Gonosz törvények és totális kontroll – csak később?
Közkézen forognak az írások a beültethető chipekről, amik majd lehetővé teszik a totális kontrollt, ahogy azt a Jelenések könyve előre megjósolja: „Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.” (Jel 13, 16-17) Hasonlóan, talán mindannyian olvastunk már olyan cikkeket, magánkinyilatkoztatásokat, amelyek előre jelzik keresztények számára elfogadhatatlan törvények bevezetését a jövőben. De biztos, hogy ez még csak a jövő? Ne ámítsuk magunkat.
Hit Éve – miért pont most?
Mondhatnánk, hogy azért, mert olyan nehéz helyzetben vagyunk, vagy kerülhetünk, hogy az Istenbe vetett hitünk nélkül minden reményünk elveszhetne. De megfogalmazhatom ezt egészen másképp is, ahogy az egyik összejövetelünkön történt. Akkor az egyik testvérünk ezt a próféciát kapta Jézustól: „Kövessetek engem és én csodák között vezetlek benneteket…”
Hős az ágyneműtartóban
Ma reggel, miközben a gyerekeknek készítettem az ennivalót, hallgattam a híreket. Ekkor ütötte meg a fülemet, hogy pénteken két fiatalember megtámadott egy zsidó imaházból kijövő 62 éves férfit (a hitközségi elöljárót), aztán elmenekültek. A megtámadott azonban követte őket, riasztotta a rendőröket, akik utánuk mentek. Az egyik nagy honvédő harcos aztán fürdőköpenyben nyitott ajtót - mint a kisgyerek, aki eltakarja a szemét, aztán azt hiszi, ha ő nem lát, akkor őt se látják -, elképzelem, ahogy berohan a lakásba, gyorsan levetkőzik, felveszi a fürdőköpenyt, nagyokat lélegzik, aztán kinyitja az ajtót: Én? Éppen fürödtem… A másik hős férfiút pedig egyenesen az ágyneműtartóból húzták elő… Nevetnem kellene, ha nem lenne olyan szánalmas és tragikus az egész.
Az élet értelme
Az eheti Eheti írás kissé rendhagyó, mert nem rövid esszé vagy cikk valami most zajló esemény kapcsán, hanem egy szépirodalmi alkotás, ami már szerepel az irodalom menüpont alatt. Miért is tettem ide mégis újra?
Világvégék egymás után
Egy ismer?söm mesélte, hogy közeli rokona, miután elolvasta a maya naptár 2012-es világvégére vonatkozó jóslatát (könyvét), azóta másról sem tud beszélni csak arról, hogyan lehet ezt túlélni. A válasz persze egyszer?: sehogy. Az atomháború el?l bunkerba lehet menekülni, az árvíz el?l hegytet?re – de a világvége el?l? Hát az el?l sehová se lehet menekülni, mert ha lesz világvége, akkor abból nem marad ki semmi. A legegyszer?bb válasz a 2012-es világvégére: err?l majd 2013. január 1-én újra beszélgetünk…
Háború
Szombaton busszal mentünk a szegedi országos karizmatikus találkozóra. Az els? busz rögtön induláskor lerobbant, várni kellett a következ?re, így egy órás késéssel indultunk – de megértéssel és türelemmel vártunk. A buszsof?rrel beszélgettem, aki elmondta, hogy milyen szokatlan volt neki ez a türelem, mert ha másokat visz, a legkisebb problémánál is már kezd?dik a zúgolódás. Végül elmesélt egy horror-történetet is, amikor egy fradi-szurkoló csapatot vitt külföldre, egy foci-mérk?zésre.
Isten fegyverzete és a Szentlélek karizmatikus ajándékai
Pál apostolnak bőséges tapasztalata volt arról, mit jelent Isten ügyében küzdeni és fáradozni. Nem voltak illúziói sem önmagáról, sem általában a test gyengeségeiről. Amikor a korintusi híveket a Krisztusért való küzdelemre buzdította, ezt írta:
Erkölcsök és érdekek
„Franciaországnak nincsenek állandó barátai, csak állandó érdekei.” – gondolom sokan ismerik ezt a francia mondást. De hogy változnak az idők! Idealista ifjúkoromban ezt csak negatív előjellel tudtuk volna idézni, most meg? Olyan realistává lettünk, hogy már szégyellem magam…
Győzelem, küzdelem és még valami...
Azt hiszem, az egyik legfontosabb igazság, amit mi keresztények talán ismerünk, de nehezen tudunk, merünk megélni, Jézus Krisztus tökéletes győzelme minden bűn, a gonoszság minden ereje és a halál fölött. Hiszen ha Ő győzött - mi pedig Krisztus Testének tagjai és a Szentlélek temploma vagyunk – akkor mi akadályoz meg minket abban, hogy mi is győztesek legyünk Isten kegyelméből?
A szenvedésről
Ha a gy?zelemr?l és az ehhez vezet? küzdelemr?l beszélnünk, nem kerülhetjük el, hogy ne beszéljünk a szenvedésr?l.
A személyes megtérésről
Ha én lennék Isten, egy olyan embert mint én voltam – és ? tudja, mennyi rossz lakozik még mindig bennem -, biztos nem térítettem volna magamhoz!
