Józanság és nagylelkűség – a magánkinyilatkoztatásokról
Úgy tűnik számomra, hogy a magánkinyilatkoztatások új „dömpingjét” tapasztalhatjuk. Volt már ilyen nem is olyan régen, az 1990-es évek elején. Akkor több előadást is tartottam és végül még egy könyvet is írtam – Valóban itt van a világvége? – e miatt. Azért is érintett különösen a dolog akkoriban, mert korán megismerkedtem a Szeretetláng Lelkinaplóval és az azt körülburjánzó újabb magánkinyilatkoztatásokkal, amelye egy része nyilvánvalóan hamis volt (másik része meg nem)… Az azokban az időkben szerzett tapasztalatok segítségünkre lehetnek most is, ezért írok most róla.
Barbárok
Talán már nincs olyan napja a hétnek, amikor ne hallanánk, olvasnánk, látnánk olyan hírt, eseményt, amit?l összerázkódunk, elborzadunk. Az egyik országban gyerekeket ölnek meg kegyetlen módon a drogkartellek és/vagy politikai eszmék háborújában, a másik országban kannibálok rémtetteir?l szólnak a rend?rségi jelentések. Apák er?szakolják meg kisgyerekeiket, feln?ttek csábítanak el kiskorúakat, éltetik a pedofíliát és a homoszexualitást, a vámpirizmust és a sátáni rituálékat. Miközben pedig a régi tabuk leomlanak, új tabuk emelkednek fel: tiltott dologgá válik a kereszt viselése, a keresztény hit megvallása, a hagyományos családeszmény követése… Mibe keveredtünk már megint?
Kegyelmi kehely
Hiszem, hogy az Isten vágya, hogy a Kárpát-medence olyan legyen, mint egy nagy kegyelmi kehely. Kehely, amelyik megtöltődik Isten minden áldásával és kegyelmével. De hogyan történhet meg mindez?
Majmok bolygója
Megboldogult népm?vel? koromban továbbképzésre kulturális menedzser szakra kellett járnom. Volt ott egy jobb napokat látott kultúrember, aki filmeket elemzett nekünk és velünk. Igazi zseni volt, még a pornófilmekb?l is kimutatta a nagy tutit, a társadalombírálatot, ahogy ez egy bölcsész-egyetemen illik is. Mi meg csak ültünk és okosodtunk, valami ragadt is ránk, ami meg ragad, az tapad! Ez a régi história jutott eszembe, amikor a múlt héten megnéztem a moziban a Majmok bolygója – lázadás cím? filmet.
A Szentlélek nélkül lehetetlen
Jézus Krisztus a Szentlélektől fogant Szűz Mária méhében (azaz, teológiailag összefoglalva tökéletesen Isten és tökéletesen ember volt), nyilvános működésének kezdetén mégis szüksége volt arra, hogy a Szentlélek leszálljon rá, és felkenje erővel és hatalommal küldetéséhez sikeres elvégzéséhez. Ha neki szüksége volt erre, mennyivel inkább szükségünk van nekünk a Szentlélekkel való betöltekezésre!
Miért dőlnek meg a diktatúrák?
Úgy tűnik, a Közel-Keleten egymás után omlanak össze a diktatúrák. Egyiptom, Líbia, Szíria vezetői hiába vetették be a hadsereget, hiába ölték ezrével az embereket – egyelőre senki és semmi nem tudja megállítani az embereket. A világ pedig csodálkozva figyel – a legképzettebb elemzők sem tudták ezt elképzelni, ugyanúgy, ahogy a szovjet tömb összeomlását sem. (A „kremlinológia”, azaz a Kreml, a szovjet pártközpont és általában a szovjet tömb „szakértői elemzése” örök foglalkozásnak tűnt…)
No, azért a szakértők most sem hallgatnak, és ha el is ismerik tanácstalanságukat, máris előálltak több magyarázattal is. Ezek között van amelyik a szociális feszültséget, mások a fiatal nemzedékek kilátástalan helyzetét, mások gazdasági okokat emlegetnek – ebben mind van igazság, szeretnék azonban egy ezeknél mélyebb okra rámutatni. Ebben a magyarázatban persze szerepel Isten is és a sátán is, ilyet komoly „tudományos elemző” nem engedhetne meg magának, én azonban igen. (Nem is vagyok se „komoly”, se „tudományos”, se „elemző”, pénzt se kapok az írásért – de amit írok, azt a legkomolyabban gondolom.)
