Mit mondana Jézus?
Tápiószentmártonban jártam, a tápiós nagytáborban. (Nagyon szép hely, fantasztikusan helyrehozták az ottani keresztény közösségek, engem is nagyon kedvesen fogadtak. Előadás, imaóra, szentmise – egy jó délutáni program… :-) ) A magyar nemzet hivatásáról, megújulásáról beszéltem, s utána egy hallgató megkérdezte: ha most megjelenne Jézus Krisztus közöttünk, magyarok között, mit mondana nekünk?
Gondolkodás nélkül rávágtam – hiszen Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, most is csak ugyanazt mondaná, mint egykor -, szóval szerintem legelőször azt mondaná: térjetek meg, mert elközelgett Isten országa! Aztán talán azzal folytatná, mintegy kifejtve az előzőeket: tartsatok bűnbánatot, és engesztelődjetek ki szívből Istennel és egymással!
Aztán azt sem túlságosan nehéz kitalálni, hogy mit tenne Ő most is: gyógyítaná a betegeket, megszabadítaná a megszállottakat, szóba állna mindenkivel, így aztán valószínűleg egyre nagyobb bajba keverné magát, egészen addig, míg..?
Ez a kérdés azonban nem csak azért érdekes, mert így találgathatunk, hogy ugyan mi lenne a sorsa közöttünk a Megváltónak: Követnék-e tömegek? Meghívnák e tévéműsorokba, beszélgető műsorokba, kikérnék-e a véleményét? Mikor válna kellemetlenné a jelenléte a baloldalnak? A jobboldalnak? A gazdagoknak és a szegényeknek? Mikor és hogyan válna egyre kínosabbá a jelenléte nekünk, keresztényeknek?
Mert azt lássuk be, hogy Jézus Krisztus ma is nagyon kellemetlen igazságokat tudna a szemünkbe mondani, pedig mi csak akkor szeretjük a kellemetlen igazságokat, ha mi mondhatjuk azokat mások szemébe. Lenne-e három éve közöttünk?
Mit mondana, mit tenne Jézus? Amerikából indult egy mozgalom – nem tudom, van-e még, fellendült vagy elsorvadt -, amelynek tagjai nagyon gyakorlatias választ akartak adni a kérdésre. Egy könyv inspirációjára igyekeztek életükben, minden döntési helyzetben feltenni maguknak a kérdést: Mit tenne Jézus? (Emlékeztetőül egy karkötőt is hordtak, rajta a kérdés angol szavainak kezdőbetűivel: WTDJ - remélem jól emlékszem, hazánkban is látni lehetett ilyet egy időben…)
Mit mondana, mit tenne Jézus? Ennek a kérdésnek akkor van igazán értelme, ha azért akarom tudni, hogy én is ugyanazt akarjam mondani, tenni. Ha ugyanis azt már tudom, hogy mit mondana és tenne – és Isten nem árul zsákbamacskát, a Szentírásban bőségesen kifejtve található, mit mond és tesz és szívesen ad tanácsot a többi emberen és az imádságon keresztül is -, akkor számomra már csak az lehet a kérdés: én mikor és hogyan tegyem ugyanezt?
A nagy szenteknek, akik teljesen el tudtak köteleződni Istennek és mindent az Ő nagyobb dicsőségére akartak tenni, egyszerű volt a válasz. Mikor? Mindig. Hogyan? Mindenhogyan, avagy, ahogy csak lehet. Mi azonban sajnos ennél bonyolultabb válaszokhoz vagyunk szokva, mert bennük a saját akaratunk (mégiscsak itt vagyunk magunknak) és Isten akarata, a régi ember és az új ember még állandó tusakodásban van. Ezért aztán sokszor megúszásra játszunk, kimagyarázásra félelemből, önszeretetből, lustaságból. Meg is látszik rajtunk…
Ahogy néztem az úszó világbajnokságot, elgondolkodtam azon, hogy ezek a sportolók napi 5-6 órákat edzenek, kíméletlenül, megállás nélkül, megfeszítve akaraterejüket, testüket-lelküket, azért a néhány rövid pillanatért, amikor a versenyen rajthoz állhatnak a győzelemért. Képzeljük el, mi lenne, ha mi ugyanilyen elszántsággal küzdenénk Isten országáért?!
Vagy inkább mégse, ne képzeljük el – az álmodozások kora lejárt -, hanem inkább kezdjük el! Tulajdonképp nekünk van a legjobb edzőnk (Isten), és a legjobb segítőink (szentek). Így aztán nem kétséges, hogy ha beleállunk a munkába, miénk a győzelem és a mennyei aranyérem.
Hogy ne csak szurkolók legyünk…
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
Hozzászólások
sz.f.m.
A keresztény tanítás szerint a társadalmi rend alapja az igazságosság és a szeretet. Isten azt várja el tőlünk, hogy igazságban éljünk és különböztessük meg az igazságot a hazugságtól, amihez a lelkek megkülönbözteté sének képessége szükséges. Úgy tűnik a keresztények ezt nem gyakorolják mert ez a képességük hiányzik. A hazugság elfogadása a gonosszal való azonosulást jelenti. Similis simili gaudet.
