Zaklatások és kegyelmek
Olykor „csőstül jön a baj”. Azt tapasztalom, hogy - főleg nagy kegyelmek előtt vagy után -, mintha „minden összeesküdne ellenünk”. Bajok és betegségek, balesetek, meghibásodások… egyik sem elviselhetetlen vagy halálos, de azért kimerítő, mintha folyamatosan reszelnének rajtunk. Úgy tűnik, mintha a nehézségek és kegyelmek együtt járnának. Mit tehetünk ilyenkor?
A legelső és legfontosabb dolog, amikor ránk omlik minden, hogy önvizsgálatot tartsunk, vajon nem a mi hibánk, bűnünk, mulasztásunk okozta-e a bajt és/vagy nyitott utat a gonosz lélek zaklatásának? Ha így van, amit lehet orvosolnunk kell és kijavítanunk, hogy bezárhassunk minden kaput, ahol a kegyelem elszivároghat és a rombolás bejöhet. Saját példa:
Múlt héten csütörtökön lementünk Szolnokra, hogy nagyszüleim sírját rendbe hozassuk végre. Kiderült, hogy ez sokkal többe kerül, mint előzetesen vártuk, mivel a megrogyott síremlék felső része rádőlt az alsóra. Én már évek óta észleltem a bajt, szóltam többször is édesapámnak, hogy ezt meg kell csináltatni, beszállok a költségekbe is – de aztán mindig ennyiben hagytam. Ha akkor nem csak beszélek, hanem cselekszem is, most nem lenne ez a gond. (Azaz, csak magamat hibáztathatom…)
Péntek este indultunk volna haza, csak épp nem indult az autó. Felhívtuk a környék összes szerelőjét, tudna-e segíteni, de vagy fel se vették, vagy nem vállalták. Közben nekem szombat délelőtt már Érdre kellett volna mennem a cigány missziónk és a tanoda záró nyári összejövetelére. Tarnóczi Marikával beszéltem telefonon, hogy úgy tűnik, nem érek oda – de imádkozzunk… Isten kegyelme pedig működésbe lépett, tíz perc múlva csengettek. Egy fiatal cigány férfi állt az ajtóban, aki az utca végén lakik, hallotta mi történt, ő szombat reggel megnézné az autót, hátha… így aztán, csavarhúzós-slusszkulcsos megoldással sikerült szombat délelőtt időre hazaérnünk.
A Szentírásban ezt olvassuk: sok baja van az igaznak, de az Úr mindből kimenti őt! És egy másik helyen: Az Istent szeretőknek minden javukra válik!
Vasárnap, amikor jöttünk haza a balatonhenyei gyógyító összejövetelről, Tamás azt mondta, ő úgy látja, képszerűen, hogy a keskeny út két oldalán, amin járnunk kell, két szalagkorlát van. Az egyik oldalon ez a keresztekből áll, a másik oldalon pedig a kegyelmekből. Ha csak a keresztek lennének, akkor végül elgyötrődnénk és összecsuklanánk, ha csak a kegyelmek, akkor elbíznánk magunkat. A kettő együtt azonban megóv attól, hogy kisodródjunk az útról…
Nagyon jó kép ez, főleg akkor vigasztaló, amikor már nem csak a lakásunkban, hanem a pénztárcánkon és a szívünkön is csőtörés van. A nehézségek és megpróbáltatások idején még fontosabb, hogy bízzunk Isten szeretetében, higgyünk kegyelmében és kitartsunk a munkáinkban és szeretetünkben. Húzódjunk hitben egyre közelebb a kegyelmekhez! (Most tudjuk csak, milyen nagy szükségünk van Istenre!) Szabad kérnünk, szabad keresnünk, szabad, sőt kell is zörgetnünk, hiszen maga Jézus biztat erre minket.
Tehát bűnbánatot tartunk a bűneink, hibáink és mulasztásaink miatt, kérjük Isten kegyelmét – és hitben előre lépünk a megoldás felé. (Azaz cselekszünk is.) Bízva Isten szeretetében, kíváncsian nézünk előre: vajon milyen nagy kegyelmet tartogat számunkra Isten, hogy ilyen megpróbáltatáson kell keresztül mennünk?
Lám, életünkben valóra válnak a Szentírása szavai: „sok baja van az igaznak” – és ez igaz, még ha mi nem is vagyunk annyira igazak. De nem süllyedünk bele a reménytelenségbe, elfásultságba, hanem tudjuk: „de az Úr mindből kimenti őt”. Isten nem késik az Ő ígéreteivel – írja Péter apostol – ezért hát (ezt már Sirák fiánál olvassuk): „Viseld el, ha Isten késni látszik; ragaszkodj Istenhez és tűrj, hogy végül is gyarapodjon életed!”
Erősítsük egymást (és magunkat) ezekkel a szavakkal.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
