Két magyar stigmatizált tanulságos története
A Stigmata című, nemrégiben megjelent könyvben a szerző (Michael Hesemann) 328 embert sorol fel (47 férfi, 281 nő), akik az elmúlt 800 évben Krisztus sebhelyeit viselték testükön. Közülük ketten biztosan magyarok: a boldoggá avatott Magyarországi Ilona veszprémi domonkos nővér, és Galgóczy Erzsébet. Mindketten a magyar történelem válságos pillanatában kapták a Krisztussal való együttszenvedés kegyelmét és mindketten előkészítői és megharcolói voltak Isten nagy kegyelme kiáradásának egyházunkra és hazánkra.
Természetes és természetfölötti
A természetfeletti a természetesre épül – valljuk igen helyesen -, és a természetesben nyilvánul meg. Testünkben gyógyulunk, még ha természetfeletti módon is. Szánkkal mondjuk ki szavainkat, még ha természetfeletti tartalmat közvetítenek is. Megkülönböztetés nélkül azonban könnyen összekeverhetjük a kettőt, vagy ami még súlyosabb, azt, hogy a természetfölötti ihletés honnan ered: Istentől, vagy a gonosz lélektől?
Szivárvány
Múlt héten három napig Badacsonytomajon nyaraltunk a feleségemmel. Kint ültünk a víz szélén, ragyogó napsütésben, amikor megjelent az égen egy nagy szivárvány, és a túlsó parton lévő két dombig - egészen pontosan a két szorosan egymás mellett lévő domb közé – ért. Megnéztük a térképen, és az egyik dombot Sipos-hegynek hívják… A szivárvány Isten békéje és szövetsége jele – naná, hogy rögtön magamra vettem!
Brexit és mi – nagyszerű stratégia, vagy politikai blöff?
Szent István király politikai zsenialitása abból is kitűnik, hogy úgy sikerült a Magyar Királyságot Európa közepén lehorgonyoznia, hogy közben sem a Német-Római Császárság, sem Bizánc hűbéres alattvalóivá nem kellett válnunk. Lehetett volna ez másképp is: néhány évszázaddal később három részes függőségbe szakadtunk, és jött Trianon is... Nagy Britannia szintén Európa részeként, de mégis különálló szigetországként épített világbirodalmat annak idején. Most pedig az a kérdés, hogy a Brexit egy régi/új társadalmi vízió, vagy pedig egy meggondolatlan politikai blöff következménye-e – és mit jelent ez a mi számunkra?
Papírforma és a valóság – oda-vissza
Papírforma szerint a magyar foci-válogatottnak az EB-n a csoportja utolsó helyén kellene állnia. Valójában az első helyen áll… Papírforma szerint városunk fele katolikus keresztény. Valójában… ajaj! Papírforma szerint a gyógyító összejöveteleinken minden betegnek meg kellene gyógyulnia, hiszen Jézus Krisztus ott van és Ő földi életében mindenkit meggyógyított. Valójában – bár vannak gyógyulások – nem gyógyul meg mindenki. Hogy is van ez?
Az Édentől keletre
Ezek persze mi vagyunk, az épp aktuális Édentől mindig, mindig keletre. Már szegény Ádám is, kiűzetve az Édenből, attól keletre telepedett le. Káin a gyilkossága után szintén az Édentől keletre, Nód földjén telepedett le, ami beszélő név, jelentése: esendőség. A mi vágyva vágyott, aktuális „édenünk” – amitől oly távol, oly keletre érezzük magunkat – a Nyugat -, szintén az esendőség földjén található... Az Esendőség földjén élünk, magunktól is elhagyatva – nem csoda, ha tele vagyunk pesszimizmussal, beletörődéssel…
A Szentlélek temploma – a hét ajándék
„Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” (1Kor 3, 16) Nem, sokszor nem tudjuk. Vagy tudjuk, de nem hisszük. Vagy hisszük, de nem tudjuk megélni, cselekedeteinkben realizálni, hogy be vagyunk oltva az örök élet krisztusi fájába és Istennel sétálhatunk együtt, mint egykor az első emberpár az Édenben.
Örök tüzek és az új Bárka
Amikor a bűn és a gonoszság elhatalmasodott a Földön, Isten vízözönt bocsátott rá – Noé és családja azonban kegyelmet talált Nála és megmenekült a bárka segítségével. Isten szövetséget kötött Noéval és megígérte, hogy nem lesz többé özönvíz. Aztán megújította a Szövetséget Ábrahámmal, Mózessel, végül pedig örök szövetséget kínált minden embernek Jézus Krisztus által. Azóta tudjuk, hogy az Ítélet tűz által érkezik. Nem mindegy azonban, hogy ez a Szentlélek tüze vagy a pokol tüze az életünkben! Azon is elgondolkodhatunk, hogy ha az ítélet tűz, akkor mi milyen Bárka által megmenekülhetünk meg…
A Szentlélek működésének akadályairól
Egyik templomban az összejövetel után azt mondta a plébános atya, hogy azért az túlzás, hogy a résztvevők kitárt karral énekelnek és imádkoznak. Miközben pedig minden pap minden szentmisében kitárt karral imádkozik az oltárnál… Ez a kis történet is mutatja, időnként mennyire nem értjük saját magunkat, mennyire a szokásaink rabjai vagyunk és mennyi szorongás, félelem, ítélkezés és hitetlenség gyűlhet össze bennünk – ami pedig komoly akadálya lehet a Szentlélek működésének bennünk és közöttünk.
Éhezni és szomjazni a Szentlélekre
Mielőtt a saját történetemet leírnám, az Apostolok Cselekedeteiből idézném fel azt a részt, amikor Pál apostol Efezusban tizenkét tanítványra talált. Megkérdezte tőlük: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek? Azok azonban azt felelték neki: Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” (ApCsel 19, 2) Ezek a férfiak Keresztelő János buzgó, erényes életet élő követői voltak, – de a Szentlélekről még nem hallottak. Nem így vannak ma is sokan az Egyházban? Nagyon kedvesek, rendesek, tiszták, munkálkodik is bennük Isten – a Szentlélek azonban az „ismeretlen Isten” marad számukra. Nem kell azonban ennek így lennie!
„Orvos, gyógyítsd magadat…”
Nagyon örülök minden keresztény gyógyító összejövetelnek, akár mi szervezzük, akár mások, mert az emberek olyan leromlott testi-lelki állapotban vannak, hogy minden kegyelem csak jól jöhet! Ezért örömmel mentem a Cor et Lumen Közösség által szervezett gyógyító összejövetelre is. Az alkalom végén azonban, a templomból kifelé jövet történt valami, ami erősen elgondolkodtatott:
