A legjobb befektetés a jövőbe
Nemrégiben olvastam egy kis magyar cégről, amelyik kifejlesztette a világ első elektromos repülőjét. Évekig tették bele a pénzüket, idejüket, tehetségüket, mire kész lett a prototípus, és még évek telnek el, mire gyártható lesz. Mennyi türelem, áldozatvállalás kellett, mire idáig is eljutottak! Éreztem is némi büszkeséget – lám, mi magyarok! -, és kívánom nekik a legjobbakat… de azért mégsem ez a legjobb befektetés a jövőbe.
Valamikor réges-régen, még a szociális háló megfonása, majd széthullása előtt, a nyugdíj nélküli világban a családok számára a legjobb befektetés a jövőbe a gyerekek voltak. Minél több gyerek született egy családban, annál nagyobb volt a valószínűsége, hogy néhányan megélik a felnőtt kort és akkorra idős, beteg szüleik támaszai lesznek. Aztán jött az egészségbiztosítás és a nyugdíj – egyébként nagyon helyesen -, a felnőttek pedig a gyerekeik helyett kezdtek az államra és/vagy a betétszámláikra támaszkodni. Nem „kellett” már annyi utód, a szívünk is önzőbb lett, így aztán a jövő nemzedékek csak felibe-harmadába születtek meg… most pedig az elöregedő, gyerek nélküli világunkban sóhajtozunk, vajon mit hoz a holnap, ki fog itt dolgozni, ki fog itt megvédeni minket? Fontos tehát, hogy megszülessenek utódaink – de azért mégsem a gyermek a legjobb befektetés a jövőbe.
A legjobb az, ha Isten országába fektetünk be. Ennek legnyilvánvalóbb oka a mindenképpen hozzánk is elérkező „végső jövő”, azaz a halál és utána az örök élet. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a pokol rettenetében vagy a mennyek országának örök örömében töltjük el! ezért tanítja Jézus Krisztus, hogy gyűjtsünk kincseket már előre a „mennyei bankba”, ahol rozsda nem marja, tolvaj el nem lopja, ahol nem vész el, hanem kamatozik számunkra. Ez a földi élet villámgyorsan eltelik, és az üres „mennyei kassza” nem jó ajánlólevél odaátra...
Aztán az is könnyen belátható, hogy a jövő felett – bármennyire okosan számítgatjuk is -, nincs hatalmunk. Lehetünk bármilyen ügyesek, figyelembe vehetünk minden politikai, gazdasági faktort, olvashatjuk a legeslegfrissebb tuti magánkinyilatkoztatásokat – mindez mégsem elég. Ha azonban Isten országába fektetjük be szeretetünket, odaadásunkat, munkánkat, anyagi és lelki javainkat, akkor biztosak lehetünk, hogy nem pazaroltuk hiábavalóságokra életünket. Ráadásul, ha nekünk lehetetlennek is tűnik valami, Istennek minden lehetséges! Ő le tudja állítani a háborúkat, báránnyá teszi a farkasokat, meggyógyítja a betegeket, munkához, megélhetéshez juttat, barátokat ad és társakat örömben, bánatban.
Mindezt már olyan sokszor megtapasztalhattuk! (Legutóbb épp a családi tűzeset kapcsán.) Most inkább hadd meséljek el egy történetet, a Szeretetláng kápolnával kapcsolatban, amit most szeretnénk lelki központtá fejleszteni. Amikor 1995-ben felmerült, hogy Erzsébet asszony halála helyén szobrot állítsunk, mindenki óvott ettől. Akkoriban Érdre sokan jártak éjszakai engesztelésre, így Angyi néniék is Törökbálintról, és elmondták az ottani vezetőnek, hogy mit szeretnénk. Az ő válasza az volt, hogy arra már úgysem lesz idő, mert addigra itt a világvége (kicsit sarkítva írom, de ez volt a lényege, összefüggésben az akkori, ott terjesztett látnoki igazságokkal.) Aztán mégiscsak lett szobor, aztán jött a kápolna terve, amire Érden azt mondták, hogy ha azt felépítjük, akkor Angyi néni el fog kárhozni. (Micsoda ostobaság, és milyen kegyetlenség ilyet mondani egy idős, buzgó asszonynak és férjének!) De különben sem fog az megépülni, mert mint tudjuk, a világvége…
Nos, nekünk nem voltak ilyen biztos isteni orákulumaink, csak hitünk és bizalmunk, hogy Isten országáért cselekednünk kell. Ingyenes újságot írtunk, kápolnát építettünk, és az oda járók így váltak katalizátorává a mozgalom megújulásának…
Ez már a múlt, ami most nem sokakat érdekel. Az élet azonban nem áll meg, Isten is tovább folytatja az elkezdett munkát, ahogy mi is, belé kapaszkodva. Ezért most, hogy lehetőség nyílott rá, természetesen mindent megteszünk azért, hogy a mustármagból kinőtt kis növény tovább fejlődhessen. Bízunk abban, hogy közös erővel sikerül kifizetnünk a terület (a ház és a kápolna) árát és létrehoznunk a lelki központot Isten dicsőségére, a Szűzanya tiszteletére és az emberek javára. A házban egy termet alakítanánk ki imádság házának, mellette maradna egy kis pihenő szoba, és újra indulhatnának a hétvégi lelki napok is (jelenleg csak heti két szentségimádási alkalmat tartunk a kápolnában, kedden és csütörtökön).
A kápolnáról feltettem egy videót (itt: http://szeretetfoldje.hu/index.php/videok ), és a lelki központ kialakításáról is írtam már (itt: http://szeretetfoldje.hu/index.php/eheti/8608-mustarmag-es-kovasz-egy-lelki-kozpont-epulese ) – és most sem tudok mást tenni, mint szeretettel hívlak benneteket: fektessetek be ti is Isten országába! Segítsetek imáitokkal, szervező munkátokkal, adományotokkal – mert amit beletesztek, az nektek is kamatozni fog!
Mi pedig minden nap imádkozunk jótevőinkért. Támogatást lehet küldeni a Szeretet Földje Közhasznú Alapítvány számlaszámára. A csekkre vagy az átutalásra írjátok rá, hogy a kápolna javára. A számlaszám: 10700268-04975106-51100005
A közös hitben és bizalomban állva, szeretettel: Sipos Gyula