Ezért tart itt az ország.
Kedves név nélküli sz.f. f., köszönöm, jól vagyok, nincs gyógyulásra szükségem, akiknek gyógyulni kellene, az azok, akik egyenlőségjelet tesznek a bűnök és az erények közé, ami bűnpártolás ill. bűnszövetség.
De majd Isten elvégzi a kiválogatást ill. Ön majd tiszta tudattal különbséget tesz jó és rossz dolgok között és megítéli a cselekedeteket.
Felesleges kommentekre pazarolni az időt olyan emberekkel, akiknek nincs igazságérzetük. Az igazságot ki kell mondani. Igazság nélkül nincs szeretet. Isten gyűlöli a hazugságot, mert Ő maga az igazság.
Kérlek, hogy ezután is oszd meg a véleményed velünk - szerintem ez is egy jó beszélgetés és hasznára válik Veronikának is, és nekünk is. Az otthon maradt fiúról pedig írtam régebben egy novellát, és mivel szóba hoztad ezt a bibliai történetet, gyorsan vettem a bátorságot magamnak és feltettem ide a honlapra is az írást, hátha tetszik neked is...
Imával és szeretettel: Gyula
ISTEN GAZDAG ÁLDÁSÁT LELKI ÉS TESTI GYÓGYÍTÁSÁT KÍVÁNOM , A SEBZETT ÉS GYÓGYULATLAN ÉLETÉRE.
Jézus mondja: Kérlek benneteket, forduljatok vissza hozzám, forduljatok felém, és meg fogok bocsátani nektek! Tartsatok ki a szeretetben és eltöltelek áldásokkal. Legyetek igazságosak és jók egymáshoz! Szeressétek egymást! Váljatok világosságom gyermekeivé! Értsétek meg, hogy miért sújt ennyi katasztrófa benneteket! A gonoszság hozta rátok, ami lelketekben felhalmozódott. Térjetek vissza hozzám, és engedjétek, hogy Vérem megtisztítson benneteket.
http://www.tlig.org/hu/humsg/hum313.html
pax
sz.f.m.
Nagyon sok szenvedésen ment keresztül, megértem, hogy nehéz. Szinte kibírhatatlan lehetett. Nem tudjuk, mi lesz velünk a jövőben, ha körülnézünk a világban, mindenütt csak a baj, szenvedés, gonoszság látszik. Tökéletlenek az emberek, tökéletlen a politika. Kicsik vagyunk, keveset tehetünk, de legalább az emberi kapcsolatokon próbáljunk változtatni. Ha Gyula cikkeit olvassa, az látszik, hogy ő is nagyon aggódik, tisztában van a realitással, s mégis megpróbálja a lehetetlent, a szeretetföldjét megvalósítani. Igazából nagy dolgokat nem tehet, csak Istenre hagyatkozik, s teszi, amit tud. Próbálja a szeretet tüzét felszítani az emberekben, mert csak ettől változhat meg a világ. Ő magában semmi, de Isten segítségével minden lehetséges. Jó ha vannak a világban ilyen világító fáklyáink, világítótornyai nk,( ahogy a cikkében olvastam, bár ő ezt szerintem inkább Istenre vonatkoztatja) akik mutatják az utat. Mert ha azt hisszük, hogy a világ elmerül a gyűlöletben, elcsüggedünk, s mi sem tudunk többé jók lenni, s letévedünk a helyes útról. Én nagyon szomorú vagyok, amikor emberek itt egymásnak esnek. Politika miatt főleg soha nem szabad összeveszni. Olyan emberek vitatkoznak, akik egyébként semmit nem tudnak egymásról, nem ismerik a másik hátterét. teljes gondolkodásmódj át. Lehet, ha a való életben találkoznának, egész jól kijönnének egymással. Maradjon ez a szeretetföldje! Legalább ennyi legyen! Én többé nem írok hozzászólásokat . Nem akarok megbántani senkit, s félek, hogy akaratlanul is azt teszem, ha beleavatkozom ezekbe a vitákba. De a Gyula cikkeit ezután is olvasni fogom, mert szeretném látni azt a szeretetföldjét , amiről ír, s ha nem valósul meg, legalább a körvonalait az egyes emberekben, a reményt, hogy túléljek.
Még egy gondolat: a tékozló fiú esete jutott eszembe. Amikor az Atya visszafogadta őt, vajon milyen lehetett utána a család? A nagyobb fiú megbocsátott-e valaha az öccsének? Sikerült-e a szeretetet megőrizni a családban? Nehéz dolga lehet az Atyának. Nemcsak a bűneinket kell megbocsátania, még arra is figyelnie kell, hogy kijöjjünk egymással a mennyországban. Kiket engednénk be, ha rajtunk múlik? S kit enged be az Atya? Nekem, ha neheztelek valakire, mindig az jut eszembe, ha mindketten oda kerülnénk, akkor mit csinálnánk? Kerülgetnénk egymást? Azt hiszem, az Atya addig nem engedhet oda be bennünket, amíg nem tanuljuk meg szeretni egymást.Meg kell tanulnunk megbocsátani. Mindegy kinek van igaza. Szeretnünk kell egymást a nézetkülönbsége k dacára is, mert egy csapat vagyunk, Isten munkásai. Elnézést, ha a gondolataimmal bárkit is megbántottam volna. Többé nem teszem. Isten áldjon meg benneteket!
