Önvizsgálat a katolikus karizmatikus megújulás 50. évfordulóján
Valamikor réges-régen azt vallottuk, azért mondunk a „mozgalom” szó helyett a „megújulás”-t, mert nem akarunk elkülönült mozgalommá válni. A katolikus karizmatikus megújulás akkor ér célt, ha „belehal” az egyházba (mint kovász), mert az egész egyház karizmatikussá válik. Nem így történt. Miért nem, és mennyiben jó és/vagy rossz ez nekünk, erről szól ez az írás.
Kihaló katolikusok?
A győri egyházmegye püspöke imaszövetség indítását jelentette be, óvatos szavakkal jelezve, hogy lassan kihal egyházmegyéje. Néhány évvel ezelőtt a székesfehérvári egyházmegye püspöke indított hasonló imaszövetséget, hasonló okokból. Igaz, hogy egyházunk elnéptelenedése nem független hazánk népességének elöregedésétől (most vonul nyugdíjba az a nemzedék, amelyik már nem szülte meg azokat a gyerekeket, akik kitermelhetnék nyugdíjukat), de annál sokkal nagyobb ütemű. Megállítható-e ez a folyamat, és ha igen, milyen eszközökkel?
Van jövő…
A ’80-as évek közepén, főiskolásként, az akkori alternatív zenékbe szerelmesedve és ilyeneket barkácsolva írtam az egyik számunkban:
Nincs jövő, ez van, nincs jövő,
életünk csak egy utcakő.
Eltaposnak, vagy felemelnek,
egy kirakatban elhelyeznek.
Nincs jövő, ez van, nincs jövő,
az Idő fegyvert fog rád és lelő.
A gonosz lelkek természetéről
Minden kultúra ismeri azt a rosszindulatú szellemi világot, amelyik minden erejével az emberek tönkretételén fáradozik. A Biblia világa e démoni sereg vezetőjét nevezi sátánnak, vádolónak, szétszórónak, viszályt keltőnek, embergyilkosnak kezdettől fogva. Ismerjük őt, hiszen itt motoszkál a szívünk körül, hogy elcsábítson, megrontson és halálba taszítson.
Egy megújulás kezdete Magyarországon
A XIX. században Magyarországon is erős volt a félelem attól, hogy – Herder “jóslata” alapján – a magyar, mint kis nép, eltűnik a “népek süllyesztőjében”. Nem így történt, sőt, a nemzeti kultúra és gazdaság előre nem látható nagy megújulása következett be. Pedig minden fontos szempont “ellenünk szólt”! A nemzet vezetői általában Magyarországon kívül éltek, anyanyelvüket nem, vagy alig beszélték. (Széchenyi István is csak felnőttkorában tanult meg magyarul.) A kultúra és politika nyelve a német és a francia volt, a honi közigazgatásban és törvénykezésben pedig a latin. (E nyelven tárgyaltak a pozsonyi országgyűlésben is.) Az erős feudális kasztrendszer szinte lehetetlenné tett mindenfajta modernizálást. A Habsburg-ház a “rebellis magyarok” mielőbbi gazdasági, politikai és kulturális beolvadását szorgalmazta a birodalom kereteibe. A megyei közigazgatás kuruckodó magyarjai pedig sérelmeik felhánytorgatásán túl nem sokat tettek, ami hazájuk felemelkedését szolgálta volna – hiszen a hűbéri viszonyok fenntartásában közösek voltak érdekeik.
Az első muzulmán hullám tanulságai
Hogyan történhetett meg egykor, hogy a Mohamed vallását követők olyan rövid idő alatt képesek voltak elsöpörni Keleten a virágzó keresztény civilizációkat? „Akik nem tanulnak a történelemből, arra kényszerülnek, hogy újra megéljék azokat.” Érdemes elgondolkodnunk most, az új muzulmán invázió napjaiban erről, nehogy mi is ugyanazokat a hibákat kövessük el, mint elődeink.
Magyarország megmenekül
Szép tudományág a jövőkutatóké, és sok haszna van akkor is, ha előrejelzéseik pontatlanok. Aztán a bibliai próféciákra is érdemes figyelni, bár könnyen a jelek görcsös figyelésének és magyarázgatásának csapdájába kerülhetünk. Vigyáznunk kell, nehogy úgy járjunk, mint Péter apostol, aki addig faggatta Jézust János jövője miatt, míg az Úr visszaszólt neki: „mi közöd hozzá” (Jn 21, 22)!
Betlehem botránya
Néhány napja volt hír, hogy egy magyar származású milliárdos egy nagy talicska dollárt ajánlott fel egy pályázat keretében annak, aki részletesen kidolgozza a Világkormány tervét. Nem új dolog ez, már Kant is egy Világkormánytól várta volna örök béke elérését, ilyen céllal jött létre az I. Világháború után a Népszövetség, majd a II. Világháború után az ENSZ. Azonban ha ez lenne a megoldás, akkor Jézus Krisztus nem a keresztfán végezte volna, hanem királyi palotában és nem Betlehemben született volna, névtelen senkiként.
Ferenc pápa és a megbotránkozók
Írhattam volna Jézus nevét is a címbe, vagy valamelyik szentünkét, akik szintén megbotránkoztatták környezetüket, de legyünk szerények, hiszen Ferenc pápa nincs szentté avatva, s talán sohasem lesz. Vannak, akik szerint maga az elképzelés is abszurd, hiszen a jelenlegi pápa (ha ugyan az még egyáltalán, hiszen ezt is kétségbe vonják) az egyház legnagyobb lerombolója. Mi történik itt?
Szegény Zakariás…
Pedig milyen jó választásnak tűnt! Pap volt, érett, megbecsült ember. „Igaz ember volt és feddhetetlenül élt feleségével Erzsébettel együtt” – ha rólunk csak a szomszédunk így nyilatkozna! Zakariást pedig a Szentírásban dicsérik így… Minden törvényt betartott és mégis elbukott, mert nem tudott hinni. Örülhetett volna, előre hirdethette volna Isten nagy kegyelmét – ehelyett megnémult. Nincs ezzel egyedül, néha mintha a fél egyház némasági fogadalmat tenne…
Isten várakozik
Az első keresztény közösségek esengve kérték: Marana Tha! Jöjj el Urunk! – ugyanis látták, hogy a világ rettenetes problémáira csak Isten, csak Jézus Krisztus eljövetele hozhat végleges, biztos és tökéletesen jó megoldást. Isten azonban várakozik, kétezer éve várakozik – miért?
