Betlehem botránya
Néhány napja volt hír, hogy egy magyar származású milliárdos egy nagy talicska dollárt ajánlott fel egy pályázat keretében annak, aki részletesen kidolgozza a Világkormány tervét. Nem új dolog ez, már Kant is egy Világkormánytól várta volna örök béke elérését, ilyen céllal jött létre az I. Világháború után a Népszövetség, majd a II. Világháború után az ENSZ. Azonban ha ez lenne a megoldás, akkor Jézus Krisztus nem a keresztfán végezte volna, hanem királyi palotában és nem Betlehemben született volna, névtelen senkiként.
„Jöhet-e bármi jó Galileából” – kérdezik a zsidó nép szellemi és politikai vezetői egymástól, Jézusra utalva, s a válasz magától értetődő: nem, nem jöhet. Hiszen a csőcselék-emberek csak ágyútölteléknek valók, meg lövészárokba, had öldössék egymást a haza nagyobb dicsőségére, míg a vezetők a frontvonal mögött kaviároznak.
Mi lelte Istent – ha szabad ilyet kérdezni -, hogy minden nyilvánvaló előnyt, amit csak megadhatott volna Fiának, eldobott magától? Származási előny, gazdasági előny, kapcsolati tőke, jó iskola helyett barlangistálló, menekülés, a napi megélhetés gondjai – hát mi értelme ennek?
A sátán is azzal vádolta Istent, hogy rosszul tudja, mi kell az embereknek. Bezzeg ő – és meg is adja nekik! Hatalom, pénz, siker, élvezetek – aki evilág fejedelmét követi mindezt megkaphatja! A többiek meg – az csak sercli, nem érdekes, van belőlük elég.
Nagy hazugság ez, mindent átjáró hazugság. A világ most is azt hiszi, hogy a nagy megmozdulásokkal lehet célt érni. Sok pénzt, sok energiát belefektetni valamibe, sok embert megmozgatni, sok katona, erő és hatalom – és „a haza fényre derül”, de legalábbis „holnapra megforgatjuk az egész világot”.
Azt azonban mégiscsak látnunk kell, hogy minden valóban fontos, új dolog kicsiben kezdődött. Padlásszobákban megfestett képekből születő új művészeti irányzat, íróasztal magányában megírt katartikus regény, a templomi imában gyarapodó új közösség, meghitt együttlétekben növekvő szerelem és család, üldöztetésben is gyarapodó kereszténység...
Isten jobban tudja. Azért tudja jobban, mert megtette a sátán számára elképzelhetetlent. Letette hatalmát, erejét, előjogait, és emberré lett. Jobban tudja, milyen az emberi szív, mert az ő Szíve is emberi szívvé lett, megélte az örömöket és fájdalmakat, éhséget és jóllakást, tudott sírni és örülni.
A betlehemi istállóban felsír az Isten. Teljesen kiszolgáltatott. Ha nem szeretik, ha nem etetik, ha nem teszik tisztába, meghal. Meghal mint ember, és kudarcot vall, mint Isten. Akkor kiderül, hogy mégsem a Szeretetnek volt igaza, hanem a Vádolónak, és mégiscsak hatalmi piramist kell építeni előjogokkal, az egyenlők között a legegyenlőbbekkel és alattuk az arctalan masszával.
Mária, ez a tizenéves lány azonban átöleli gyermekét és Istenét. József hallgat az álomra és éjjeli migránssá menekül a családjával. Amikor pedig hazatérhetnek, a másodosztályú Galileában telepednek le és innen indul a Fiú, Jézus Krisztus, hogy minden embert kimenekítsen a bűn és a halál hatalma alól.
Ha ezt megértenék a világ hatalmasai?! Akkor bizonyosan nem világkormányt akarnának szervezni. Ha ezt megértenénk hazánk vezetői?! Azt hiszem, a betlehemi istálló előtti megtérés gyorsan véget vetne a stadion-programoknak, a korrupciónak, a mindenoldalú hazugsággyáraknak. Ha ezt…
Hagyjuk is, hiszen nem velük kell most foglalkoznunk – hanem saját magunkkal. Ha ma reggel elmosogattam a feleségem helyett, akkor egy lépéssel közelebb kerültem Betlehemhez. Ha kivittem a férjem helyett a szemetet, akkor egy lépéssel közelebb kerültem Betlehemhez. Ha még aludhattam volna, de felkeltem a gyerekeimhez játszani, akkor egy lépéssel közelebb kerültem Betlehemhez. Ha nem engedtem, hogy a tévé, rádió, újság belerángasson a legújabb viszályba, ha nem nyomtam tele az internetet indulatos kommentjeimmel, ha imádkoztam barátaimért és ellenségeimért, ha tanúságot tettem valakinek Isten szeretetéről – akkor egy-egy lépéssel közelebb kerültem Betlehemhez.
Minden nagy dolog, a Szeretet minden nagy műve kis lépésekkel kezdődik. Sírással és örömmel, küszködéssel és virrasztással, mint Betlehemben. Odafigyeléssel, alázattal, szolgálattal, engedelmességgel Istennek és egymásnak -, mint Betlehemben. A „növekedést pedig az Úr adja” – mint Betlehemben, és azon túl, egészen a krisztusi érettségig, az élet beteljesedéséig.
Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
