Nyerésre állunk!
Nemrég olvastam egy könyvet, amiben a főszereplő férfi egyik nehéz helyzetből a másikba kerül. Amikor azonban megkérdezik tőle, hogy érzi magát, mindig azt válaszolja: nyerésre állunk! Szeretnék most én is megosztani néhány apróságot, amiből kiderül, a nyerő csapathoz tartozunk és nyerésre állunk!
Múlt héten voltam az egyházközségünk egyik családos táborában (4 nyári tábor volt összesen, többszáz résztvevővel!), ahová lehívtak lelki napot tartani. Témának pedig ezt adták – minden felnőtt, gyerek kezén ott díszelgett a felirat, szalagon: „Visszatérés az első szeretethez”. Hát nem csodálatos?! Egy nyári tábor, ahol a házaspárok, szülők és gyerekek arról akarnak hallani, elmélkedni, beszélgetni, hogyan lehet még jobban szeretni Istent és egymást, hogyan lehet és kell nekünk visszatérni az „első szeretethez”! (Jel 2, 4: „De van egy panaszom ellened: az, hogy elhagytad az első szeretetedet.”) Ha ilyen emberekkel élünk együtt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a győztes csapathoz tartozunk!
Szintén mostanában történt, hogy hivatalosan is megnyílt az érdi tanoda, szegény és nehéz sorsú, tanulással küzdő (többségükben cigány) gyermekek segítésére. Nagyon hosszú út áll mögöttünk (elsősorban Tarnóczi Marika mögött, aki az egész cigány missziónk szíve és motorja), sok-sok örömmel és kudarccal. Közösségi teret már évek óta szerettünk volna ott találni, sokáig úgy tűnt, hogy sikertelenül. Nem kellettünk a plébániáknak se, vándoroltunk egyik családtól a másikig. Megéltük, hogy amikor fürödni mentünk a cigány családokkal, még a strandról is ki akartak minket tiltani… Amikor aztán úgy tűnt, hogy minden egyházi és világi kapu bezárul, egyszercsak jött egy nagylelkű támogató, jöttek a segítő testvérek, egy jószándékú és elkötelezett pap – és néhány hónap alatt összeállt minden: épület, pedagógiai program, anyagi és lelki eszközök, segítők és munkatársak. Kezdődik az iskola és ezek a gyerekek (és családjaik) már segítséget kaptak a tanuláshoz, évkezdethez – nyilván hosszú út áll még előttünk, de nem tagadhatjuk, nyerésre állunk!
Isten a legnagyobb szervező, erről szól a következő történet. Több, mint két évtizede foglalkozunk könyvkiadással (és általában médiával és kommunikációval), a missziónk részeként. Több fontos témát is sikerült behoznunk a köztudatba a sajtóapostolkodással. (Van olyan könyvünk, amit többször is újra kellett nyomtatnunk és van olyan is, amiből még mindig van a raktáron -, ez egy ilyen „szakma”…) A nyáron azon gondolkodtam, hogy egy olyan kéziratot kellene valahol találnunk, ami tele van biztatással, reménységgel. Nem sokkal később aztán az Győrben, a missziós alkalmunkon találkoztam Dömötör Emőkével, és kiderült, hogy ő már összegyűjtött száz ilyen történetet Isten gondviselő szeretetéről (egy részét kis füzetben ki is adta). Természetesen rögtön kértem, hogy adjuk ki az egészet, könyv formájában, mindannyiunk lelki épülésére – és úgy tűnik, a szeptember 23-i Szeretet Földje Találkozón már kapható is lesz a kiadvány! (Remélem nem csúszunk, mert Emőke épp most házasodott - ezúton is kívánunk neki sok boldogságot! – talán marad ránk is egy kis ideje…)
Írhatnék persze nagy dolgokról is. A rendszerváltás óta megélhettük a karizmatikus megújulás kibontakozását vagy épp azt, hogy a Szeretetláng mozgalom félillegalitásból hogyan vált elfogadott és bejegyzett lelkiséggé és olyan erejűvé, amely képes többezres Fesztivált szervezni Máriaremetén (most szombaton, augusztus 26-án 9 órától – mi is ott leszünk!).
Ha még nagyobbra nézek, akkor megemlíthetném Ferenc pápát, aki bátran szól és cselekszik a bűnök ellen és a szeretet érdekében, akár az Istenhez való megtérésről, a gazdasági visszaélésekről vagy épp a maffia elítéléséről van szó. (Azt mondani, hogy aki a maffiához tartozik, vagy azokat segíti, bűnben él és nem áldozhat, felér egy lelki atombombával Dél-Olaszországban. Nem csoda, hogy bátorsága és hűsége miatt egyre többen támadják Ferenc pápát - bennem még az is felmerült, hogy nem ő lesz-e az a pápa, akinek végül menekülnie kell Rómából, ahogy azt egy elfogadott magánkinyilatkoztatás jövendöli. Értsük helyesen: ez azt jelentené, hogy a gonosz lélek már semmilyen más úton nem tudja megakadályozni Isten emberének munkálkodását. Mint a vértanúk esetében…)
Nem folytatom. Jézus Krisztus győzött a keresztfán és ez a győzelem a miénk. Isten pedig újra és újra realizálja az életünkben ezt a győzelmet. Személyes és közösségi életünkben egyaránt. Kalandra fel!
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
