Áldásává lenni a teremtett világnak
Isten az emberben foglalta össze az egész teremtett világot. Ugyanolyan elemekből (atomokból és molekulákból) állunk, mint minden szervetlen és szerves, élő és élettelen anyag. Belső világunkban ott vannak azok az ösztönök, érzelmek, meghajtó erők, amik az állati világot is jellemzik. Ugyanakkor Isten belénk lehelte az „élet leheletét”, azaz lelkünk szellemi valóság, miként az angyaloké is. Ez az „összefoglalás” önmagában is óriási tisztesség és kegyelem az embernek!
Így aztán amikor azt olvassuk a Szentírásban – kérésként, felhívásként vagy próféciaként -, hogy az egész világ áldja az Urat, ezt mi ezt legalábbis szimbolikusan megvalósíthatjuk amikor imádjuk, dicsérjük és áldjuk Istent! Imádásunkkal „az egész világot” odavihetjük Isten elé. Bennünk és általunk az egész világ hálaéneke felzeng és összecseng, így bekapcsolódhatunk a teremtett világ eredeti, csodálatos harmóniájába, ami Őbenne mindenkor fennáll és megmarad.
Amikor Isten megalkotott minket, nagyszerű feladatot bízott ránk: „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2, 15) Hatalmat adott az embernek a Föld minden teremtménye felett, hogy jó pásztorként segítse, képességeivel és adományaival kibontakoztassa, még szebbé és gazdagabbá tegye a földi világot. Nem tagadhatjuk ezt a hatalmat és lehetőséget, hiszen mindmáig élünk ezzel – jó és rossz módon egyaránt.
Milyen csodálatos felismerésekre tud jutni az ember Isten teremtett világát kutatva! Egyetlen almafajból az almafélék csodálatos gazdagságát tudta kinemesíteni, alkalmazkodva az éghajlathoz, termőföldhöz. A kutyák egyetlen ősfajtájából az egyes feladatokhoz a mai kutyafélék óriási változatosságát tudta kitenyészteni. Képes volt kikutatni a betegségek okát és eredetét és megszüntetni azt, illetve gyógyszereket készíteni ellenük. Eszközöket készítve meghódította a vizeket, a levegőt és kilépett az űrbe is….
Sajnos, a másik lista is nagyon hosszú: háborúk az egyre tökéletesebb gyilkoló eszközökig és az atombombáig, amivel szinte az egész bolygó elpusztítható. Rettenetes természet-pusztítás önző célokat követve, csodálatos fajok kihalása és végül az élet rendjének felborítása amely globális környezeti katasztrófával fenyeget… Ezt teszi a megromlott emberi természet a sátán befolyása alatt.
Isten eredeti akarata azonban most is megvalósulhat. Amikor Mózes elmondja a törvényeket a népnek, felsorolja azokat az áldásokat, amelyekben részük lesz, a megtartják a parancsokat: „Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem. Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük.” (MTörv 7, 12-15)
Később újra megismétli: „Áldott leszel a városban és áldott a határban. Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész. Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled. Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. (…)
Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak. Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned.” (MTörv 28, 3-8, 11-12)
Mózes azonban azt sem titkolja, hogy ha elhagyják Isten tanácsait, akkor rájuk nehezedik az átok, a terméketlenség, a viszály, a háborúk… Végül így fejezi be: „Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok…” (MTörv 30, 19) Az „ég és föld” pedig tanúsítja, hogy mind az áldások, mind az átkok valóra válhatnak és valóra is válnak. Nem nehéz meglátni az összefüggést a bűnök elhatalmasodása és a Föld mostani állapota között sem. (A különféle betegségek olykor kifejezetten a bűnök/bűnösök bizonyos csoportjaiban tejednek elsősorban, más csapások kevésbé válogatósak: a terméketlenség, a válságok sorozata egész országokat nyom lefelé…)
Ha azonban visszatérünk Istenhez, akkor rajtunk keresztül az áldás eléri a többi teremtményt is. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8, 19-22)
Ezt nagyon konkrétan és egyszerűen kell értenünk. Tizenkét éven keresztül minden évben január 18-ára (Árpádházi Szent Margit ünnepére) Nemzeti Imanapot szerveztünk, amikor sokan imádkoztak itthon és határainkon túl is hazánkért és nemzetünkért. Most azt a levelet másolom be ide, amit egy nappal a 2007-es Nemzeti Imanap után írtam:
„Az ima lecsendesítette a vihart!
Az egész Európát megrázó vihar Magyarországra érve lecsendesült. Miközben Csehország, Lengyelország, Anglia vagy Németország (stb.) óriási károkat szenvedett és már több mint 30 halálos áldozat van (később kiderült, hogy összesen 47-en haltak meg) - nálunk nem ez történt, Miért? Mert a Nemzeti Imanapon imádkozó ezrek imái lehívták Isten kegyelmét életünkre!
