Jó tanuló vagy tanítvány
Jézus Krisztus a Mester, mi pedig a tanítványai vagyunk. De vajon kapunk-e diplomát? Ha egy szakmát tanuló gyerek egy szakember, mester keze alatt dolgozik, bizonyos idő elteltével ő is mesterré lesz, erről még bizonyítványt is kap. Ha valaki tanárnak készül és az egyetemre jár, az még tanuló, de ha elvégzi az iskolát, maga is tanárrá lesz és mehet tanítani. Még aki egy keleti guru tanítványa lesz, az is remélheti, hogy mestere keze alatt maga is mesterré lesz, s talán még túl is szárnyalja elődjét. Mi azonban – ha valóban Krisztus a mesterünk -, mindig csak tanítványok maradunk, akik sohasem szárnyalhatják túl tanítójukat, ámbár máris a testvérei és társörökösei Isten országában.
Nem mindegy azonban, hogy tanítványok vagyunk, vagy jó tanulók!
Bolondokháza
Kínomban nevetnék, ha nem lenne olyan siralmas az egész. Egyik oldalon minden jót és rosszat megkülönböztetés nélkül véres rongyként lobogtatnak a kormányon lévők előtt, a másik oldalon meg a jobboldal legvéresszájúbb publicistái hirdetnek Békemenetet. A neten „új Himnuszként” keringtetnek egy dalt - nekem is a drága keresztény testvérek küldték el -, és amiben a nagymagyar siratókórus után felhangzik az ígéret: jönnek az égből a táltosok és kitűzik újra az ökörkoponyát… az lesz ám csak a győzelem! Visszaüzennék a rajongónak: nem kell már kitűzni, van itt abból bőven…
Természetes és természetfölötti
Természetesen mi is védeni próbáljuk környezetünket. Szelektíven gy?jtjük a szemetet – amit megkönnyít, hogy a házunktól tíz méterre vannak a hulladékgy?jt? konténerek. Komposztálunk – legalábbis egy részét a szerves hulladéknak. Napkollektorunk is van ami a vizet melegíti – hála egy pályázati lehet?ségnek, ahol visszatérítették a bekerülési költség egy részét, így mi is felszerelhettünk egyet. És még a madarakat is etetjük télen az erd?ben. De ha valaki azt kérdezné, vajon ezek a praktikák elegend?ek-e ahhoz, hogy megállítsák a globális környezeti katasztrófát, egyértelm?en azt a választ kellene adnunk, hogy nem! Még ha minden ember komposztálna és mindenkinek lenne napkollektora, akkor sem! Nyilvánvaló, hogy a mai körülmények között természetfeletti beavatkozás nélkül nem lehet eléggé gyors és hatékony változást elérni.
Jöjj Szentlélek!
Az biztos, hogy ha valahol fellobban Istennek valami kis tüze, rögtön megjelennek az önkéntes tűzoltók, hogy eloltsák azt. És fordítva: evilág sötétségében sok csalóka lidércfény tündököl, hogy magához vonzza a kereső lelkeket. Könnyen tévedhetünk mi is – hiszen még a legnagyobbak is elbizonytalanodnak olykor! A bibliai három bölcs világosan megértette Isten hívását, követte a csillagot – de amikor a zsidó főváros közelébe értek, a maguk értelmére támaszkodva a királyi palotához mentek és ezzel halálos veszélybe sodorták azt, akiért a hosszú utat megtették!
Vízió
Isten olykor egy nagyszabású képet, víziót mutat választottainak. Ez a vízió olyan, mint egy mag, ami folytonosan növekedik és hatalmas távlatot nyit meg. Isten már az első emberpárt is így vonta bele mindent átfogó tervébe az Édenben: „Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.” (Ter 1, 28-29) Persze épp az első emberpár története mutatja meg azt is, hogy egy víziót éppúgy lehet betölteni is, mint elbukni.
Mindent újra kezdeni?
