Szeretheti-e Isten a homoszexuálisokat?
Vagy még sarkosabban: hogyhogy Isten még mindig fenntartja ezt a bűnbe merült világot? Talán kiegyezett Isten a bűnnel? Vagy tévedés volt Krisztus keresztáldozata? Próbáljunk megértésre jutni ebben az érzékeny, és sok félreértésre okot adó kérdésben.
Mi voltunk a jövő egyháza
Mi voltunk a jövő egyháza a rendszerváltás idején, fiatalon, lelkesen, megtért szívvel és nagy reményekkel - most pedig mi vagyunk a jelen, és már készülődik a következő nemzedék, a jövő új egyháza... Mit értünk el és mit nem, mit érdemes tovább adni mit lenne jobb elfelejteni? A teljesség igénye nélkül...
Az utolsó szavak
A múlt héten egy novellát tettem fel némi előzetes magyarázat kíséretében hétfőn az Eheti menüpont alá. Volt, akinek tetszett, és volt aki értetlenségét fejezte ki, mit akartam ezzel mondani. Sajnos nincs annál rosszabb, mint amikor egy novellát magyarázni kell – a szerző sírdogál egy kicsit -, így hát én is inkább kísérletet teszek egy másik novellával, hátha. Ebben egy hernyó utolsó szavait olvashatjuk – roppant szimbóleum! :-) -, a bebábozódása előtt. A szerző reménykedve ajánlja a tisztelt olvasók figyelmébe:
Megmondtam előre
Ezen a héten van az idei Szeretet földje alkotótáborunk, ahol kiélhetjük egy kicsit a kreativitásunkat. Persze az alkotókészség jóra és rosszra egyaránt irányulhat. Tudjuk, hogy néhányan például erkölcsi, vallási kérdésekben is nagyon kreatívan tudják a rosszat jónak mondani. Kultuszok jönnek, kultuszok mennek, olykor minden kultusszá válhat, kívánság szerint. A soványság prófétái összecsapnak a kifutókon a kövérség prófétáival, mígnem győz a csodálatos tolerancia, amiből csak a normalitás marad ki. Egy novella erejéig bekapcsolódom most én is e haláltáncba, mert tetszett nekem, hogy novellává formáljam nektek a formátlanság prófétáját, a Nagy Zabálás felkent papját, aki e szavakkal fogad vissza most téged, szegény tévelygőt a nyájába. Ím, így szól egy Zarathusztra:
A legjobb üzlet
A legjobb üzlet Istennel szövetségben lenni: Ő éli az én életemet, én pedig az övét. Isten éli az életemet, velem örül, velem sír és segít – ez a csodák világa -, és nem kér mást, mint hogy én is éljem az Ő életét, azaz határolódjam el a bűntől és éljek vele az Ő országában. Ez az Isten által kezdeményezett és örök pecséttel megkötött Új szövetség lenyűgöz engem.
Kitalálni Magyarországot
Isten komolyan igénybe vette Ábrahám képzeletét, amikor azt mondta neki, hogy nézzen fel az égre, mert annyi utóda lesz a földön, ahány csillag az égen. Ne ez volt az első eset, hiszen arra is Ő biztatta fel, hogy hagyja el városát, rokonságát, biztonságát és induljon el, mert ő egy tejjel-mézzel folyó kánaánt ad neki… Vajon, ha mi felnézünk az Égre, nekünk mit sugall az Isten, milyen országot látunk magunk előtt a képzeletünkben?
A szolgáló szeretetről
"A negyedik a szolgáló szeretet.
„Íme, az Úrnak szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” „Az Úr szolgáló leánya” - a Szűzanyának ez a mennyei neve. Amint olvassuk a Jelenések könyvében: aki kitart annak egy kis fehér követ adok és arra rá lesz írva a mennyei neve, amiről nem tud más csak ő és én. (Ebben rejlik az önismeretben és Isten-ismeretben való előre haladásunk is.) Amikor az Istennel való egyesülés útján járunk, megértjük, hogy van egy olyan nevünk, amin mindig megszólíthatók vagyunk, amin keresztül mindig kapcsolatban lehetünk egymással.
Állj középre!
„Jézus bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: Állj középre.” (Mk 3, 1-3) Ez egy nagyon kínos szituáció volt a béna kezű embernek, mint ahogy a „középre állás” az lehet nekünk is, és az volt a legutolsó pápáinknak, II. János Pál pápának, XVI. Benedek pápának és most Ferenc pápának is.
Hogyan telhetek el Szentlélekkel?
Pál apostol szerint „Őbenne – azaz Istenben - élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17, 28), így a legegyszerűbb válasz arra a kérdésre, hogyan telhetek el Szentlélekkel, az, hogy ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően, mint ahogy levegőt veszünk! Ez pedig igaz is lenne, ha még mindig az Édenben élnénk, ahol együtt sétálnánk Istennel és semmi el nem választana minket Tőle. Sajnos azonban nem az Édenben élünk, hanem ebben a megrontott és bűnnel terhelt világban…
Kísértés, megpróbáltatás, megkülönböztetés
Egyikünk se kerülheti el, hogy ne legyenek az életében kísértések és megpróbáltatások, és ez a kettő olykor egybefolyik. Érdemes azonban törekednünk arra, hogy a kettőt megkülönböztessük egymástól, mert ez nagyban befolyásolhatja, hogy döntési helyzetben mit választunk, hogyan döntünk.
Bűnöket elkövető, megváltott ember
Isten titkait olykor csak paradoxonokban tudjuk megfogalmazni: Egy Isten, akiben mégis három személy van. Jézus Krisztus tökéletesen Isten és tökéletesen ember. Mi szentek vagyunk a szónak abban az értelmében, hogy Isten számára elkülönítettek, ugyanakkor még mindig csak a tisztulás útján botorkálunk előre az életszentség felé. Nem a világból valók vagyunk, de a világban élünk, Isten gyermekei vagyunk, és mégis bűnösök…