A meteorológusok csütörtökre Magyarországra is nagy vihart jeleztek, orkánerejű széllel. Aztán pontosítottak - csütörtök délutánra érkezik a vihar. Aztán megint módosítottak: csütörtök éjjel, péntek hajnalban... Ők tévedtek volna? Nem!
Hiszen a vihar valóban jött és egész Európát beterítette - kivéve Magyarországot. Miért? Mert nálunk január 18-án, csütörtökön Nemzeti Imanap volt. Így az ország egész területén - és a Kárpát-medencében és a világon mindenfelé, ahol magyarok élnek - nagyon sok ember imádkozott, és kérte Isten kegyelmét hazánkra és nemzetünkre.
A kegyelem megérkezett, mégpedig kétszeres módon! Egyrészt úgy, hogy lecsillapodott a vihar. Másrészt pedig úgy, hogy nyilvánvalóvá vált ennek szimbolikus értelme is. Ha az emberek imádkoznak és kérik Isten segítségét, Ő azt megadja! Ahogy ez a vihar lecsendesedett és elmúlt - sőt, végre a régen várt eső is megérkezett a kiszáradt földekre -, ugyanígy csendesedik le minden vihar, ha imádkozunk: a politikai viharok, a társadalmi, gazdasági viharok, a természeti katasztrófák mind megelőzhetők és orvosolhatók! Istennek van megoldása minden problémára, csak el kell kérni Tőle!
Az imádság a keresztények lelki fegyvere, amely „alkalmas minden gonosz erősség lerontására” és „minden jóban való épülésre”!
Az imádság olyan fontos, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia, miután egész napját szolgálatban töltötte - gyógyított, szabadított és hirdette az üdvösség jó hírét -, utána még az éjszakát imádságban töltötte. Ha pedig Neki is ilyen szüksége volt az imára, milyen nagy szükségünk van nekünk erre!
Csodálatos megtapasztalni, hogy Isten valóban akarja ennek a kis országnak a megújulását, és kész arra, hogy gyógyító módon belépjen életünkbe. Csak kérnünk kell - azt sem Isten miatt, hanem miattunk, hogy kitárt kezünk és szívünk képes legyen befogadni az Ő kegyelmi ajándékait mindannyiunk javára.
Hálásak vagyunk és köszönjük mindenkinek, aki részt vett a Nemzeti Imanapon és imájával, buzgóságával elősegítette ennek a nyilvánvaló kegyelemnek a megjelenését. Isten áldjon mindnyájatokat!”
Isten velünk együtt és rajtunk keresztül (is) helyre akarja állítani és meg akarja újítani az egész teremtett világot. Újra áldása alá akarja vonni, hogy megszabadítsa minden rontástól, átoktól, rendezetlen működéstől. El tudjuk ezt hinni? El tudjuk ezt képzelni?
Igen, én hiszem, hogy ha már csak együtt sétálunk Istennel – miként az első emberpár együtt sétált Vele az Édenben -, egy erdőben, réten, vagy akár egy városban, azzal Isten áldását viszünk arra a helyre. Hiszem, hogy amikor például a rákos betegekért való zarándoklat-kilencedeket tartottuk és imádkoztunk a buszon, Isten kegyelme kiáradt azokra a helységekre is, amiken keresztül mentünk. Lehetetlen? „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9, 23) Milyen jó, hogy sokan szerveznek zarándoklatokat, sőt ma már vannak olyan utak, amelyek átszelik hazánkat és összekötik a Kárpát-medence szélső pontjait is!
Forduljunk most hittel és bizalommal Istenhez:
Mennyei Atyánk!
Te vagy az ég és a föld alkotója, s a Te jóvoltodból áll fenn mindmáig a Világmindenség. Te vagy a természeti Ura, parancsolsz a természeti erőknek és azok engedelmeskednek Neked.
Látod, milyen nagy bajba került országunk és az egész Kárpát-medence, de Földünk és bolygónk is. A mi bűneink következménye ez, elismerjük. Ezért bűnbánó szívvel járulunk Eléd, irgalmadért és áldásodért könyörögve.
Kérünk Téged Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, hogy óvj meg minket a természeti csapásoktól, a viharoktól, az árvíztől és aszálytól! Kérünk, leheld ki ránk Szentlelkedet, hogy Veled és egymással kiengesztelődve, tetszésed szerint való életet élhessünk, a Te dicsőségedre és az emberek javára! Hadd orvosoljuk életünkkel azt, amit elődeink és mi elrontottunk. Ihlető kegyelmeddel és megtartó erőddel jöjj segítségünkre, és óvó kezed vigyázzon ránk mindenkor! Benned bízunk Istenünk, mert te mindenható vagy, és szeretsz minket. Köszönjük segítségedet! Ámen.
Mindenkor segítő Szűzanya, könyörögj érettünk! Magyar szentek, könyörögjetek érettünk! Isten angyalai és szentjei, könyörögjetek érettünk! Ámen.
Részlet a hamarosan megjelenő „Magyar jelenség – hazánk a hit, remény és szeretet fényében című könyvből”
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
