Rövid közbevetés a démonokról
Az alábbi szöveg a "Belépés Isten valóságába - gyógyulás, szabadulás, megújulás" című könyvünkből való, ami még 2002-ben jelent meg és már rég elfogyottt. Most azonban időszerűnek érzem, hogy a gonosz lelek valóságáról szóló rövid részt kimásoljam ide:
A „felvilágosult századok” egyik tragikus következménye volt az emberek számára az, hogy a gonosz lélek valósága eltűnt a szemük elől. Nietzsche azért jelenthette ki fennhangon: „Isten halott”, mert az emberek „elfelejtkeztek” a sátán valóságáról. (...) Tudatlanságuk és bűneik miatt az emberek nem ismerték fel az életükre törő legnagyobb veszedelmet, amely végül vérbe és tűzbe borította az egész világot.
A Biblia világában és Jézus Krisztus számára a gonosz lélek azonban valóság volt. Olyan romlott személyiség, amely az emberek életére tör, gyötri, ostorozza, megkötözi, megbetegíti és megöli őket. Jézus világosan különbséget tett a testi eredetű betegségek és a démonok okozta gyötrelmek között. Első esetben csak megérintette a betegeket és kijelentette gyógyulásukat - azaz kiemelte őket erőtlenségükből -, míg az utóbbi esetben hatalommal parancsolt a gonosz lelkeknek. Időnként néven is nevezte őket - ezzel is bizonyítva valóságukat - amikor kiűzte őket a megkötözött ember életéből.
A gonosz lelkek birodalma félelemmel és elnyomással összetartott szellemi birodalom. Vezetője a sátán, akit a Szentírás többféle módon is jellemez. Ő a gőgjében elbukott angyalfejedelem, aki magáénak kívánt mindent. Ő a vádoló és szétszóró, minden bűn és a halál szerzője, aki embergyilkos kezdettől fogva.
Az ő hatalma alá tartoznak a démonfejedelmek, hatalmasságok és erők, e sötét világ bírói, akik démoni légiókat kormányoznak, hogy ezeken keresztül ellenőrzésük alatt tartsák az embereket. Megszálló hatalom, amely az emberek tudatlanságát és bűneit kihasználva tör az életre.
A gonosz lelkek sóvárognak az élet után, amelyből nincs bennük semmi, mert nincs közük az élet szerzőjéhez és fenntartójához, Istenhez. Ezért bármilyen ígéretekkel is kapcsolódnak az emberekhez, csak pusztítani tudnak. Vonzza és nyugtalanítja őket minden, amiben élet van. Nélküle nem élhetnek, vele nem tudnak élni. Ezért mondja róluk Jézus: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, sivár helyeken bolyong, nyugtot keres, de nem talál. Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja. Erre nyomban elsiet, s hoz magával hét más lelket, magánál is gonoszabbat. Bemennek és ott laknak. ” (Mt 12,43-45)
Jelenlétük a személyiség életében a lelkiismeret szavának elhalkulásával és hamis kultuszokhoz való kötődéssel jár. Fizikai és lelki betegségeket okoz, kényszeres cselekedetekben, függőségekben nyilvánul meg, míg súlyos esetben az egész személyiségnek a sátán alá rendelődését, megszállottságot idéz elő.
Jézus azonban győzött minden gonosz erő felett és győzelme ma is valóság. Ő megszünteti a szakadékot köztünk és Isten között, visszatérhetünk Atyánk szerető jelenlétébe, gyógyulást és szabadulást nyerünk - s örök életet. Nincs nagyszerűbb annál, mint Isten országához, a Szeretet földjéhez tartozni!"
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
