A türelemről
Nemrég egy nagyon kedves, buzgó asszonnyal imádkoztunk. Ima közben mondtam neki, hogy szerintem Isten a türelem ajándékát akarja megerősíteni benne. Mosolyogva válaszolta: Add meg Uram a türelem ajándékát, de most rögtön! Nos, következzék néhány történet, a türelem dicsérete…
Járt az iskolánkba egy kisgyerek, aki olyan kezelhetetlen módon viselkedett, hogy kérték, vegyék ki magántanulónak. A nagymama (rendes, buzgó keresztény asszony) vállalta, hogy ő minden nap foglalkozik a fiúval. Tanult vele, sportolni vitte, olykor elhozta a közösségünkbe is (természetesen imában hordozta, hordoztuk a gyereket). Két év múlva, mikor felső tagozatba kellett menni, a felsős osztályfőnök (rendes, buzgó keresztény férfi) vállalta a gyereket, aki így bejárt az órákra, először csak néhányra, aztán egyre tovább bírta. A hatodik osztály után a fiú szólt, hogy hadd menjen el egy keresztény hatosztályos gimnáziumba, ahová szépen be is illeszkedett… Így történt, hogy néhány ember türelme, kitartása és szeretete megmentett egy kisgyereket az elkallódástól és megadta neki egy szép élet lehetőségét.
Jézus egy példabeszédében csodálatosan szól Isten türelméről: „Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. A szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: ‘Légy türelemmel irántam, és mindent megadok neked.’ Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki.” (Mt 18, 23-27)
Amikor türelemmel és bizalommal hordozzuk életünket és Istenbe vetjük hitünket, az Ő szíve megesik rajtunk és megsegít minket. Sokszor elmeséltem már a kápolnánk történetét, most csak azt a részt említem, amikor három évig ültünk ott a sötétségben, az Oltáriszentség előtt, fűtés és világítás nélkül, pokrócokba burkolózva és gyertyával világítva. Többen kérdezték, hogy ugye bezárjuk a kápolnát… aztán minden megfordult, és most már nem csak a kápolna áll és működik, hanem mellette a közösségi ház is…
A számítógépem képernyőjén elől egy Krisztus-ikon képe van, hozzá egy idézet a Szentírásból: „Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.” (Iz 30, 15)
A megtérés, a türelem, a nyugodtság és bizalom összetartoznak és egymást erősítik. Egy nap alatt nem lehet templomot építeni, a hamar munka ritkán jó – mondhatom ezt magamnak is gyakran, mert nem vagyok egy nagyon türelmes ember, épp ellenkezőleg! (Ezért is tettem ki a monitorra ezt az idézetet, hogy mindig lássam…) Sokszor kapkodok, imában is, munkában is, így aztán elvesztegetem a kegyelmet, amit megkaphatnék, ha kitartanék.
Dániel könyvében azt olvassuk, hogy már három hete böjtöl és imádkozik, amikor megérkezik hozzá az angyal: „Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, amikor szívedet arra adtad, hogy értelmet nyerj és magadat Istened színe előtt sanyargasd, szavaid meghallgatásra találtak, és én éppen a te szavaid miatt jöttem. A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál. Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás megint azokról a napokról szól.” (Dán 10, 12-14) Mi történt volna, ha Dániel nem tart ki az imában és böjtben?
Isten közeledik, érkezése megrengeti az eget és a földet. A gonosz lelkek által uralt szellemi és valóságos birodalmak recsegnek-ropognak, mert nem tudják fenntartani tovább uralmukat. A gonosz tombol és pusztít, háborúkat gerjeszt, minden csábítását és fenyegetését kiönti a világra, hogy megtarthassa hatalmát az emberek felett. Nekünk azonban ki kell tartanunk meghívásunk mellett, ami a békére, a szeretetre, az Isten országában, a Szeretet földjén való életre hív minket. Isten pedig munkálja a megújulást, elhozza a megtérést, a bűnbánatot és a kiengesztelődést. Ezért hát ne türelmetlenkedjünk, ne keressünk hiábavaló emberi kapaszkodókat, hanem tartsunk ki szilárdan az Igazság és az ígéretek mellett, s akkor megláthatjuk Istennek erővel és hatalommal eljövő országát!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
