Megismerhetjük-e teljesen Isten akaratát életünkben?
Megismerhetjük-e, felfoghatjuk-e Isten akaratát teljes mértékben életünkben? Ez a kérdés egy kicsit hasonló ahhoz, hogy megismerhető-e a világ, megérthetjük-e, átláthatjuk-e teljes mértékben? Nos, elméletben mindkettőre igen a válasz.
Néhány szó a Kongresszusról és a következő időszakról
Az első szavak mindenképp az elismerésé és dicséreté: a magyar egyház megmutatta, hogy képes egy ilyen nagyságrendű feladatot megszervezni, hívők tízezreit megmozgatni és ellátni, minden különösebb fennakadás nélkül. Az is kiderült, milyen óriási potenciál van az egyházi közösségekben és civil szervezetekben - elég csak a szombati, Margit-szigeti családi napra gondolni a hetven sátorral, rengeteg programmal, s hogy az egész nap főszervezői civil közösségek voltak.
Hogyan lettem szentségimádó keresztény?
"Az 1970-es években, kisgyermekként eljutottam az elsőáldozásig, és ezzel akkor véget is ért egyházi életem. Édesanyám halála utáni lázadó ifjúságom buzgó ateistává tett, még az emlékeimből is kiveszett, hogy én keresztény, pláne, hogy katolikus keresztény lennék.
Isten tágasságáról
Az interneten lehet látni néhány kisfilmet arról, amikor látás- vagy hallássérült kisbabák olyan készüléket kapnak, amivel látni vagy hallani tudnak. Csodálatos nézni örömüket, ahogy végre látják, hallják édesanyjukat… Egy másik kisfilmben színvak emberek kapnak olyan speciális szemüveget, amivel képessé válnak látni a színeket. Megdöbbennek, örülnek, és elsírják magukat… És mindez csak halvány visszfénye Isten megtapasztalásának!
A meghívottak között
„Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14) – mondja Jézus a tanítványainak. Isten minden nemzedékben kiválaszt néhány embert, hogy rajtuk keresztül jó irányba mozdítsa a világ sorsát. Ilyen volt Ábrahám, Mózes, Józsué, vagy Keresztelő János, Szűz Mária és az apostolok. Meghívni azonban mindannyiunkat meghívott, hogy az Ő gyermekei és Isten országának polgárai legyünk.
Az önismeret fontosságáról
A delphoi jósda felirata – Ismerd meg önmagad! -, máig nem vesztett érvényességéből. Töredékes önismeretünk miatt önmagunkat sem értjük, s hogyan érthetnénk meg Istent, amikor Ő a valódi személyiségünkkel folytatna párbeszédet?
Képesség, tehetség, lehetőség, kegyelem
Az idei Szeretet Földje Találkozóra jelenik meg kettős könyvünk Isten akaratának megismeréséről. Ebben szeretnénk megmutatni, hogy Isten nem kockázik velünk, nem csak úgy belevet a világba, beledob a vízbe, aztán vagy kiúszunk, vagy boldogulunk, neki már nincs gondja ránk. Épp ellenkezőleg!
Kegyelmi idő
A Szűzanya többször hangsúlyozta medjugorjei üzeneteiben, hogy kegyelmi időszakban élünk. Akkor pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ennek a kegyelmi időnek a jele, tehát érdemes végig gondolnunk, hogy mit tehetünk azért, hogy a kegyelem megsokasodjon, hogy győzelemről győzelemre lépkedjünk előre, és ne olyanok legyünk, mint a kisgyerek, aki fakarddal csapkod maga körül…
Mi voltunk a jövő egyháza
Mi voltunk a jövő egyháza a rendszerváltás idején, fiatalon, lelkesen, megtért szívvel és nagy reményekkel - most pedig mi vagyunk a jelen, és már készülődik a következő nemzedék, a jövő új egyháza... Mit értünk el és mit nem, mit érdemes tovább adni mit lenne jobb elfelejteni? A teljesség igénye nélkül...
Szeretheti-e Isten a homoszexuálisokat?
Vagy még sarkosabban: hogyhogy Isten még mindig fenntartja ezt a bűnbe merült világot? Talán kiegyezett Isten a bűnnel? Vagy tévedés volt Krisztus keresztáldozata? Próbáljunk megértésre jutni ebben az érzékeny, és sok félreértésre okot adó kérdésben.
Az utolsó szavak
A múlt héten egy novellát tettem fel némi előzetes magyarázat kíséretében hétfőn az Eheti menüpont alá. Volt, akinek tetszett, és volt aki értetlenségét fejezte ki, mit akartam ezzel mondani. Sajnos nincs annál rosszabb, mint amikor egy novellát magyarázni kell – a szerző sírdogál egy kicsit -, így hát én is inkább kísérletet teszek egy másik novellával, hátha. Ebben egy hernyó utolsó szavait olvashatjuk – roppant szimbóleum! :-) -, a bebábozódása előtt. A szerző reménykedve ajánlja a tisztelt olvasók figyelmébe:
