem válogathatom meg, hogy kit akarok szeretni és kit nem, mert mi van, ha Isten épp azt az embert akarja rajtam keresztül szeretni, akit én elutasítok?
Így van ez. (Pihenjetek proletárok…)
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
ui.: Az előadás hanganyagát megkaptam, feltettem, itt hallgatható meg, a videók között: http://szeretetfoldje.hu/index.php/videok (Kiengesztelődés Istennel, Egyházzal, világgal, családdal...)
