Jól kezdődik…
December 31-én volt az év végi hálaadás, akkor azért mentünk templomba. Aztán újév els? napja „parancsolt ünnep”, másodika meg vasárnap – így aztán szinte három napos triduummal kezdhettük az újévet. (Nálunk már az adventi hajnali rorátékra is szépen megtelt a templom, valahogy a közösségek is „felpörögtek” év végére, a karácsony is szép volt. Január elsején még a törökbálinti Szeretetláng kápolnába is jött egy olasz zarándok csoport…) Mintha csak a Szentlélek egyre jobban kezelésbe, edzésbe venne minket, készítve egy nagy mérk?zésre…
Miért tette? Miért nem tette?
A csillagászok azt mondják, hogy nincs csodálatosabb az égitestek világánál. Olyan szépek és változatosak, hogy bármeddig el lehet bennük gyönyörködni. Titkai sokaságának megértése pedig hosszú-hosszú időt vesz igénybe, már ha egyáltalán lehetséges a végére érni. De ugyanezt mondják a biológusok az élővilágról: akár egy szál vadvirág működésének megismerése is életprogramot jelenthetne.
Isten pedig mindannyiunk egyesített tudásánál is mélyebben és átfogóbban ismeri a teremtett világot – ami azt is jelenti, hogy jobban ismeri annak szépségét és jóságát („és Isten látta, hogy mindaz, amit alkotott jó”, olvassuk a Teremtés könyvében) -, akkor vajon Isten miért hagyta ott mindezt a szépet és jót a világ egy kis poros szegletéért? Az „ég és föld ura” miért vállalta a teljes kiszolgáltatottságot Mária és József kezei között?
Malomkövek között
Azt mondják, takarékoskodjunk (ha van miből) – de azt is mondják, hogy a belső fogyasztás növelésével kell felpörgetni a gazdaságot. Most akkor takarékoskodjak, vagy fogyasszak?
Azt mondják, legyek tudatos vásárló, és ne vegyek meg minden sz…ócskaságot, – de közben állandóan reklámokkal tömnek, hogy igenis, vegyek meg minden sz…ócskaságot, mert ez a legnagyobb újdonság!
Azt mondják, tönkretesszük Földünket, ezért használjak kevesebb áramot – közben meg arra akarnak rávenni, hogy vegyek meg minél több elektromos kütyüt, és egyébként is, az áramszolgáltatóm kedvezményt ad, ha több áramot használok!
Az vesse rá az első követ – avagy a torz egyházi önképről
Óvakodnom kellene az ítélkezéstől, mert amiben elítélek másokat, abban magam is ítélet alá esek. Azt tapasztalom, hogy ha valakit megítélek valami miatt, hamarosan én is elkövetem ugyanazt a bűnt. És ez még Isten gyöngéd szeretete, amivel figyelmeztet: „ha én nem tartalak fenn, ugyanúgy elbuksz, mint a felebarátod”!
Kisgyerekként még inkább visszahúzódó, sírós fiú voltam, aztán a családi traumák következtében rettenetes, kötekedő kamasz vált belőlem. „Túlfejlett igazságérzetemmel”, szavaimmal hősi módon védtem az igazságot – már amit én annak tartottam -, és ha egyszer elkezdtem, ott kő kövön nem maradt. (Mindezt harminc kilósan, egy fiúkollégium húszágyas szobájában, csupa idősebbel körbevéve…)
Erőpróba
Nagyon sokan kerülnek most lesújtott állapotba. Egyik ismer?söm már másfél éve munka nélkül van, a másik most veszítette el az állását. Egyik rokonom Szolnokról jár be a hajnali vonattal Budapestre, mert csak itt talált munkát magának. Egy másik rokonom, aki viszonylag jól keres? munkát végez (két diploma, két fels?fokú nyelvvizsga, húszéves gyakorlat) és magán-nyugdíjpénztári tag volt, most panaszolta, hogy négymillió forintot visz el t?le az új törvény – de mit tehet ellene? A gyógyító összejöveteleken olyan történeteket mondanak az imádságot kér?k, amib?l nyilvánvaló, hogy ide emberi segítségnél sokkal több kell, különben…
Tavaly 2461 ember lett öngyilkos (ezek négyötöde férfi!) – nem vitás, hogy ez a világ komoly er?próba elé állít mindannyiunkat. Azt gondolom, hogy Isten ezekben a nehéz id?kben segítségként a három alapvet? kegyelmi ajándékát akarja meger?síteni életünkben.