Ön szerencsés ember, ha nincsenek rossz tapasztalatai vagy pedig egy burokban él, amelyben sem nem lát sem nem hall és nem történik Önnel semmi.
MA hallgattam az egyik tanúságtételt Medugorjéból, egy albán bíborosét. 28 évet ült börtönben, nagyon sokat szenvedett, most 89 éves. Látni is csoda volt mert teljes bíborosi öltözetben jelent meg. Nem volt a beszédében egyetlen hang sem, amivel vádolta volna üldözőit.
Ő tényleg megismerte a keresztet saját életében.
Talán a Mária rádió archivumából hallgassa vissza. De még valamit szeretnék írni, mégpedig azt, ahogy egy régi magyar filmben Kabos Gyula imádkozott: "És add meg nekem édes Istenem, hogy az a rettenetes gyűlölet kipusztuljon belőlem." Hogy minden baj ellenére béke tudjon lenni a szívében, ez megkerülhetetlen.
pax
sz.f.m.
Gyula
Ön nem tartja tiszteletbe a realitást, a gonoszságot is elfogadja, másik ember szenvedése Önnek semmit nem számít, azaz érzéketlen. Kíváncsi lennék, ha elvennék Öntől a
házát, megfosztanák jogtalanul mindenétől, amit soha nem kapna vissza a rendszertől, bármennyire is kéri a törvények alapján, milyen véleményen lenne. Akkor is éljenezne? Önnek a tények semmit nem jelentenek. Önnek kár írni bármit is, kár időt szakítani rá.
Kedves László! Egyfolytában harcolok a jogért, igazságért, de a diktatúrát kiszolgálása és a korrupció erősebb. Sőt 8 évig missziós imaközösséget is vezettem, de a más népbeli mentalitás a manipuláció, a taposás ott is erősebbnek bizonyult. Itt még egyházon belül is jobban érvényesül az erőszak mint a tisztesség.
A hazugság ösztönösen a hazugsághoz vonzódik. Szívesen elmesélném részletesen és konkrétan is.
Higgye el, nem véletlen, hogy kiürülnek a templomok és előbb utóbb az ország is. Írjon privátba és leírom.
Szomorú, hogy ez a véleménye szeretett Hazánkról és a benne élőkről. Ön mit tett azért a gyalázkodáson kívül, hogy Magyarország a Szeretet földje legyen?
Kopogtatok és várok, azt remélve, hogy meghallanak. /…/
Mindenkit szeretek, beleértve a bűnösöket és azokat is, akik engem üldöznek. /…/ mindenkihez közeledem, tekintet nélkül arra, hogy mi a foglalkozásuk, és mennyi tudást szereztek életük folyamán. Hatalmammal feltámaszthatom a halottat. /…/
Semmi olyat nem kérek gyermekeimtől, amivel még nem rendelkeznek. Ha csak hibájuk és bűnük van, adják nekem, és megtisztítom őket. Leveszem terhüket és megbocsátok nekik. Nem hibáztatni, csak szeretni akarom őket. Mindenkit szeretek, aki, miután elesett, hozzám jön, és bocsánatot kér. Még jobban szeretem őket. Akkor sem utasítom őket vissza, ha akár milliószor vétkeznek. Ott leszek, hogy megbocsássak nekik, és lemossam Véremmel bűneiket. Sohasem fáradok bele a megbocsátásba, mert én vagyok a szeretet és az irgalmasság Istene. Telve vagyok részvéttel a gyengék iránt. Szívem szent és végtelenül megbocsátó.
http://www.tlig.org/hu/humsg/hum23.html
pax
sz.f.m.
Milyen hivatása lenne egy olyan népnek, ahol nem működik a jogrendszer, sohasem működött. Ahol csak a rablás, tolvajlás, hazugság, demagógia megy? Ahol minden nemzedékben - a Horthy rendszerben, a Tanácsköztársas ág idején, a Rákosi rendszerben és hasonlóan 1989 után is -
megfosztották a parasztokat földjeiktől és soha nem adták azt vissza nekik, ugyanúgy a mostani "jogállamban" sem. Ahol csak hazudják és lábbal tiporják az emberi jogokat, az emberi méltóságot, az emberi életet, ahol minden megvehető: a jog, a méltóság, ahol büntetlenül lehet tönkretenni az ember életét, fizikailag és erkölcsileg egyaránt. Magyarország az ázsiai országok szintjén van, utolsó a nemzetek között. Nem vagyok rá büszke, hogy magyar vagyok. Magyarország sohasem lesz a szeretet földje, ez csak illúzió.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.