Tom Wolfe (USA) írja, hogy a ’60-as években, a hippi-mozgalom virágkorában egy érdekes jelenséggel találkozott. A hippi-kommunákban élő fiatalok ugyanis azt vallották, hogy el kell vetni minden társadalmi illemszabályt és tilalomfát, mert az csak megbéklyózza az embert. Mindent újra kell kezdeni! Ennek egyik következménye az lett, hogy az ingyenes klinikákon – ahová ezek a „virággyerekek” mentek, ha megbetegedtek -, néhány orvosnak olyan régen elfeledettnek hitt betegségekkel kellett újra foglalkozni, mint rühösség, ótvar, szájpenész, görvélykór, májmételykór…
Ki vagyok én? – a mennyei névről
Egy korai Hobo-slágerben énekli Földes László: Ki vagyok én? Hosszan sorolja mi minden nem, míg végül kiderül: „Hobónak hívnak”. Akkoriban nagyon szerettem ?t és a zenekart is, épp ezért olvasom, hallgatom szomorúan Földes mostani nyilatkozatait. A magának választott név, identitás láthatólag kényszerpályára vitte, szavai telve vannak önigazolással és sértettséggel. Ennek a tehetséges embernek az esete figyelmeztet? jel lehet mindannyiunknak: így járunk, ha nem értjük meg valódi, Isten-adta természetünket, ha nem tudjuk megsejteni a „mennyei nevünket”. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A gy?ztesnek rejtett mannát adok és egy fehér követ. A kövön új név van, amelyet senki más nem ért, csak aki megkapja.” (Jel 2, 17)
Az erő ajándéka
Napok óta terveztem ezt az írást, de a ma (hétfő) reggeli telefon óta még aktuálisabbnak érzem ezt. Mostanában, amikor összejövetelt tartunk, többször úgy éreztem, hogy Isten meg akar minket erősíteni és kiárasztja ránk Szentlelkét, mint az Erősség Lelkét. Vasárnap, amikor az Isteni Szeretet Közösség (Törökbálint) házában a 40 órás szentségimádás utolsó óráiban kellett zenélnem, szintén ezt éreztem. El is mondtam, s utána az a benyomás támadt bennem, mintha valaki azon gondolkodna magában, hogy vajon ez az ajándék hogyan fog megjelenni az életében. Úgy éreztem, hogy Isten ezt a választ sugallja: „úgy fogod megtapasztalni, hogy szeretni tudod majd azokat is, akiket eddig nem szerettél.”
Gyógyító showman Budaörsön
Aki hallott már Damian Stayne angol gyógyító evangelistáról, esetleg részt vett a néhány évvel ezelőtti karizma-iskolán amit ő tartott Budapesten, az örömmel vette a hírt, hogy a budaörsi Siloé katolikus karizmatikus közösség újra elhívta őt közénk.
Az idei karizma-iskolára gyorsan betelt a létszám és a budaörsi sportcsarnokba vasárnap délutánra meghirdetett ingyenes gyógyító összejövetelre is csak az tudott bejutni, aki időben regisztráltatta magát. (A többiek a bejáratnál elhelyezett kivetítőn követhették az eseményeket.)
Emeljétek fel a fejeteket! - a szabadulás ígérete
Amikor Jézust megkérdezik a tanítványai, hogy mikor jön el végre az Ő királysága, akkor olyan válogatott szörnyűségeket mond jeleknek, amiktől bárki szíve összeszorulna: háborúk, földrengések, éhínség… Aztán mégis ezzel fejezi be: „amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28) Hogy is van ez? Most akkor féljünk vagy örüljünk? Vagy mindkettő? Esetleg egyik se? Két történelmi példa, nekünk:
Biztos, hogy jó volt ez nekünk?
Széchenyi István lángelme volt, aki ezt a lángoló elmét és szívet egészen összekötötte hazája sorsával. (Ennek is köszönhető, hogy amikor nézete szerint a haza végveszélybe került, idegrendszere összeomlott.) Amikor megértette, hogy az ő élethivatása a magyar haza felemelése, minden erejét, tehetségét, vagyonát e cél érdekében mozgósította. Ma már nem is értjük, milyen óriási hatása volt ennek. Hogy csak egy példát mondjak: első kezdeményezései közé tartozott a hazai lótenyésztés fellendítése, könyvet írt erről, versenyeket szervezett, mindenkit az állomány-gyarapításra és a fajta-nemesítésre ösztönzött. Ne feledjük, hogy ekkor a fő közlekedési eszköz és „mindenes” a ló volt. Ha Széchenyi ezt a programot nem indítja be, húsz év múlva a haza védelmére felállítandó magyar huszárezredek ugyan milyen lovon lovagoltak volna? Mert a néhány elrekvirálható paraszt-gebén éppúgy nem lehet csatát nyerni, mint trabanttal autóversenyt…