Kit várunk?
Fel tudjuk mondani a leckét: advent a várakozás ideje, és ha rákérdeznek, akkor azt is tudjuk, hogy ez a második advent ideje. (Most tekintsünk el azoktól, akik semmit sem várnak, s a szertartásokon is úgy vesznek részt, hogy semmit sem várnak Istentől – legfeljebb a paptól annyit, hogy minél rövidebben beszéljen. Szomorú valóság ez – vannak, akik évtizedeken át úgy járnak templomba, hogy semmit sem várnak Istentől – nem várnak, így, bár kaphatnának, mégis mindig üres kézzel távoznak.) De ki az, akit várunk? Milyen Isten az, akinek eljövetelében reménykedünk?
Három idézet a Látótól
Három idézet - az örök jelenről, a hitről és a veszélyérzetről -, amit érdemes most újraolvasnunk, és kicsit elgondolkodnunk rajta:
Az ígéret ereje
Azt emberi ésszel is könny? megérteni, Izrael gyermekei hogyan tudták elfoglalni az Ígéret földjét. Ha egy negyven év vándorlásában összecsiszolódott, nagyszámú népcsoport bezúdul egy területre, akkor mindenképpen talál olyan helyet, ahol megtelepedhet. Igaz, Józsué könyvének diadalmas gy?zelmi jelentése kissé megfakul, ha tovább olvassuk az Írásokat – már a következ? könyvb?l, a Bírák történeteib?l egészen más kép rajzolódik elénk. Izrael törzsei egymástól elválasztva, a környez? kánaáni királyságoknak, városállamoknak alávetve élnek. Adót fizetnek, szolgálnak, miközben megtagadják t?lük a fejlettebb technológiákat. Nem lehet vaseszközük, nem lehet lovuk… hogyan élhették túl egyáltalán ezt az id?szakot?
Hiszem a szentek közösségét
Az Apostoli hitvallásban – amit minden történelmi felekezet elfogad – ezt imádkozzuk: „Hiszem a katolikus (egyetemes) anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.” Ennek ellenére katolikus hitünk egyik legtöbbet támadott pontja a szentek tisztelete – mondanak minket bálványimádónak, babonásnak, ördögtől megszállottnak és még sok mindennek – pedig elég egy rövid pillantást vetnünk a Szentírásra és Jézus szavaira, hogy lássuk, már megint nekünk van igazunk…
Az ezévi ige prófétai üzenete
Mint arról már többször írtam, minden év elején imádságban kérek egy igét a Szentírásból, ami valahogy iránymutató lehet az életünkben. Ezek az igék mindig nagyon inspirálóak, és nagyon tanulságosak. Az idei bibliai idézetr?l már írtam egyszer, de úgy érzem, hogy most újra el? kell hoznom, mert annyira pontosan mutatja hazánk állapotát. A próféciát Ezekiel mondja, miután a zsidó nép vezet?it, el?kel?it és a nép egy részét rabságba hurcolták – de azoknak mondja, akik helyben maradtak. Azok ugyanis, akik továbbra is az országban éltek, elbizakodottságukban azt gondolták, hogy ?k az új Izrael, ?rajtuk van Isten áldása, s így a csapás ellenére felfuvalkodottá, önteltté és hatalmaskodóvá váltak. Az Istent?l jöv? üzenet pedig így szól:
Korunk pestise
Sok mindenre mondhatnánk, hogy az korunk pestise. Vehetnénk a lelki tényezőket, hiszen a bűn világa úgy megfertőzött minket, hogy már észre sem vesszük, pedig a bensőnk haldoklik. Most azonban mégsem a lelki dolgokról szeretnék írni, hanem egy olyan testi betegségről, ami bár számtalan formát ölthet, de mégis egy csoportba soroljuk, s amiben rengetegen halnak meg hazánkban és az egész világon.
