Szegény Zakariás…
Pedig milyen jó választásnak tűnt! Pap volt, érett, megbecsült ember. „Igaz ember volt és feddhetetlenül élt feleségével Erzsébettel együtt” – ha rólunk csak a szomszédunk így nyilatkozna! Zakariást pedig a Szentírásban dicsérik így… Minden törvényt betartott és mégis elbukott, mert nem tudott hinni. Örülhetett volna, előre hirdethette volna Isten nagy kegyelmét – ehelyett megnémult. Nincs ezzel egyedül, néha mintha a fél egyház némasági fogadalmat tenne…
Ferenc pápa és a megbotránkozók
Írhattam volna Jézus nevét is a címbe, vagy valamelyik szentünkét, akik szintén megbotránkoztatták környezetüket, de legyünk szerények, hiszen Ferenc pápa nincs szentté avatva, s talán sohasem lesz. Vannak, akik szerint maga az elképzelés is abszurd, hiszen a jelenlegi pápa (ha ugyan az még egyáltalán, hiszen ezt is kétségbe vonják) az egyház legnagyobb lerombolója. Mi történik itt?
Isten várakozik
Az első keresztény közösségek esengve kérték: Marana Tha! Jöjj el Urunk! – ugyanis látták, hogy a világ rettenetes problémáira csak Isten, csak Jézus Krisztus eljövetele hozhat végleges, biztos és tökéletesen jó megoldást. Isten azonban várakozik, kétezer éve várakozik – miért?
Szabadítsd fel a képzeleted!
Minden, ami az anyagi világban van, azt előtte valakinek el kellett képzelnie. Mielőtt Isten megteremtette volna a világot, mielőtt az első „legyen”-t kimondta volna, előtte elgondolta, elképzelte – és hogy Istennek milyen színes fantáziája van, arra bizonyíték ökoszisztémánk fantasztikus gazdagsága. Amit az emberek megalkotnak – a széktől a számítógépig – szintén előtte elképzelik, kigondolják. A képzelet bátorságára pedig Jézus Krisztus a legjobb példa.
Adventi várólista Istennek
Én csak egy gátlásos magamutogató vagyok, de ha már Jézus arra biztat minket, hogy kérjünk, mert kapunk, keressünk, mert találunk és zörgessünk, mert ajtót nyitnak nekünk, akkor előhoznám az én várólistámat, szerényen, csak arra hivatkozva, amit Jézus Krisztus egyébként is megígért nekünk: „Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Mk 16, 17-18)
Személyes vallomás a megtérésről
"Ha én lennék Isten, egy olyan embert mint én voltam – és Ő tudja, mennyi rossz lakozik még mindig bennem -, biztos nem térítettem volna magamhoz!
A legjobb befektetés a jövőbe
Nemrégiben olvastam egy kis magyar cégről, amelyik kifejlesztette a világ első elektromos repülőjét. Évekig tették bele a pénzüket, idejüket, tehetségüket, mire kész lett a prototípus, és még évek telnek el, mire gyártható lesz. Mennyi türelem, áldozatvállalás kellett, mire idáig is eljutottak! Éreztem is némi büszkeséget – lám, mi magyarok! -, és kívánom nekik a legjobbakat… de azért mégsem ez a legjobb befektetés a jövőbe.
Mustármag és kovász – egy lelki központ épülése
Az egyik nagy példaképemmel kezdeném. Don Bosco nem csak a fiatal fiúk apostola volt, hanem emellett író – több, mint harminc művet írt -, hitvédő evangelizátor, népszerű prédikátor és gyógyító (két dokumentált halott-feltámasztással) és többszörös templomépítő is. Fáradtan és betegen is elvállalta, hogy a pápa kérésére felépíti a Jézus Szíve templomot Rómában – és Isten kegyelméből ezt is sikerült befejeznie. Hasonlóképp – bár más léptékben -, az Úr két évtizedes munkája érik be most nálunk is.
Keresztény paradoxonok
Ha ezeket az elfogadhatatlan dolgokat nem tudjuk elfogadni, nem lehetünk keresztények. Nem mintha nem próbálnánk őket megmagyarázni, teológiánk csodálatos gondolati felépítményeket hozott létre – de azért mindig megmarad a hit gesztusa és a leborulás az „elfogadom, mert lehetetlen” igazsága előtt.
Leleményes emberek
A nagy ókori eposzban nem „a leleményes Odüsszeusz” volt a vezér – hanem Agamemnon -, nem ő volt a legnagyobb harcos – hanem Achilleusz – de ő volt az a problémamegoldó ember, aki győzelemhez segítette a csapatokat a trójai háborúban. Nekünk is leleményes emberekre van szükségünk. Nem trükközőkre, kiskapukat keresőkre, nem is szorongó sóhajtozókra, világvég-rémítgetőkre, hanem valódi, ihletett, kreatív probléma-megoldókra.
Nagyon személyes írás
Vagyis inkább pontosítanék, hiszen a missziónk is személyes ügyem és nagyon fontos számomra. Tehát inkább: nagyon magánjellegű. Ilyesmiről nem szoktam írni, főleg nem a honlapunkra, aminek nem az a célja, hogy magánügyeinket kiteregessük. Most mégis megteszem, amiatt a mérhetetlen sok segítség miatt, amit kaptunk, ami lenyűgöz, meghat és zavarba hoz, és amit sehogyan se tudok viszonozni.
