Talányos kérdések
Megy-e az Isten szabadságra? És ha igen, hová? Azt mondják, a Világegyetem végtelen, de nem határtalan. Egy folyamatosan táguló gömb formájában képzelhetjük el. De hová tágul a Mindenség, ha mögötte nincs semmi? És milyen távlatos tervei lehetnek Istennek, ha a Világegyetem még mindig tágul? És hogyan mondhatjuk, hogy közeledik Isten, ha egyszer mindig velünk van? És fekete színt látnak a vakok, akik semmit sem látnak?
Magyarország átvilágítása
Nem jó a világosság, mert megmutatja azt is, amit szeretnénk elrejteni. Ezért van, hogy még a lelkileg, szellemileg érzékeny emberek is inkább csapódnak mindenféle gurukhoz, tekergetik magukat különféle pózokba, fizetnek bármennyit varázsszerekért és szellemi élményekért – csak épp önvizsgálatot ne kelljen tartani, csak a bűneink ki ne derüljenek. Ha pedig egy embernek ilyen nehéz a megtérés ajándékát, az ingyen üdvösséget elfogadni, mennyivel inkább nehéz egy egész országnak! Nem csoda, ha recseg-ropog a világ, amikor Isten közeledik.
Amikor Isten érkezik
Mélységesen hisszük, hogy a világ feltornyosuló problémáit Isten bölcsessége és kegyelme nélkül megoldani lehetetlen. Azt is hisszük, Isten mindenkor munkálkodik értünk és hogy most nem csak az összeomlás, hanem a megújulás idejét is éljük. Hisszük, hogy a XXI. század Isten évszázada - ha azonban ez így van, akkor miért tűnik minden egyre rosszabbnak? A válasz könnyen megérthető, ha nem takarjuk el arcunkat az igazság elől.
Emeljétek fel a fejeteket!
Amikor Jézust megkérdezik a tanítványai, hogy mikor jön el végre az Ő királysága, akkor olyan válogatott szörnyűségeket mond jeleknek, amiktől bárki szíve összeszorulna: háborúk, földrengések, éhínség… Aztán mégis ezzel fejezi be: „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) Hogy is van ez? Most akkor féljünk vagy örüljünk? Vagy mindkettő? Esetleg egyik se? Két történelmi példa, nekünk:
Népvándorlás és Isten
Eljutottunk odáig, hogy a komoly véleményformálók is ki merik mondani: egy új népvándorlás korát éljük és ez ránk nézve súlyos következményekkel járhat. Beszélnek ennek okairól, méretéről, következményeiről, de egyvalamiről nem esik szó, pedig elődeink ezt tartották a legfontosabb szempontnak mind az okok kutatásánál, mind a következmények kezelésénél. Ez pedig Isten „szerepe” a népvándorlásban.
A szabadság-isten megszállása alatt
Hogy Isten szeretetétől elszakítva a szabadság-egyenlőség-testvériség világi szentháromsága hová vezet, azt már megmutatta a nagy francia forradalom vezetői által gyakorolt terror. Az árja testvériség-isten ránk szabadította a fasizmus rettenetét, a kommunista egyenlőség-isten diktatúrájára pedig mi is emlékezhetünk. Most pedig megmutatkozik előttünk a liberális ateista mennyország szabadság-istene is, teljes pompájában…
Cigányország
Egy régi cigánymissziós munkatársunk lelkes szervezője lett az Opre Roma - azaz Cigányok előre! – cigánypártnak, amelyiknek célja az etnikai alapú Cigányország (finomabban fogalmazva: területi és politikai autonómia) megteremtése. Ennél rosszabb hírt már régen kaptam!
Plakátháború helyett
Beszéljünk inkább a hazánkat sújtó háromszoros népvándorlásról és annak okairól. Zajlik ugyanis egy népvándorlás országunkon belül a falvakból a városokba – különösen is sújtva néhány keleti, északi kistérséget -, aztán egy ezzel párhuzamos népvándorlás hazánkból nyugat felé, és végül pedig hazánk felé is keletről és délről – egyik súlyosabb probléma, mint a másik!
Életközepi válság
Középkorú hazai rocksztár, tévészereplő és celeb nyilatkozta – a bulvármédia pedig örömmel tálalta -, hogy ő bár sokat köszönhet feleségének, nélküle nem lenne lakása, gyereke, de az már a múlt, mert most itt az új szerelem és neki ez kell… tipikus példája ez annak, hogyan adnak teljesen elhibázott választ az életközepi válságot megélő emberek erre a kihívásra. De mi ez a válság (midlife crisis) és hogyan adhatunk rá jó választ?
Az „Isten országa” identitásról
Mindannyiunknak van valamilyen személyes identitása, önazonossága. kötődünk a családunkhoz, csoportjainkhoz, különböző közösségekhez és csoportokhoz. Néhány népnek nemzetségi, törzsi, másoknak – mint nekünk is -, nemzeti identitásunk, önazonosságunk is fontos. (Magyarok vagyunk – mondjuk magától értetődően.) Ez mind helyes és jó dolog. Jézus Krisztus azonban felajánl egy másik, ezektől különböző identitást: Isten országáét.
Végvár
Az ír népszavazással egy újabb bástya omlott össze – ismerjük ezt mi, volt már ilyen a mi történelmünkben is bőven. A nagy keleti népvándorlás idején, a tatár horda beözönlésekor -, csatát álltunk, buktunk, de utána újra felálltunk. Aztán jöttek a törökök és küzdöttünk, ahogy tudtunk. Olykor pénz nélkül, utánpótlás nélkül, de mégis kitartva, vezetőinktől elhagyatva… és aztán a Habsburgok, a németek, a szovjetek… és passzív rezisztencia, és legvidámabb barakk… és ezt mind túléltük. És most itt az új keleti népvándorlás, délről a muszlim hódítók, nyugatról az újpogányság – ismerős helyzet, évszázadok óta ismerős!
