Szent Ferenc regulája és a miénk
Assisi Szent Ferencet arra kérték, hogy írjon regulát a közösségének. Ő rámutatott a Bibliára és azt mondta: ez a mi regulánk - de ezt nem fogadták el. Akkor idézett néhány mondatot az evangéliumokból és rövid magyarázatokat fűzött hozzájuk, de ez is kevésnek bizonyult… Elgondolkodtam: az én életemben melyik volt az a néhány mondat a Szentírásból, ami úgy szíven talált, hogy arra épül a hitem és az életem?
Sajnos Szent Ferenc első regulája - a néhány evangéliumi mondat magyarázatokkal -, nem maradt fenn. Kortársainak visszaemlékezéseiből azonban rekonstruálható több dolog is. Az egyik a szívbéli megtérésének hevessége, és hogy nagyon sokat hirdette a megtérést, a visszatérést Isten szeretetéhez az embereknek. A másik a szent szegénység, a „szegénység úrnő” követése. A legenda szerint, amikor azon tusakodott szívében, imádságban, hogy milyen utat kell választania, mi a legjobb, bement a templomba, és ott háromszor kinyitotta az evangéliumos könyvet. Mindháromszor olyan igét kapott, ami a minden elhagyását, a teljes szegénység vállalását kérte – és akkor felkiáltott: Igen, ezt akarom, ez az én utam! Ebből következően nagyon fontos volt számára a teljes önmegtagadás, és ehhez eszközként a teljes engedelmesség is.
De mi a helyzet velünk? Mennyire épül a mi életünk az evangéliumok, illetve a teljes Szentírás igazságaira? Engedelmeskedünk-e annak, egyáltalán, vannak-e olyan bibliai szövegek, amelyek fontosak, személyesek, életünket meghatározóak?
Az én Bibliámban elég sok aláhúzott igehely van. Ezek egy része olyan, amelyeket személyesen fontosnak tartok életemben. Más részük útmutató, mint például a minden év elején kért évi igék. Amikor elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha ezek közül kellene néhány igét kiválasztanom mintegy regulának, először azt hittem, hogy a bőség zavarával fogok küzdeni – aztán kiderült, hogy épp ellenkezőleg!
Meghatározó, megtérési alapélményem, hogy Isten van, és szeret engem. Előbb szeretett, már akkor is szeretett, amikor a legsötétebb bűnökben tobzódtam… de melyik az az ige, amelyik ezt a legjobban kifejezi? Talán az „úgy szerette Isten a világot, hogy aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen”? Vagy a „jöjjetek hozzám mindnyájan…”? Akárhogy is gondolkodtam úgy éreztem, tulajdonképp egyik sem adja vissza ezt a mély élményt. Azt hiszem, igazából csak Jézus Krisztus teljes élete, működése és értünk vállalt halála adja vissza ezt valahogy – de akkor ugyanott tartunk, mint Szent Ferenc, aki az evangéliumokra mutatott: ez a mi regulánk…
Ez így csalás – mondom magamnak -, már csak azért is, mert én olyan messze vagyok szent Ferenctől, hogy azt leírni se lehet. Igaz, hogy őt is, engem is személyesen megérintett Jézus kérése: „menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot…” De hogy ő ezt mennyivel radikálisabban értette és élte meg, mint én, mi, arról tanúskodnak a kortársak beszámolói. Azt hiszem, hogy aki korunk negédes Ferenc-képe, vagy a különben nagyon szép „Napfivér holdnővér” – film után veszi kezébe a legendákat, erősen elcsodálkozhat és megdöbbenhet, a valósi Ferenc testvér mennyire keményen és radikálisan lépett fel önmagával szemben, de követőivel szemben is – miközben szelíd és kedves, alázatos személyisége és istenszeretete magával ragadta az embereket. Az az aszkézis, amit ő megélt, nekünk önpusztításnak tűnik, de ebből a radikalitásból fakadnak azok a csodák, amelyek vele és körülötte történtek.
„Akik hisznek, azokat pedig ezek a jelek követik…” Assisi Szent Ferenc nem kereste ezeket a jeleket, azok mégis megjelentek életében - mi keresnénk, várnánk a gyógyulásokat és szabadulásokat, és olykor történnek is, de mennyivel kevesebb és gyengébb? Legalább annyival, amennyivel a mi életszentségünk – ha van olyanunk egyáltalán -, kevesebb az ő életszentségénél.
Csüggedésre azonban semmi ok. Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. A Szentírás igéinek igazságai és ereje sem változott meg. Ha mi is életünk középpontjába helyezzük azokat, ahogy azt Ferenc testvér tette, akkor azok a csodák velünk is megtörténhetnek…
Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