Pünkösdi alázat
Ezt olvassuk az Apostolok cselekedeteiben: „Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és (unoka)testvéreivel együtt.” (ApCsel 1, 14)
Mondhatnánk: az rendben van, hogy az apostolok imádkoztak a Szentlélek kiáradásáért – de Máriának mi szüksége volt erre? Hiszen ő „kegyelemmel teljes” volt! A szíve alatt hordozta Isten Fiát, együtt élt a Megváltóval annak földi életében és mindenkinél többet tudott Isten országáról!
Bizalom
Múlt héten nyaraltunk az ?rségben. Családom kérésére átmentünk a határon, hogy megmásszuk a Medve-szurdokot. Már messzir?l „rémít?” volt a dolog: párás ködbe burkolózó hegycsúcs – ráadásul esett az es?! – többszáz méteres szintkülönbség „úttalan utakon”… bár ez utóbbi nem igaz. A Medve-szurdok eredetileg valóban járhatatlan, de járhatóvá tették és amikor megláttam hogyan, egészen elámultam!
A szakadékokat, emelked?ket, patakokat és egyéb lehetetlenül kanyargó, emelked?, sziklás szakaszokat hatalmas farönk-létrákkal hidalták át. Ezek az öt-hat méteres alkotmányok a legváratlanabb szögekben álltak, feküdtek és több, mint 170 van bel?lük az emelked? kilométeres szakaszain. Ahogy másztam felfelé, közben szinte megszégyenülten gondolkodtam arról, milyen bizalom és hit kellett ennek a megvalósításához. Én annyi kifogást tudtam volna emelni ellene!
Háziasított Isten
Háziasítottuk Istent. Leradíroztunk, kitöröltünk, emberi véleménynek, elképzelésnek mondtunk mindent, ami túl vad, túl kemény volt benne vagy túl nagy kihívások elé állított volna minket. A mi nagyapó-istenünk békésen üldögél a sarokban, hosszú szakállán csurognak le a meghatottság könnyei, hogy egyáltalán gondolunk rá. Házi-istenünk rózsaszín sziruppal önti le életünket – ezt nevezzük mi szeretetnek -, világért se kritizálna semmit, amit teszünk. Ugyan a rózsaszín máz alatt mintha el lennénk koszolódva, na de ki látja ezt?
Kiegyezés színe, visszája
Az új köztársasági elnök (Áder János) első beszédében kiegyezést sürgetett hazánkban. Ezért érdemes azonban megnézni a történelmi tapasztalatokat: mit hozott és mit vitt az 1848-49-es szabadságharc utáni, Deák Ferenc által vezetett Kiegyezés az osztrákokkal és az elmulasztott kiegyezés a Magyar Királyság területén élő nemzetiségiekkel; az 1956-os forradalom utáni kádári konszolidáció, azaz a kiegyezés a szovjet uralommal és a hazai tömegekkel (ennek ára) – és hogyan lehetséges most a kiegyezés az Európai Unióval, az oroszokkal, egy végletesen megosztott hazai közéletben, hogyan lehetne ezt jól és rosszul csinálni…
Érettségi és éretlenségi
Pénteken volt a ballagás – kinyitották a főkaput, mert a beléptető rendszeren keresztül ennyi ember nem tudott volna bejutni – hétfőn pedig elkezdődött a nagy megmérettetés a végzős középiskolásoknak és gimnazistáknak. (Portás és elektromos beléptető kapu – szimbolikus erejű változás a néhány évtizeddel ezelőtti iskolához képest, amikor még nyitva volt az ajtó és az igazgatói irodával való fenyegetés volt a fegyelmezés csúcsa…) Szóval érettségi – de vajon mennyire érettek ezek a tizenévesek és mennyire érett ez a társadalom, amelyik „érettségi bizonyítványt” ad nekik?
