Lehet-e Dobó István a példaképünk?
És ha igen, akkor az Egri Csillagokban leírt hősre tekintsünk, vagy a valóságos történelmi személyre, aki egy időben az ország leggazdagabb emberei közé emelkedett, erdélyi vajda és báró volt, amellett fukar és erőszakos ember - hogy aztán viselt dolgai miatt mégis börtönbe jusson, ahonnan csak halála előtt nem sokkal szabadult? Hiszen az egri várat mégiscsak megvédte a töröktől… Kell-e most is hősi várvédelemre berendezkednünk, mert „jön a török”?
Szabad-e örülni?
Mária a Magnificat-ban megvallja Istennek, hogy szíve ujjong az örömtől - pedig a világ akkor is éppoly keserves volt, mint most. Akkor talán nekünk se kellene olyan búvalbélelt arccal járkálnunk, hiszen olyan sok okunk van az örömre! Néha az az érzésem, szinte babonásan rettegünk attól, hogy kimutassuk örömünket, mert akkor az eltűnik, a siker kudarcba fordul, az irigyek megtámadnak… Akkor most mutassuk meg, mennyi okunk van az örömre!
Szentlélek-sakk
Nem tudom, hogy rossz vagy jó tulajdonságom-e, hogy sokféle dolog érdekel és mindenfélét olvasok. (Majdnem mindenfélét – szakácskönyvet például nem, viszont a feleségem igen, családi munkabeosztás…) A napokban egy sakk-könyvet lapoztam át, nem mintha értenék hozzá, bár a lépéseket ismerem. És hát olyan vagyok, mint Móricka, akinek mindenről „az” jut eszébe – nekem erről is Isten, a legnagyobb sakkmester és az ő lépései. Íme néhány, példákkal:
Óvatos derűlátás – a keresztények ideje
Az 1990-es évek elején úgy tűnt, hogy a felelősséget magára vállaló jóléti állam, a minden kívánságot kielégítő fogyasztói társadalom és a minden szabadságot megengedő liberális demokrácia – azaz „a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége” - döntő győzelmet arat. Elérkezett hát „a történelem vége”, ennél szebbet és jobbat kitalálni se lehet... Akkor az egész világ ujjongott, mi pedig aggódhattunk, hogy vajon mi fog kisülni ebből a nagy kísértésből. Nos, a történelem folytatódott és nem a legbarátságosabb módon. Most, hogy az egész világ jajong, mi bizakodhatunk. Talán nem lehet többé elhazudni az igazságot, akkor pedig eljött a mi időnk, a keresztények ideje.
Két pogány közt
Mielőtt az összegyűlt keresztes hadakat Kapisztrán Szent János a muszlim hódítók ellen vezeti Nándorfehérvárnál, az egykorú feljegyzés szerint ezt mondja nekik: „Ó magyarok, szegény fiaim, hozzátok helyre a kereszténység hibáját, álljatok ellene ellenségeiteknek!” (Tagliacozzo, idézi Dümmerth Dezső „A két Hunyadi” című könyvében.) Nándorfehérvárt ma Belgrádnak hívják, és Pozsonyban sem a magyar országgyűlés ülésezik, de a mondat azért ma is megállja helyét…
Két magyar stigmatizált tanulságos története
A Stigmata című, nemrégiben megjelent könyvben a szerző (Michael Hesemann) 328 embert sorol fel (47 férfi, 281 nő), akik az elmúlt 800 évben Krisztus sebhelyeit viselték testükön. Közülük ketten biztosan magyarok: a boldoggá avatott Magyarországi Ilona veszprémi domonkos nővér, és Galgóczy Erzsébet. Mindketten a magyar történelem válságos pillanatában kapták a Krisztussal való együttszenvedés kegyelmét és mindketten előkészítői és megharcolói voltak Isten nagy kegyelme kiáradásának egyházunkra és hazánkra.
Természetes és természetfölötti
A természetfeletti a természetesre épül – valljuk igen helyesen -, és a természetesben nyilvánul meg. Testünkben gyógyulunk, még ha természetfeletti módon is. Szánkkal mondjuk ki szavainkat, még ha természetfeletti tartalmat közvetítenek is. Megkülönböztetés nélkül azonban könnyen összekeverhetjük a kettőt, vagy ami még súlyosabb, azt, hogy a természetfölötti ihletés honnan ered: Istentől, vagy a gonosz lélektől?
Szivárvány
Múlt héten három napig Badacsonytomajon nyaraltunk a feleségemmel. Kint ültünk a víz szélén, ragyogó napsütésben, amikor megjelent az égen egy nagy szivárvány, és a túlsó parton lévő két dombig - egészen pontosan a két szorosan egymás mellett lévő domb közé – ért. Megnéztük a térképen, és az egyik dombot Sipos-hegynek hívják… A szivárvány Isten békéje és szövetsége jele – naná, hogy rögtön magamra vettem!
Papírforma és a valóság – oda-vissza
Papírforma szerint a magyar foci-válogatottnak az EB-n a csoportja utolsó helyén kellene állnia. Valójában az első helyen áll… Papírforma szerint városunk fele katolikus keresztény. Valójában… ajaj! Papírforma szerint a gyógyító összejöveteleinken minden betegnek meg kellene gyógyulnia, hiszen Jézus Krisztus ott van és Ő földi életében mindenkit meggyógyított. Valójában – bár vannak gyógyulások – nem gyógyul meg mindenki. Hogy is van ez?
Brexit és mi – nagyszerű stratégia, vagy politikai blöff?
Szent István király politikai zsenialitása abból is kitűnik, hogy úgy sikerült a Magyar Királyságot Európa közepén lehorgonyoznia, hogy közben sem a Német-Római Császárság, sem Bizánc hűbéres alattvalóivá nem kellett válnunk. Lehetett volna ez másképp is: néhány évszázaddal később három részes függőségbe szakadtunk, és jött Trianon is... Nagy Britannia szintén Európa részeként, de mégis különálló szigetországként épített világbirodalmat annak idején. Most pedig az a kérdés, hogy a Brexit egy régi/új társadalmi vízió, vagy pedig egy meggondolatlan politikai blöff következménye-e – és mit jelent ez a mi számunkra?
Az Édentől keletre
Ezek persze mi vagyunk, az épp aktuális Édentől mindig, mindig keletre. Már szegény Ádám is, kiűzetve az Édenből, attól keletre telepedett le. Káin a gyilkossága után szintén az Édentől keletre, Nód földjén telepedett le, ami beszélő név, jelentése: esendőség. A mi vágyva vágyott, aktuális „édenünk” – amitől oly távol, oly keletre érezzük magunkat – a Nyugat -, szintén az esendőség földjén található... Az Esendőség földjén élünk, magunktól is elhagyatva – nem csoda, ha tele vagyunk pesszimizmussal, beletörődéssel…
